Hetven éve nyíltak meg a hadapródiskolák

Ugyancsak részt vett a rendezvényen dr. Szegő László dandártábornok, a Köztársasági Elnöki Hivatal főhadsegédje, Visi Tibor ezredes, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem megbízott főtitkára, Molnár Zsolt alezredes, az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoka és dr. Szakály Sándor hadtörténész is.

A Honvéd Hagyományőrző Egyesület, a marosvásárhelyi magyar királyi „Csaba Királyfi" Honvéd Gyorsfegyvernemi Hadapródiskola, a nagyváradi magyar királyi „Gábor Áron" Honvéd Tüzérségi Hadapródiskola és a pécsi magyar királyi „Zrínyi Miklós" Honvéd Gyalogsági Hadapródiskola történelmi zászlóinak ünnepélyes bevonulását, valamint a Himnusz közös eléneklését követően a megjelenteket a HOHE nevében dr. Gál Attila nyugállományú ezredes köszöntötte. Elmondta: megható itt emlékezniük a hajdani hadapródoknak, miután megannyi történelmi, hadtörténelmi eseményt, fordulópontot megéltek.

Beszédében fölvetette, hogy megőriztek-e valamit az iskolaévekben tanultakból, s máris válaszolt: „Igen, mindent megőriztünk, az életünk értelmét: a hazaszeretet, a hűséget, a bátorságot s a becsületet!" Idézte Székely János erdélyi írót is, aki azt vallotta, hogy emberi-alkotói benső tartását, szellemi képességeit a hadapródiskolában kapta.

Gál Attila bajtársi szívvel emlékezett meg egykori katonadiák-társairól, akik életüket áldozták szolgálatuk során, illetve szétszórta őket a sors.

Dr. Simicskó Istvánt köszöntőjében kiemelte: a XX. században nagyon nehéz időket élt meg ez a nemzedék, amiért csakis tisztelet és hála illeti valamennyiüket.
A Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára visszatekintve a magyar tisztképzés fényes múltjára, az 1941–45 között működött hadapródiskolák eredetét az 1807. évi 23. törvénycikkben jelölte meg, amikor elhatároztatott a magyar tisztképzés hazai intézményesítése.

Ezen iskolákban – mutatott rá Simicskó István – a hallgatók olyan jellemvonásokat, erkölcsöt tettek magukévá, amely a magyar haza díszére vált az első világháború végéig.
Az államtitkár emlékeztetett az óriási tragédiát okozó, szinte minden magyar családot érintő, máig ható trianoni diktátumra, s egyszersmind arra is, hogy mégis túléltük… Például olyan nagyszerű államférfiak irányításával, mint Bethlen István, vagy Klebelsberg Kunó, akik elsősorban a teremtő munkára, s főleg az oktatásra, a kultúrára helyezték a hangsúlyt, ezáltal mozdítva elő a talpra állást, a megújulást. Mi több, a határainkon túlra is kisugárzó hatást gyakoroltak.

Az egykori növendékektől – mint tapasztalt férfiaktól – azt kérte az államtitkár, hogy e büszkén vállalható tartást, tudást, hazaszeretet adják tovább, mert arra nagy szükségük van az új nemzedékeknek, hiszen ha nem is dúl háború, azért veszélyes, értékválságos időket élünk.

Simicskó István hangsúlyozta: azt a hitet, a felismerés és megoldás képességét is tovább kell adni, amit annak idején a hadapródiskolák kifejlesztettek hallgatóikban, s amelyekkel megoldhatók a mai problémák.

Ez a fajta honvédelmi nevelés napjainkban is alapvetően fontos – mondta az államtitkár, aki jelenünkről szólva aláhúzta: hazánk új honvédelmi vezetése elkötelezettje a honvédelemnek, az alapján cselekszik, hogy a honvédelem nemzeti ügy! Ennek jelentőségére minél szélesebb társadalmi körben kívánják fölhívni a figyelmet. Ennek jegyében a honvédelmi tárca – anyagi áldozatot is vállalva – indítja újra a katonai középiskolai képzést, jövő évtől Debrecenben.
Fejleszteni tervezik a tartalékos rendszert is: a kormányzati ciklus végére 6-8 ezer fős állománnyal számolnak. 

A történész professzor idézte 1944 vérzivataros időit, kiemelvén: akkor is jár a rendfokozat, az elismerés, ha az akkor vizsgázók nem bonthatták ki képességeiket, nem teljesíthettek szolgálatot, hiszen sosem egy-egy személyre esküsznek föl a tisztek, hanem a haza, a nemzet szolgálatára. Ezért voltak 1945 után sokan olyanok, hadapródok, akik nem mentek külföldre, hanem illegalitást, majd 1956-ot vállalva küzdöttek, hiszen felismerték, hogy olyan országnak kell épülnie, amilyet a nemzet akar.

„S azért ünnepelhetnek ma itt, mert megmaradtak annak, amely hivatást vállalták: magyar királyi honvédtisztnek!" – fejezte be beszédét Szakály Sándor.

A megemlékezések, méltatások után a budapesti helyőrségi zenekar játszott pezsdítő ritmusú katonaindulókat a magyar királyi honvédség idejéből, majd Hende Csaba honvédelmi miniszter nevében Simicskó István az Aranykor kitüntető cím ezüst fokozatát nyújtotta át Horváth Gyula nyugállományú tüzér alezredesnek, Major Norbert Gusztáv nyugállományú műszaki alezredesnek, valamint Vécsey László nyugállományú gyorsfegyernemi alezredesnek. Ezután Nagy László, a HOHE alelnöke és Böjthe Tamás, a HOHE főtitkára emléklapokat adott át a hat hadapródiskola egykori növendékeinek.

Ezután arról szólt, hogy a hadapródok egy társadalmi hierarchia életképes tagjai voltak, mindig ott álltak az élen, hogy ez a haza megmaradjon, magyarul szólaljon meg. Hazánk történelmi szerkezetének hiányosságait, lyukacsosságát pótolták, s ezt kell helyreállítani napjainkban is. Ez alapeszményeiben, normarendszerében a klasszikus régi magyar hazához képest más lesz ugyan, ám új Magyarországot, új vezető réteget kell építeni! Isten áldjon meg benneteket! – zárta szavait a volt miniszterelnök.

Az ünnepi megemlékezés ezután a Kóczán Árpád nyugállományú alezredes, római katolikus tábori esperes áldásával folytatódott, majd a Szózat eléneklésével, valamint a Zrínyi Emlékkertben a névtelen katonai hősök emléktáblájának megkoszorúzásával zárult. A Honvédelmi Minisztérium nevében Simicskó István helyezte el az emlékezés koszorúját.

 További képekért kattintson galériánkra!