Tűzvonalban

Persze ahhoz, hogy az Air Bucarest öreg Boeing 737–300-asa elinduljon velem, komoly szervezőmunkára volt szükség. Ezt a nehéz feladatot a Honvéd Vezérkar és az MH Összhaderőnemi Parancsnokság oldotta meg. A helyszínen szerzett tapasztalataim alapján hibátlanul, hiszen a lehetőségekhez és a biztonsági korlátokhoz alkalmazkodva szinte mindenhová sikerült eljutnom, ahol magyar katonák teljesítenek szolgálatot.

Kemény landolás

A lehető legsűrűbb üléselrendezéssel ellátott repülőgéppel (hiszen drága az afganisztáni charterjárat, így minden helyet ki kell használni), a PRT-11 váltásával együtt, egy törökországi technikai leszállással, üzemanyagtöltéssel jutottunk el Mazar-e Sharif polgári és katonai feladatokat egyaránt ellátó repülőterére.

Itt már az árnyékban 38 Celsius-fokos (de hol van a repülőtér betonján árnyék?) meleg mellett igazi nemzetközi környezet és haditechnikai felvonulás fogadott minket. Az állóhelyeken németes precizitással egymás mellé állítva, katonás rendben helyezkedtek el a Luftwaffe C–160D Transall szállítógépei, amelyek a hadszíntéren belüli légi szállítási kapacitás fontos elemét adják. A gépek szárnya alatt elhelyezett egy-egy önvédelmi konténer, valamint az aktívan használt Northrop Grumman AN/AAR–54(V) rakétaindítás-jelző és infravörös csaliszóró rendszer már a háborúra utal.

A cikket teljes terjedelmében a Magyar Honvéd magazin október 7-én, pénteken megjelenő számában olvashatják el!