Fél órán keresztül hömpölygött az iszapár

Szöveg: Szűcs László | 2010. október 5. 22:36

Letarolt fák, elsodort autók, kidőlt kerítések, iszappal borított kertek, elpusztult állatok. Röviden így lehetne leírni a Veszprém megyei Devecsert és Kolontárt. A két településen hétfőn, a déli órákban zúdult végig a közeli vörösiszap tárolóból kiömlött zagy. A hétszázezer köbméternyi veszélyes anyag okozta katasztrófa következményeinek felszámolásában a Magyar Honvédség katonái is segédkeznek.

Döbbenetes és sokkoló! Talán ezzel a két szóval lehet a legjobban jellemezni azt a látványt, amely akkor fogadja az embert, amikor a 8-as számú főútról lefordul Devecser felé. A vasúti átjáró után vörössé válik a táj. Fejmagasságig vörösek a házfalak, a fák, a villanypóznák, a kertekben pedig mindent beborít a vörös sár.

A hírekből jól tudni, hogy Veszprém megyei kisváros „széle" – a vasútállomástól egészen a központ közelében található templomdombig – kapta a legtöbbet az Ajka közelében lévő tározóból hétfőn délben, gátszakadás következtében kiömlött vörösiszapból. Fél óra alatt hétszázezer köbméternyi, veszélyes, erősen lúgos zagy hömpölygött át a településen. Előtte azonban még letarolta a szomszédos falu, Kolontár felét.

Devecseren több száz ember segédkezik az ipari katasztrófa következményeinek felszámolásában. A katasztrófavédelmi szakemberek, a rendőrök, a tűzoltók és a Magyar Honvédség katonái mellett önkéntesek tucatjai próbálnak segíteni.

Jelenleg negyven katona dolgozik a két településen – mondja a devecseri templomdombnál Szombati Zoltán mérnök ezredes, az MH 93. Petőfi Sándor Vegyivédelmi Zászlóalj parancsnoka, aki a mai napon a kirendelt katonai erők vezetője is. Megtudjuk: a székesfehérvári alakulat hétfőn 15 óra 20 perckor kapta a feladatot Kovács József vezérőrnagytól, a Magyar Honvédség összhaderőnemi parancsnokától, hogy kijelölt technikai eszközeivel és személyi állományával készüljön fel a Devecser térségében bekövetkezett ipari katasztrófa mentési feladataiban való részvételre. Aztán alig tíz perccel később módosult a parancs: az alakult profiljához jobban illő teendőt, a zaggyal szennyezett technikai eszközök és utak megtisztítását kapták feladatul a vegyivédelmi katonák.

A tizenkét honvédségi járműből álló menetoszlop, rövid felkészülést követően, 17 órakor hagyta el a laktanyát és 19 óra 51 perckor már meg is érkezett Devecserre – tájékoztat Szombati ezredes, akitől megtudom azt is, hogy a katonák egész éjszaka, megállás nélkül dolgoztak. A csapat egy része Kolontáron, a többiek pedig Devecseren végezték a mentesítést: védőruhában mosták az utakat és a járműveket. A munka fáradtságos volt, hiszen nem egy helyen 25 – 30 centiméter vastagon állt az iszap az utakon. A mosást vízzel végezték – mondja az ezredes –, az éjszaka során a nyolc köbméteres vízszállító autójukat csaknem huszonötször kellett megtölteniük.

Amíg a parancsnokkal beszélgetünk, megérkezik a váltás. A busznyi „pihent" katona, rövid eligazítást követően nekilát, hogy folytassa a munkát. Az „éjszakás műszak" hamarosan elindul Székesfehérvárra, a srácok azonban úgy készülnek, hogy másnap reggel visszatérnek a katasztrófa sújtotta településekre. Ezt erősíti meg Szombati ezredes is, aki szerint addig maradnak a környéken, amíg az szükséges.

A pihenésre induló katonák közül Mádi József őrvezető az egyik FMG–68-as típusú mentesítő tehergépkocsi vezetőjeként dolgozott az elmúlt éjszaka. Mint mondja, szörnyű látvány fogadta őket a két településen, amikor megérkeztek. Mindent elborított a vörös sár. Az emberek pánikban voltak, szinte még fel sem fogták mindazt, ami történt velük. Nem tudatosult bennük, hogy az életük néhány perc alatt gyökeresen megváltozott.

Furcsa „íze" van a levegőnek. Mintha cement és téglapor keverékét lélegezné be az ember, elkél az egyik szeretetszolgálat önkénteseitől kapott sebészmaszk. A mentésben résztvevők közül sokan takarják el az arcukat. Devecseren akármerre is megy az ember, mindenhol csak a pusztulást látja: kiborult kerítések, elsodort gépjárművek, házakból, kertekből kimosott használati tárgyak borítanak mindent. Groteszk módon megcsavarodott kerékpár hever egy fa tövében, közelében pedig agyagból készült malacpersely süllyed félig a sárba, mellette zománcos fazék kandikál ki egy vörös vizű tócsából.

Kissé távolabb háza előtt álldogál Dávid Ferenc. Csendben nézi a pusztulást. Kertkapuját elmosta az áradat, a telkén lévő egyik épület pedig úgy néz ki, „mintha kézigránátot hajítottak volna bele". Mint mondja, a sors furcsa fintora, de éppen abban a timföldgyárban dolgozik, amelynek zagytároló gátja átszakadt, s a kizúduló áradat elöntötte a várost. Hétfőn délben leállították a termelést és közölték velük, hogy gátszakadás volt. Az is elhangzott, úgy tűnik, nagy a baj! Ekkor még nem sejtette, hogy saját házát is elmosta a hömpölygő áradat, a sokkoló ténnyel csak akkor szembesült, amikor munkából hazaérve a rendőrök nem engedték az épülethez. Ráadásul édesanyja éppen otthon volt a katasztrófa idején, s csak késő estére derült ki, hogy súlyos sérüléseket szenvedett, s a katonai helikopterrel Budapestre szállították.

Dávid Ferenc úgy tudja, Devecseren mintegy száz családot érintett a katasztrófa. Van, aki mindenét elvesztette. Ráadásul sokuknak még biztosításuk sincsen, így teljesen kétségbeesetten várják a jövőt, semmi jóra nem számítanak.

A szomszédban lakó Nagy Béla és fia szerint, a légvonalban 8–10 kilométerre lévő tározóból alig öt perc alatt ért Devecserre a mindent elmosó áradat. A két méter magas hullámokban támadó vörös szenny nem kímélt senkit és semmit. Volt olyan idős néni, akit az ablakon keresztül sodort ki a házból a zagy, szerencsére túlélte, csak néhány csontja törött.

Időközben elterjed a hír, hogy újabb helyen szakadt át az ajkai tározó gátja. Szinte azonnal pánik tör ki Kolontáron, az emberek a falu legmagasabb pontjára menekülnek, kétségbeesetten várják az újabb áradatok. Hamar kiderül – és ezt a levegőben cirkáló rendőrségi helikopter személyzete is megerősíti –, hogy szerencsére nem történt újabb gátszakadás. A nyugalom azonban csak lassan tér vissza a településre.

Rossz hírt hoznak Fuchs Jánosnak, éppen akkor, amikor vele beszélgetünk. Megtalálták édesanyja holttestét. Az idős asszonyt tegnap óta keresték, a házától több száz méterre bukkantak rá, sajnos már nem lehetett rajta segíteni. A traktorosként dolgozó férfi szinte fel sem fogja a hallottakat, arca megvonaglik a fájdalomtól. Könnyeit visszafojtva mondja: ő maga is alig tudott elmenekülni az áradat elől. Traktorával éppen az őszi munkákat végezte a földön, amikor két méter magas hullámokban tört rá a zagyvalék. Szinte a csodával volt határos, hogy ki tudott menekülni az aszfaltúra.

Csaknem félórán keresztül hömpölygött az iszapár, letarolva a fél falut! –meséli. Ráadásul házuk is a kiömlő zagy útjában állt, közel két méter magasan lepte el az iszap az összes helyiséget. Mindenük odaveszett, még váltás ruhájuk sem maradt! Felesége, Magdi hiába próbálja nyugtatni, néhány órán belül ennyi tragikus hírt csak nagyon nehezen tud feldolgozni az ember.

A falunak azt a részét, amelyet a leginkább érintett az áradat szinte lehetetlen megközelíteni. A Torna patak fölötti hidat elsöpörte a lezúduló iszap, így a rendőrök még az itt lakókat sem tudják házaikhoz engedni. Úgy tűnik azonban, hogy estére megoldódik a helyzet, mivel a helyi védelmi bizottság a Magyar Honvédség segítségét kérte. Szentesről, az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezredtől már el is indult két tehergépjármű, amelyekkel úgynevezett TMM hidakat hoznak a településre. Mindezt Tábi Levente mérnök őrnagytól, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság megbízott főmérnökétől tudjuk meg, aki az ideiglenes hidak lehelyezését jött előkészíteni.

Az alig nyolcszáz lelket számláló községben többen is úgy tudják, radioaktív anyagot is tartalmaz az utcákat elöntő zagy. Mindezt cáfolja Dr. Csurgai József mérnök alezredes, az MH Görgey Artúr Vegyivédelmi Információs Központ katasztrófa-elhárítási szakembere, akitől megtudjuk: a központ HAVARIA Laboratóriuma, valamint a katasztrófavédelmi szakemberek is megmérték a háttérsugárzást. Egymástól függetlenül megállapították, hogy a mért értékek nem térnek el jelentő mértékben a természetes háttérsugárzástól.

Ennek ellenére a tározóból kitört vörösiszap nagyon veszélyes anyag. A timföldgyártás során keletkezett, erősen lúgos melléktermék nagy mennyiségben tartalmaz vas-oxidot, titánt és egyéb más, ritka földfémeket is. Veszélyessége azonban leginkább a nagy mennyiségű nátrium-hidroxid tartalmának köszönhető.

Visszatérve Devecserre megtudjuk, a helyi védelmi bizottság kérésére a székesfehérvári vegyivédelmi katonáknak úgynevezett technikai mentesítő állomásokat kell működtetniük, amelyekkel a megjelölt utcákon áthaladó minden gépjárművet – legyen az a mentésben résztvevő hivatalos szervek autója, vagy teljesen civil jármű – meg kell tisztítaniuk a rárakódott vörösiszaptól. Az egyik állomás parancsnoka, Szoboszlai Szilvia főtörzsőrmester elárulja: időigényes munka ez, ám az alapos tisztítás elengedhetetlen.

A szomszéd utcában komoly munkában vannak a helyi önkéntes tűzoltók. Az egyik ház udvarán a hömpölygő áradatba egy ló is belefulladt. A tetem kiemelése komoly fejtörést okoz a lánglovagoknak és a négylábú tulajdonosának is. A közelben lévő telken már a megmaradt értékeiket menti Szővérfi Gellért és családja. Mint mondja, nekik szerencséjük volt, mert ki tudtak menekülni a házukba törő áradat elől. A szomszédban lakó idős házaspár azonban kétszer is a zagyvalékba esett, mielőtt sikerült volna kimenekülniük az épületből. Mindkettőjüket súlyos sérülésekkel, honvédségi helikopterekkel szállították Budapestre. Friss híreket sajnos ma még nem kaptak felőlük…

Kapcsolódó cikkek:
A katonák is küzdenek a vörösiszappal
Helikopterrel és puszta kézzel