Világszerte osztoznak a fájdalmunkban

Barátként és egykori bajtársként szeretnék ezzel a néhány sorral
tisztelegni Kovács Gyula emléke előtt.
A baghlani magyar tábort, Camp Pannoniát megalapozó első honvédségi
csoporttal érkeztem Afganisztánba. Ebben a csoportban, amely
megszakítás nélkül fél évet töltött a zord és veszélyekkel teli afgán
pusztaságban, nagyon sok kiváló embert ismertem meg.

Tisztelettel
gondolok vissza mindannyiukra, amiért vállalták a kihívást és a
viszontagságokat. Valamennyiük közül azonban tűzszerész bajtársainkat
illeti meg a legmélyebb megbecsülés, hiszen a mindenkire leselkedő
veszélyek közepette ők voltak, és máig is ott, a baghalni fennsíkon,
ők azok, akik naponta néznek szembe a halállal.

Valahányszor beléptem
a tűzszerészek körletébe, – az ajtóhoz egy rakéta mutatta az irányt, a
bejáraton pedig fatalizmussal átszőtt mókás feliratok díszelegtek –
mindíg, minden alkalommal egy kis borzongás járt át. Odabent a
tűzszerészek mindenféle rejtélyes és tiszteletet parancsoló
eszközeitől és védő ruházataitól körülvéve, bajtársai karéjában ült
egy csodálatos ember, A Gyula.

Gyula volt a mindenféle sistergő,
repülő, vagy éppen elásott, álcázott és ki tudja még milyen halált
hozó ember-alkotta szörnyűségek tudora, megszelíditője és
ártalmatlanná tevője. Gyulát babonás tisztelet lengte körül. Varázsló
volt, kígyóbűvölő és oroszlánszelídítő – és persze pókerjátékos, aki a
szemébe tudott nézni a halálnak és arcizma sem rándult, mindíg
nyerőben volt. Az asztala tele szakirodalommal. Semmit sem bízott a
véletlenre, hiszen felelős volt a csapatáért. Mindíg tanított.

Egyszer
végigvezetett a szabadtéri bemutatón, amit gránátokból,
taposóaknákból, rakétákból és a halált hozó eszközöknek ki tudja még
milyen arzenáljából állított össze bajtársaival – mindegyik borzalmas
eszközt ő, vagy a bajtársai hatástalanították. Ha a veszélyről
kérdeztük, csak nevetett. Hitt magában, a társaiban és a küldetésében.
Sokszor láttam amint akcióba indult olyan nyugalommal és derűvel,
ahogyan csak azok az emberek mennek munkába, akik szeretik a
hivatásukat.

Gyula tudta, hogy minden hatástalanított pokolgéppel egy
lépéssel közelebb vagyunk ahhoz, amiért Afganisztánban voltunk,
vagyunk – valami távoli békéhez és biztonsághoz.

Mindannyian elég sok
végtag nélküli gyereket láttunk az utakon ahhoz, hogy ezt megértsük.
Gyula, ez a halk szavú, mosolygó szemű, mindíg segíteni kész, kisfiús
arcú bombamágus igazi hétköznapi hős volt közöttünk, akinek a nyugalma
ragályos volt.

Tudtuk: ha ő nem ideges…

Az első megmérettetés után Gyula másodszor is vállalta az afganisztáni
kihívást. Nagy-nagy fájdalommal és – igen, hitetlenkedve értesültem a
tragédiáról. A legjobbak között is a legjobb ment el. Hogyan
fordulhatott elő…vele, aki tökélyre vitte a hivatását, hogy mindig
másokat kíméljen meg a veszélytől.

Főhajtással tisztelgek nagyszerű barátom emléke előtt.

Családjának
sok-sok erőt kívánok, üzenem nekik, Gyulára nagyon sokan fogunk
emlékezni velük együtt, olyan emberként, aki valóban másokért adta az
életét.

Dr. Busztin György
Az MH baghlani első csoportjának politikai tanácsadója

*** 

Szeretném részvétemet kifejezni Kovács Gyula poszthumusz hadnagy szüleinek, szeretteinek!

Emellett szeretnék csatlakozni a gyászoló Tűzszerész és Hadihajós ezred állományához,
tisztelegve előttük bátorságukért és szaktudásukért

Részvéttel és tisztelettel:

Molnár László /tartalékos honvéd/

***

Legyenek kedvesek részvétnyilvánitásomat továbbitani
kedves hajdani kollégám szüleinek.
Igaz, csak PRT felkészités óta ismertem Gyulát, viszont annál nagyobb
szivű embert ismertem meg benne. Mindig jókedélyű volt, sosasem volt egy
rossz szava sem. Sok emberrel találoztam már a világban de nyugodt
szivvel mondhatom nála jobb szakembert nem ismertem.Mindig higgadtam és
megfontoltan döntött és előtte mindig a biztonság szele lebegett.
Sokak nevében- akiket úgy hivott Mester, de közben ő volt az, szeretném
részvétemet nyilvánitani élettársának és szüleinek.

Tisztelettel:
Kollégák Afganisztánból

***

„ A béke legnagyobb támogatói azok, akik eskü alatt kockáztatják életüket háborúban."

(idézet: Charles C. Krulak tábornok, USMC)

Szeretném részvétemet kifejezni Kovács Gyula poszthumusz hadnagy szüleinek, szeretteinek!

Emellett szeretnék csatlakozni a gyászoló Tűzszerész és Hadihajós ezred állományához, tisztelegve
előttük bátorságukért és szaktudásukért!
2003-ban, még sorállományú honvédként szolgáltam az 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós ezred
1. Tűzszerész zászlóaljában, és alegységügyeletesként rendszeresen találkoztam Kovács Gyula
főtörzsőrmesterrel.

Emlékszem lendületes, ám kiegyensúlyozott személyiségére, és mélyen megérintett
tragédiájának híre!

Részvéttel és tisztelettel:

Nagy Márton
(tartalékos honvéd)

***

Nincs az a szó, ahogyan kifejezhetném együttérzésemet Kovács Gyula posztumusz hadnagy halálhírével kapcsolatban. Igaz, én csak egy állampolgár vagyok a 10 millióból, de szörnyen megrendített e hír, amikor olvastam. Hiszen nem csak egy embert vesztettünk el, hanem a Magyar Honvédség egyik legjobb katonáját!

Mind a Családot, mind a Bajtársait és mind a Barátait biztosíthatom arról, hogy együtt érzek Önökkel, hiszen nem csak egyszerű halálhírről van szó, hanem arról, hogy egy nagyszerű honvéd főtörzsőrmester meghalt Afganisztánért, és a Hazáért, a Magyar Kötársaságért!

Öszinte részvétem:
Ifj. Szombathelyi Sándor

***

Tisztelt szerkesztőseg,

Kérem továbbítsák együttérző sorainkat a család es a katonatársaink felé.

MÁTYUS ZOLTAN mk. Ezredes

HUN SNR
EUFOR HQ Sarajevo

***

A baglani PRT-ben szolgáló honvédeinknek!

A nehéz órák mindig arra szolgálnak, hogy megálljunk egy-egy pillanatra, értékeljünk, majd felálljunk és feladatainkba mélyedve folytassuk kötelességeinket. Így kell tennie civilnek és katonának egyaránt. A megállás, a csönd is legalább éppen olyan fontos, mint a folytatás. Ha ez elmarad, akkor óhatatlanul kiszakad egy darab a bensőnkből.

Kovács Gyula posztomusz hadnagy a legragyogóbb példáját mutatatta a kötelességteljesítésnek, a másokért való odaadásnak. Életét adta bajtársai biztonságáért és egy olyan nép boldogulásáért, amelynek életfeltétele, jövője az ott szolgáló nemzetközi erőktől függ.

Kötelességének teljesítése közben a legszebb áldozatot hozta meg a kiszolgáltatottak védelmére.
Az erőszak nem téríthet el a céltól.
Hazánkban az afganisztáni szerepvállalás az önzetlen segítségnyújtás példája, egy egész nemzet tekinthet büszkén honvédeire.

Requiescat In Pace!

Gál István

***

Félárbocon a magyar lobogó…

Az olaszországi Gemonában, a CLEVER FERRET 2008 gyakorlaton résztvevő magyar kontingens katonái, az olasz és a szlovén parancsnoki állománnyal közösen fejezték ki tiszteletüket Afganisztánban elhunyt magyar katonatársuk emléke előtt, majd mindhárom nemzet lobogóját félárbocra eresztették.

Amikor a katonát messzire szólítja hazájától a kötelesség, szinte szomjúhozza az otthonról érkező híreket. Ezt a hírt azonban senki sem várta. Meghalt egy kollégánk Afganisztánban, szolgálatteljesítés közben. Nem tudjuk még, hogy ki volt Õ, de így ismeretlenül is fáj ott legbelül, a lelkünk mélyén.

Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel, ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól!"…

Kevesebben lettünk és kevesebbek lettünk…

***

Eddig is tudtuk, hogy az
afganisztáni katonai szolgálat veszélyes,
áldozatokat követelhet a magyar katonák részéről. Ez a tudat azonban
mégsem ment meg bennünket a döbbenettől,
amit a ma reggeli halálhír
okozott.

Minden együttérzésünk a gyászoló
családé, pótolhatatlan veszteség érte őket, s gyászukban őszinte szívvel és
teljes együttérzéssel osztozunk.

Tudjuk, hogy ez a haláleset nem
változtatja meg a Magyar Köztársaság eddigi politikáját, tudjuk, hogy a Magyar
Honvédség, a magyar katonák teljesítik vállalt feladataikat Afganisztánban és
máshol.

Reméljük, hogy a Magyar
Honvédség, a misszió tagjai mindent megtesznek, ami emberileg lehetséges, hogy
ne növekedjen tovább az áldozatok száma

Õszinte részvétünk a gyászoló a
családnak.

Budapest, 2008. június 10.

Biztonságpolitikai és Honvédelmi Kutatások Központja
Alapítvány kuratóriuma

***

Megdöbbenéssel olvastuk, hogy bevetés közben hősi halált
halt Afganisztánban Kovács Gyula honvéd főtörzsőrmester. Fogadják
őszinte részvétünket és kérjük tolmácsolják a család ill. a bajtársai
felé is részvétnyilvánításunkat.

BRFK KVFO.Õr.Kísérő osztály 1-es váltás állománya

***

A családnak őszinte részvétemet szeretném kifejezni. Az igaz, hogy szavakkal nem
orvosolhatjuk a kínzó fájdalmat, mégis, talán a rokonok, barátok, munkatársak,
ismerősök és ismeretlenek összefogása segíthet enyhíteni e nagyszerű ember,
katona, gyermek, társ, barát elvesztése miatt érzett kínt.

Az idő minden
sebet begyógyít, de a heg örökre ott marad…

Õszinte tisztelettel: Égető
Andrea honvéd ftőrm.

***

Megrendülve ért a hír az IED hatástalanítása közben elhunyt honvédről.
Kérem fogadja a kint
lévő állomány őszinte részvétemet.

Ugyan levelem magánlevél – semmilyen
szervezet tagjaként nem
nyilatkozhatok -, tudni vélem, több millióan éreznek
s nyilvánítanak
mély részvétet Önöknek, az elesett honvéd bajtársainak,
feletteseinek,
családtagjainak.

Minden magyar állampolgár hálás
szolgálatukért.

Fájdalmukkal osztozva üdvözli Önt s
állományát:

Molnár András
diákújságíró

***