Vitázik az Olasz Légierő és a Haditengerészet

Giampaolo di Paola védelmi miniszter még februárban jelentette be, hogy 131 gép helyett már csak 90-re tartanak igényt. Azelőtt a légierőnél a Tornado-k leváltására 69 darab F-35A-val, illetve az AMX-ek helyett 40 darab F-35B-vel számoltak. Ezek alapján a haditengerészetnek 22 darab maradt volna a STOVL-verzióból, amivel az idősödő AV-8 Harriereket tervezik leváltani.

Giuseppe Bernardis tábornok, a légierő parancsnoka a napokban azt nyilatkozta, hogy a mostani helyzetnek megfelelően a légierő összesen 75 gépet kap majd, ebből 15 lesz B változat, és így a haditengerészet számára is 15 darab B verziójú marad.

Erre válaszul a haditengerészet feje közölte, hogy a 15 gép semmiféleképpen nem elég, a 22-nél kevesebb nem érkezhet hozzájuk, és a végsőkig küzdeni fognak a döntés ellen. Ahhoz, hogy a Cavour repülőgép-hordozó teljes harcértékű legyen, mindenképpen szükség van az eredetileg tervezett darabszámra, mivel három gép az Egyesült Államokban maradna kiképzési célokból, emellett pedig átlagosan öt gép szorulna karbantartásra. Ez pedig azt jelenti, hogy a fennmaradó tizennégy példány és még hat helikopter üzemelne egy időben a Cavour hordozón.

Mindeközben Vincenzo Camporini tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke kijelentette, hogy tizenöt gép a légierő számára sem elég, hogy egy teljes századot felállítsanak. Úgy tűnik tehát, hogy a 30 gépes megrendelés senkinek sem jó, az egyetlen megoldás a tábornok szerint az lehet, ha a gépeket közösen használná a két fegyvernem. Ez ugyan felvethet problémákat, de másképpen kivitelezhetetlen lenne a dolog. A haditengerészet a dél-olaszországi Grottaglie bázist nézte ki a JSF-ek bázishelyéül, a légierő pedig a szintén dél-olaszországi Amendola légibázisra telepítené a gépek egy részét. Ha a közös üzemeltetés valamelyik repülőtéren létrejönne, akkor az azt jelentené, hogy bár a gépeket cserélgethetik egymás között a fegyvernemek, a pilótákat viszont nem, mivel különböző kiképzést kapnak.