Nem ismerik a lehetetlent

Hogyan kezdődött a sport, a kenu iránti rajongásod?

Kiss Ágnes: A sport iránti rajongásom nagyon fiatal korom óta megvan. Általános iskola első osztályában valamennyi osztálytársam és barátom lejárt a szegedi vízitelepre, így én is kipróbáltam a kenut és az évek múlásával ott is ragadtam. Az edzőm az akkori testnevelő tanárom volt, akinek köszönhetően egy nagyon jó közösség alakult ki, motiválni tudott bennünket, így természetessé vált, hogy az evezés a mindennapok részévé váljon.

Milyen eredményeket értél el eddig?

A legnagyobb eredményemet az idei évben sikerült elérnem, hiszen a párizsi olimpián 4. helyezettek lettünk párosban 500 méteren, egyéniben pedig 11. helyezett lettem. Idén az Európa Bajnokságon 500 méteren párosban nyerni tudtunk, 200 méteren pedig a 3. helyezést értük el. 2024-ben világkupán is indultam, ahol 500 méteren egyesben sikerült aranyérmet szereznem, mix párosban pedig bronzérmet.

Mit lehet tudni a párosotokról?

Bár már korábbról ismerjük egymást, hiszen csapattársak voltunk, a párosunk elég későn alakult meg. Az olimpiára történő első válogatóverseny után próbáltuk ki először a párban való evezést, de szerencsére nagyon gyorsan egymásra tudtunk hangolódni. A második válogatón már győzni tudtunk és onnantól közösen készültünk a párizsi megmérettetésre.

Hogyan készültetek az olimpiára?

A válogató után, amikor már biztossá vált az indulásunk, az Európa Bajnokság következett. Ott jól szerepeltünk. Az azt követő rövid pihenő után elkezdtük az alapozást, így több héten keresztül nagyon komoly és kemény edzéseink voltak. Ahogy közeledett az olimpia időpontja, egyre inkább átváltottunk a rövidebb, gyorsító edzésekre. Ez volt számomra a leghosszabb és legmegterhelőbb felkészülés, amit így egyben hajtottunk végre.

Mit jelentett számodra, hogy versenyzőként hazánkat képviselhetted Franciaországban?

Igazán megtisztelő érzés volt a magyar csapat tagjának lenni. Olimpiai bajnokokkal indulhattam egy versenyen, amely hatalmas és leírhatatlan élményt jelentett számomra. Az ott töltött rövid idő alatt is rengeteg értékes tapasztalatot szereztem.

Melyek ezek a tapasztalatok? Ki tudnál emelni néhányat?

Hogyan is kell egy olimpián versenyezni és egyáltalán ahhoz hozzáállni, illetve, hogy milyen fontos mentálisan erősnek lenni. Megtapasztaltam, hogy mindvégig higgadtnak kell maradni és magunkra koncentrálni, nem pedig a körülöttünk lévőkre. Hiszem, hogy a célunk elérésében az visz előre, ha csak magunkra, a belső hangunkra figyelünk és nem másokkal vagyunk elfoglalva. Az csak elvonja a figyelmet és rossz irányba terelhet.

Mit gondolsz, ezt a tudást, tapasztalatot területvédelmi tartalékos katonaként is tudod kamatoztatni?

Igen! Azért is jelentkeztem a Magyar Honvédség kötelékébe, mert a sporthoz hasonló értékeket képvisel. Ilyen többek között a kitartás, a hazaszeretet, a csapatmunka. Számomra mindezek összeegyeztethetők mindkét területen.

Hogyan értékeled az olimpián elért eredményeteket?

A barátaim és a családom nagyon boldogok és határtalanul büszkék voltak rám, hogy bejutottam a csapatba. A családtagjaim élőben szorítottak a versenyen, megerősítést adott a tudat, hogy ők is jelen vannak. Akkor ott, nehéz volt megélni a 4. helyezést, hiszen 6 tizedmásodpercen múlt, hogy lecsúsztunk a dobogó harmadik fokáról. Egy versenyző számára ez sohasem jó érzés. Utólag nézve minden átértékelődött, mert tudom, hogy kihoztuk magunkból a maximumot és sikerült egy jó pályát eveznünk a döntőben, aminek mindketten nagyon örülünk.

Vissza tudsz emlékezni a pillanatra, amikor megfogalmazódott benned, hogy területvédelmi tartalékos katona szeretnél lenni?

Igen, persze! Ma is nagyon jól emlékszem, hiszen nem is volt olyan nagyon régen. Talán február környékén tudtam meg, hogy pályázni lehet felvételre a Magyar Honvédség Sportszázadába. Miután többen is biztattak, hogy ez milyen remek lehetőség lenne számomra, egyre inkább elkezdett foglalkoztatni a gondolat. Egy nap végül beadtam a pályázatom és miután értesítettek, hogy felvételt nyertem, onnantól kezdve nem volt megállás.

Hogyan telnek a mindennapjaid?

Jelenleg az olimpia utáni hosszabb pihenőmet töltöm, amelyre szükségem is van. Mindez azonban nem azt jelenti, hogy a napjaim céltalanul telnek, hiszen elkezdtem tanulmányaimat a Szegedi Tudományegyetem Jogi Karán. Szokom az egyetemi életet, kapcsolatokat építek, próbálom megtalálni a helyem egy 300 fős közösségben. Az edzések is lassan elindulnak és természetesen izgalommal várom az katonai kiképzéseket.

Ahogy említetted, nagyon elfoglalt vagy. Hogy látod a tartalékos szolgálat összeegyeztethető lesz a mindennapos sporttal és a tanulmányaiddal?

Igen, természetesen! Szeretnék valóban hasznos és aktív tagja lenni a Magyar Honvédségnek. Szeretném büszkén vállalni, hogy területvédelmi tartalékos katona vagyok, aki – éppúgy, mint a pályán – egyenruhában is a legjobb tudása szerint teljesít.

Milyen céljaid vannak a jövőre nézve?

A sportot illetően a rövid távú célok között szerepel az európai-, illetve a világbajnokságokon való részvétel. A hosszútávú cél pedig mi lehetne más, mint a következő olimpia Los Angelesben. Katonaként, egyszer talán jogászként dolgozhatok. Ha mindezt elérem, akkor büszkén mondhatom, hogy minden álmom valóra vált.

Hogyan kerültél kapcsolatba az úszással?

Ugrai Panna: Az úszás 5 éves korom óta jelen van az életemben, soha nem is sportoltam mást. Mivel kisgyerekként nagyon köhögtem, így orvosi javaslatra, a párás levegő miatt kezdem úszni a hódmezővásárhelyi Hód Úszó Sportegyesületnél. Az akkori edzőm már kisgyerekként is tehetségesnek gondolt, így hamar felkerültem a versenyzők csoportjába. Gyorsan fel tudtam zárkózni az idősebb és régebb óta úszó gyerekekhez. Folyamatosan fejlődtem, így hamar korosztályosan is érmes, országos bajnok voltam. 2019-ben (14 évesen) kikerültem az Európai Ifjúsági Olimpiára, ami az első komolyabb korosztályos versenyem volt. Onnantól kezdve kiemelt figyelemmel kísértek a magyar úszó sportágban.

Milyen eredményeket tudhatsz magadénak, hogyan értékeled az elmúlt időszakot?

A tavalyi évben az U23-as Európa Bajnokságon ezüstérmes voltam. Utána kezdtem el még jobban fejlődni, így idén a felnőtt Európa Bajnokságon két arany-, és két ezüstérmet szereztem. Ezzel a teljesítményemmel tudtam bekerülni az olimpiai csapatba, ahol a 4x100 méteres női gyorsváltóval 10. helyezettek lettünk. Mivel az edzőm a 4x200 méteres gyorsváltót látta döntőre esélyesnek az olimpián, így elkezdtünk erre a versenyszámra is nagy hangsúlyt fektetni. Megérte, hiszen a döntőben 6. helyen végeztünk. Nagyon büszke vagyok, ez pályafutásom legszebb eredménye, ráadásul egyéni csúcsot is úsztam. Egy olyan időt, amellyel nemzetközi szinten is „labdába rúghatok”. Bár az összeszokott hármashoz én csatlakoztam legkésőbb, úgy gondolom, hogy együtt négyünknek jó esélye van a következő olimpián, Los Angelesben. A rendszeres edzéseknek, edzőtáboroknak köszönhetően jól ismerjük egymást és összekovácsolódtunk, mint a területvédelmi tartalékos katonák.

Mit jelentett számodra, hogy fiatal versenyzőként Magyarországot képviselheted?

Mikorelkezdtem úszni, nem akartam megfoghatatlan és elérhetetlennek tűnő álmokat dédelgetni. Párizsban mégis úgy állhattam oda a rajtkőhöz, hogy teljesült az álmom. Nagyon hálás vagyok, hogy ott lehettem, hogy hazámat, a magyarokat képviselhettem. Számomra ez a létező legnagyobb dolog. Jó érzés volt látni, hogy az éles versenyhelyzetben a sportolók félre tudják tenni a nemzetek közötti rivalizálást, az esetenként előforduló ellenségeskedést és képesek békésen küzdeni egymással.

Mit éreztél a rajtkövön állva? Mi volt benned az utolsó gondolat, mielőtt fejest ugrottál?

Az olimpián úsztam először hatalmas közönség, tizenhétezer ember előtt. Most fordult elő velem először olyan, hogy a mai napig nem emlékszem részletekre, arra, hogy mi is történt a vízben. Miközben vártam a társam, csak a mögöttem állók kiabálását hallottam. A 200 méteres gyorsváltónál a brazilokkal versenyben voltunk és megvolt a taktika is, amivel sikerült őket leúszni. Ennél a versenyszámnál korábban hátrányt jelentett számomra, hogyha az elején nem kezdek elég gyorsan úszni, akkor túl sok energiát tartalékolok a végére. Akkor ott azonban bennem volt, hogy kezdjek mihamarabb gyorsítani és érezzem az ilyenkor jelentkező fájdalmat, ami a siker kulcsa.

Mikor és hogyan fogalmazódott meg benned, hogy területvédelmi tartalékos katona legyél?

A kezdeti időszakban nehezen tudtam elképzelni magam katonaként. Mára azonban érzem, hogy a Magyar Honvédség is azokat az elveket és értékeket helyezi előtérbe, amelyek számomra is nagyon fontosak, és amelyeket soha nem szeretnék feladni. Ilyen a kitartás, a küzdelem, a tisztelet. A céljainkat mindig tisztességesen, a legjobb tudásunk szerint elérni. Mindezek mellett megnyugvást ad a katonaság által nyújtott egzisztenciális háttér, hiszen hosszútávú jövőképem az úszás mellett a haza szolgálata. A Magyar Honvédség egy biztos pontot jelent az életemben. Erőt ad, hogy nem vagyok egyedül, hiszen az MH Sportszázad tagjai hozzám hasonlóan valamennyien felelősségteljesen gondolkoznak, sokan közülük ugyanígy küzdenek az álmaikért.

Milyen terveid vannak a jövődet illetően?

Ahogy említettem, a tartalékos katonai szolgálat fontos számomra, és úgy gondolom az úszás, a medence az egész életemet végig fogja kísérni. Mivel nagyon szeretem a gyerekeket, így megfogalmazódott bennem az is, hogy a tudásomat, a tapasztalataimat átadjam a következő generációnak, így egyszer talán az én „kezem alól” kerülhet ki a jövő olimpiai bajnoka.