Árvák karácsonya

A budapesti Stefánia Kulturális Központban több mint félszáz meghívott volt jelen a szeretet, a béke, a harmónia ünnepén, az Árvák karácsonyán.

„Nem teljes, de lélekben nagyon erős családok ülnek itt az asztalok körül. Béke lakozik a szívükben és erő a

Schmittné Makray Katalin, Hende Csaba és Benkő Tibor ezután a vállalkozó kedvű gyermekekkel közösen befejezték a közel három méter magas karácsonyfa díszítését. Ez persze nem volt olyan egyszerű ügy. Volt, aki még a legnyájasabb miniszteri invitálásnak is ellenállt.

Csillagszórók sziporkáztak, majd felgyulladtak a fenyőn a lámpafüzérek, miközben halk zene szólt a teremben.

A Honvéd Együttes művészei versekkel, mesékkel, örökzöldekkel, slágerekkel, népdalokkal köszöntötték a gyermekeket, aki közül sokan a rögtönzött színpad előtti párnákon foglaltak helyet. Molnár Zoltán, Bocskor Lóránt, Navratil Andrea, Galambos Lilla, Pankotai Péter és a zongoránál helyet foglaló Bíró Péter ugyancsak kitettetek magukért. Megénekeltették, megtáncoltatták a leglelkesebbeket, és a taps sem maradt el a jó félórás műsor végén.

Ez után következett a nap fénypontja, az ajándékok átadása. Az államfő felesége, a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnök alig győzték a kisebb-nagyobb gyermekkezekbe adni a különböző színű és méretű csomagokat. Némelyik nagyobb volt mint a megajándékozott apróság, így gyakran a katonáknak kellett segíteniük cipelni a meglepetéseket.

Komoly kézfogások, gratulációk kísérték, ahogy kiderült, némelyik gyermek kiváló sportoló, kitűnő tanuló, vagy egyszerűen csak sokat segít otthon édesanyjának a háztartásban, kisebb testvérei nevelésében. Ők tudják a legjobban, hogy mennyit számít mindez a hétköznapokban… 

Csillogó szemű kislányok, kisfiúk, nagyobbacska bakfisok és kamaszok egyaránt izgatottan bontogatták a csomagokat, mutatták hozzátartozóiknak a várva várt ajándékokat. 

Lanecker Tamás szinte tobzódik a számítógépes játékokban. „Tényleg, egyik sincs meg otthon?" – kérdezem hitetlenkedve. „Tényleg" – válaszolja. „Meg lehetett írni, hogy milyen játékokat kérek" – árulja el a titkot az első osztályos kecskeméti középiskolás, aki egyébként közgazdásznak készül. Hát így könnyű…

Janicsek András egy tudományos zsebszámológépet nyúz lelkesen. Kijelzőjén olyan ábrák jelennek meg, mintha ékírást látnék. „Most éppen mit csinálsz? – kérdem. „Logaritmust számolok, de nem olyan nehéz, mint látszik" – próbál vigasztalni, mielőtt visszamerül a számok világába.

Keveseknek jutott csak eszébe, hogy itt az ebédidő, a kisebbeket bizony nem nagyon izgatta a terített asztal, a sok finomság, sokkal inkább a pakkok tartalmával voltak elfoglalva.

Néhány órára felhőtlen boldogság költözött a kis gyermekszívekbe, és talán a hozzátartozóik is elfeledték egy időre, hogy hazatérésük után otthon valaki nagyon hiányzik majd.

További képekért kattintson galériánkra!

Fotó: Krasznai-Nehrebeczky Mária