Úton az MH Tartományi Újjáépítési Csoport
Szöveg: kormany.hu | 2012. április 8. 11:20Megközelítőleg hatszázötven kilométer megtett út, számos tárgyalás és település áll a járőröző MH Tartományi Újjáépítési Csoport katonái mögött Afganisztánban. E napokról, az úton történt eseményekről és élményeiről kérdezte az MH PRT-12 sajtótisztje Simon Gábor hadnagyot, az összekötőcsoport (LT-2) vezetőjét.
Az MH Tartományi Újjáépítési Csoport (MH PRT) igen nagy hangsúlyt fektet a Baghlan tartomány járásaiban való megjelenésre, az állandó jelenlétre. Az összekötőcsoportok (Liaison Team, LT) heti rendszerességgel keresik fel a járási vezetőket, rendőrfőnököket, vallási vezetőket, hogy információt gyűjtsenek a helyi lakosok igényeiről és problémáiról.
A járőrfeladatokhoz – az Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) egy zászlóalja mellett – az amerikai−magyar Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (Operational Mentoring and Liaison Team, OMLT) erői is gyakran csatlakoznak. Az állandó jelenlét nagymértékben hozzájárul a bizalom kialakításához, az MH PRT és a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erők (ISAF) elfogadottságához egyaránt. Egyben tükrözi az ISAF, valamint az afgán biztonsági erők közötti jó együttműködést is.
A járőrözés során lényeges, hogy minél több városba eljusson a konvoj és minél több adatot gyűjtsön a települések helyzetéről az infrastruktúrát, a gazdaságot, az oktatást, az egészségügyet tekintve, s emellett a területeken futó CIMIC-fejlesztési munkálatokat is ellenőrizze.
A hét komplex feladata volt az LT-2 számára a tartomány két déli járásának bebarangolása. Megközelítőleg hatszázötven kilométernyi megtett út, számos tárgyalás és település állt mögöttük a két nap után.
E napokról, az úton történt eseményekről és élményeiről kérdezte a MH PRT-12 sajtótisztje Simon Gábor hadnagyot, az LT-2 vezetőjét.
Az első napon az utunk Talah-Wa Barfak járásba vezetett. E helyről talán annyit érdemes tudni, hogy bár a tartomány területileg legnagyobb járása, népesség szempontjából alacsony lélekszámú. A terület nyolcvan százaléka hegyes vidék, így tehát vannak olyan falvak, amelyeket autóval képtelenség megközelíteni az utak hiánya vagy rossz állapota miatt. A lakosság nagy része a mezőgazdaságban, kis százalékban a még működő szénbányákban dolgozik. Elkísért az útra bennünket az afgán biztonsági erők, valamint az amerikai−magyar OMLT egy csoportja is. A járás központjába, Tala településre – ami körülbelül százhúsz kilométerre van az MH PRT táborától – mintegy négy óra alatt értünk el. Ehhez hozzájárult, hogy a konvoj mintegy tizenöt járműből állt, és a rossz minőségű utakon nehezen tudtunk haladni. A járás vezetője, Haii Sangi Mohamed és annak rendőrfőnöke, Hajee Mohibulla ezredes nagy örömmel fogadott bennünket.
Miről esik szó ezeken a találkozókon?
Mivel első alkalommal találkoztunk, a tárgyalás fő témája a biztonsági helyzet, a helyi lakosok problémáinak és igényeinek felmérése volt. Majd ellenőriztük, hogy a rendőrség állománya számára épülő – az ima előtti tisztálkodó- – helyiségnél hogyan haladnak a munkálatok. Természetesen nem mentünk üres kézzel: hesco-bástyákat és szögesdrótot vittünk, amelyek biztonságosabbá teszik a rendőrségi épületet.
A visszafelé vezető úton, Wado településen egy másik folyamatban lévő projektet ellenőriztünk: itt egy öt tantermes faiskola építéséhez járul hozzá az MH PRT. Az épület elkészültével több száz gyermek tanulhat majd délelőtti és délutáni váltásokban.
Mi történt a következő napon?
A második nap eseményekben gazdagabb volt. Utunk Deh Sallah járásba vezetett, amely az Andarab-völgy három járásának egyike. A völgyről az a legenda járja a helyiek között, hogy a királyok születési helye volt. A Hindukus-hegy északi oldalában található járást mintegy ötórás autózással és körülbelül kétszáz kilométernyi út megtétele után értük el. Első megállónk Deh Sallah város volt, a járás központja. Itt a megbeszélések órákig tartottak a helyi oktatási hivatal igazgatójával, a falu- és vallási vezetőkkel, biztonsági szervekkel, valamint a helyi iskola igazgatójával. Meglátogattuk a város legnagyobb, tizennyolc tantermes iskoláját is, ahol több száz lány és fiú tanul. A diákokat füzetekkel és tanszerekkel ösztönöztük a tanulásra. Utunk során ellátogattunk Khesnabad településre, ahol sürgős segítséget kértek a helyi iskola árvízvédelmi fallal történő ellátásához, ugyanis a hegyről lezúduló olvadt hótömeg és a heves esőzések veszélyeztetik a működést. A nap utolsó állomása Sarbagan település volt: itt az MH PRT júniusban kezdi meg a munkálatokat, amikor is a város folyóján átívelő gyaloghidat fogja felújítani.
Milyen érzések kavarognak önben az elmúlt napok eseményei után?
Kicsit fáradtan, de igazán jó érzéssel tekintek vissza az elmúlt napokra. Természeti és tájképi adottságokban hihetetlen gazdag területeken, több ezer méter magas hegyek között utaztunk. Az elhagyatottnak tűnt útszakaszokon a néha felbukkanó magányos farmerek, gyerekek integettek nekünk. A két nap során nemcsak a helyi vezetőkkel, de a települések lakóival is találkoztam, akik valamennyien jó szívvel fogadtak, és biztosítottak a támogatásukról, valamint a jövőbeni jó együttműködésükről.
(MH PRT-12 sajtótiszt)