Vétlen áldozatok, eltussolt felelősség

Az Amerikai Egyesült Államok 1964-ben avatkozott be tevőlegesen is az Észak- és Dél-Vietnám közötti háborúba, amelyben az előbbi, kommunista országrészt a Szovjetunió és Kína támogatta. 1968-ra már 525 ezer amerikai katona harcolt Vietnámban, míg 1973-ra, a háború végére az itt szolgáló csapatok összlétszáma elérte a 2,5 millió főt is. Az eredmény ismert: az USA súlyos vereséget szenvedett, és ezen a háború legsötétebb eseménye: a My Lai-i mészárlás sem tudott segíteni.

Kutasd fel és öld meg

Az Americal hadosztály 1967-ben érkezett meg Vietnámba, amikor is az események amerikai szempontból igen csak rosszra fordultak. Az észak-vietnámi csapatok 1968. januárjában megindították a Tet-offenzívát, aminek célja a háború menetének megfordítása volt. Az Americal hadosztály súlyos veszteségeket szenvedett: mindennapossá váltak a támadások, az aknák és a vietnámi csapdák nap-nap után újabb áldozatokat követeltek. A Quang Ngai tartományban kezdődő ellencsapás következtében az amerikai és helyi erők elveszítették az irányításukat az események felett. Mindezekre válaszul az Americal hadosztály parancsnoka, Frank Barker csapatot szervezett a partizánakciók felszámolására.

Váratlan agresszió

A számításba azonban hiba csúszott. A légierő és a tüzérség előkészítő csapása közepette a vietkongok elmenekültek a térségből. My Lait a különítmény két százada karolta át, melyet egy rendkívül népszerűtlen, tehetségtelen, sőt buta főhadnagy, William Calley vezetett. Az egysége semmilyen ellenállásba nem ütközött, csak gyerekekkel, nőkkel és öregekkel álltak szemben. Egy őrmester, Michael Berndhardt később úgy emlékezett vissza, hogy összesen három lőfegyvert találtak és egyetlen katonakorú férfival sem találkoztak. A hallásproblémákkal is küzdő William Calley vezette első szakasz sem ütközött ellenállásba. Gyakorlatilag békés kihallgatás zajlott, amikor elszabadult a pokol.

Eltussolási kísérlet

Ron Riedenhour azonban magánnyomozásba kezdett. Egy hónappal a My Lai-i események után találkozott a Charlieban is szolgált barátaival, akik meséltek neki az eseményekről. Leellenőrizte az állítások hitelességét, majd leszerelése után, 1969-ben levelet írt az amerikai elnöknek, a hadsereg vezérkarának és több kongresszusi képviselőnek. A legtöbben tudomást sem vettek a beszámolóról, egy demokrata párti képviselő Mo Udall azonban kongresszusi vizsgálatot harcolt ki. A sajtó is beszállt az eseményekbe: a Harper’s Bazar ugyanis hosszú tényfeltáró írást közölt, amit aztán az összes mértékadó lap átvett.

Nevetséges ítélet

Nem volt mit tenni: be kellett indítani az igazságszolgáltatás gépezetét. Tizennégy embert állítottak bíróság elé. A mészárlásban részt vevő közkatonák azonban nem kerültek haditörvényszék elé, mert a tárgyalás megkezdésére már leszereltek. A vádlottak közül csak William Calleyt ítélték el. A főhadnagy első fokon életfogytiglani ítéletet kapott, ám ezt több körben enyhítették. A másodfokú bíróság már csak 20 év börtönre ítélte, amiből legkorábban hat év után szabadulhatott. Richard Nixon börtönbe vonulásának másnapján házi őrizetét rendelte el. Végül csak három évet „raboskodott" szolgálati lakásában. Ugyanis 1974-ben felmentették a vádak alól azzal az indoklással, hogy hibát követtek el a per lefolytatásakor. William Calley a különböző interjúkért kapott pénzekből házat vett Atlantában.

Meghiúsult vallomás

Oliver Stone a Szakasz című filmje részben a My Lai-i mészárlásokkal is foglalkozott. A rendező tervbe vett egy kifejezetten a népirtást feldolgozó alkotást, amelynek munkacíme a „My Lai Massacre" volt. A mű Peers ezredes vizsgálatát dolgozta volna fel, s főszereplői Bruce Willis, illetve Woody Harrelson lettek volna. A United Artists azonban 2007-ben leállította az előkészületeket, mivel sztrájkba léptek a hollywoodi forgatókönyvírók. Francis Ford Coppola Apokalipszis most című filmjében az invázió végén végrehajtott napalm támadás, melynek áldozatai főként civilek voltak, is erős hasonlóságokat mutat az eredeti My Lai-i mészárláshoz.