A gyalogezred hőseire emlékeztek Székesfehérváron

A kilencvenhárom éves Damó Elemér édesapja frontnaplója alapján írta meg meglepően őszinte hangvételű könyvét. A művet Baráth István dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Logisztikai Erők főnöke méltatta és ajánlotta olvasásra.

A tábornok beszédében hangsúlyozta: „a Magyar Honvédség katonájaként azt vallom, hogy meg kell értenünk elődeink küzdelmét. Pontosan azt, hogy milyen volt megélni és túlélni a háborút. Ha ezt megtesszük, akkor képesek leszünk megmaradni embernek. Ehhez nyújt iránymutatást a most megjelent frontnapló is, mert ifjabb Damó Elemér nem szégyellte megfogalmazni művében azokat a kételyeket, gyenge pillanatokat sem, amelyeket édesapja átélt a fronton a gyalogezred katonájaként".

A dandártábornok hozzátette: „a mű szerzője jelentős archív anyaggal gazdagította a fehérvári Helyőrség-történeti Emlékgyűjteményt. Ilyen például az ezred zászlajának egy darabkája, amelyet mostantól itt őrzünk és bárki számára megtekinthetővé teszünk."

Damó Elemér, a könyv szerzője a honvedelem.hu kérdésére válaszolva elmondta: „családunk a Budai úti laktanyában lakott, nyugodtan mondhatom, hogy a gyerekszobám a laktanya udvara volt. Édesapám a Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred katonája volt, majd miután azt felszámolták a 3. gyalogezredben szolgált. Emlékszem, amikor édesanyámnak mondta, hogy megy a frontra. Szegény édesanyám pedig sírva csomagolt. Akkoriban kezdte el írni a naplóját. Később nem tudta kiadni a kéziratot, mert akadályt gördített elé a gazdasági válság, aztán pedig jött az újabb háború, amely után elhunyt. Naplója csak tíz évvel ezelőtt került elő, amikor a padláson rendezgettem a holmikat. Akkor döntöttem el, hogy amit ő nem tudott megtenni, azt megteszem én. Úgy tűnik sikerrel, hiszen megjelenhetett a mű, hála a Magyar Honvédségnek, a helyi civil szervezeteknek és Székesfehérvár városvezetésének".

A könyvbemutatót követően márkosfalvi Sipos Gyula magyar királyi ezredes, a gyalogezred egykori parancsnokának szobrát leplezte le Cser-Palkovics András, Székesfehérvár polgármestere, Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnök-helyettese és Baráth István dandártábornok. A szobrot Horváth Lajos készítette.

A rendezvény résztvevői ezt követően átvonultak a Zichy-Ligetbe, ahol a 17. gyalogezred emlékművét koszorúzták meg.

A koszorúzást követően Cser-Palkovics András polgármester kérdésünkre elmondta: „ a 17. ezred a hősiesség és a hazaszeretet gyönyörű példája. Természetes, hogy a város ezt a hagyományt ápolja és megőrzi. Sokat teszünk ezért, de ez önmagában még nem lenne elég. Nagy szükség van az olyan civil szervezetek munkájára, amelyek nem csupán egy nap élesztik újjá a hagyományt ünnepélyes keretek között, hanem az év minden napján tesznek azért, hogy kiadványok, szobrok vagy kiállítások születhessenek meg".

A polgármester hozzátette: „2012 januárjától a városban egy tér viseli majd a legendás Magyar Királyi 17. Honvéd Gyalogezred nevét. A város ezzel tiszteleg azok előtt, akik négy évig szolgáltak a fronton, majd hazatérésük után – mivel felszámolták az ezredet – sokukra az éhezés és a nyomor várt. Fehérvár mindig emlékezni fog azokra, akik életüket adták a magyar nemzet szabadságáért".

Fotó: Zrínyi Média