(L)égi támogatást kérek!

Képzeljük el, hogy lövészszakasz mozog együtt egy konvojjal, amelyet támadás ér. A szakasz képtelen elhárítani az attakot, a közelben pedig nincs olyan szárazföldi erő, amelyik számára támogatást tudna nyújtani. (Valójában nem is nagyon kell képzelegni, mert Afganisztánban az ilyesmi gyakran előfordul.) A szakaszparancsnok ilyenkor – a megfelelő előzetes felkészítés után − bejelentkezik egy a légtérben közel tartózkodó repülőeszközhöz, s angol nyelven igényli a légi támogatást és a tűzcsapást.

Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyen állomásozó 62. lövészzászlóaljának század- és szakaszparancsnoki állománya a szeptember 23-i nap délelőttjén vett részt olyan foglalkozáson, amelyen a fentebb leírt, közeli légi támogatás kérését gyakorolták. A közeli légtérben pedig az MH 59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis két Gripen vadászgépe tartózkodott, amelyek – ha már tűztámogatásra kérték fel őket − egyben levegő-föld éleslövészetet hajtottak végre.

„Egy-egy lövészzászlóaljban általában egy képzett repülésirányító szolgál. Ez az egy ember persze nem juthat el mindenhová… Ugyanakkor a jelenlegi szabályzók alapján lehetőség van arra, hogy nem képzett légiirányítók is kérjenek közvetlen légi támogatást, akár helikopterektől vagy merev szárnyú repülőgépektől. Természetesen ilyen esetekben mindig a repülőgép- vagy helikopter-vezető dönti el, hogy ki tudja-e váltani a tüzet vagy nem" – mondja Deme László alezredes, a Hódmezővásárhelyen települt 62. lövészzászlóalj parancsnoka.

Mint megtudtuk, a folyamat során nagyon fontos, hogy a tűzcsapás megkezdése előtt pontosan azonosítsák a vadászgép számára a saját, illetve az ellenséges erőket. Főleg akkor, ha olyan harcrend alakult ki, amelyben az ellenség már közel került a baráti csapatokhoz. Az alezredes azt is hozzáfűzi, hogy a közeli légi támogatás igényléséhez legalább középfokú, de inkább felsőfokú angol nyelvtudásra van szükség, és ezzel a jelenlegi állomány rendelkezik.

Persze a légi támogatás tágabb értelemben és forgószárnyas repülőeszközökre is igaz. Harcászati légideszant-tevékenység során például bármilyen alegység nagyon gyors ütemű mozgatására szállítóhelikoptereket alkalmaznak. Ehhez a délután látott mozzanathoz a szárazföldi állomány először begyakorolja, hogy miként kell a helikopternek megfelelő alkalmi leszállóhelyet biztosítania, milyen módon kell szakszerűen ki- és beszállni a helikopterbe, illetve a repülőeszköz elhagyása után hogyan kell végrehajtani az adott harcfeladatot. Ellenséges tevékenységgel nehezítve – merthogy ilyen esetekben általában ilyesmivel is számolni kell. Hogy ne legyen egyszerű a kijelölt helyszínekre Mi−8-as szállítóhelikopterrel érkező felderítők helyzete, az ellenség ráadásul rendre túlerőben volt, ezért több lépcsőben is kellett újabb baráti csapatok segítségét kérni – ők szintén helikopterrel érkeztek –, míg végül csak egy harcjárművekkel megerősített teljes lövészszázad volt képes pontot tenni a harci helyzet végére.

Honlapunk kérdésére Bálint László főhadnagy, a „hatvankettesek" második századának parancsnokhelyettese elmondta: a kiképzés fő célja a lövészállomány légi műveletekben történő jártasságának kialakítása.

Ha már együttműködés: áttérve a légierő oldalára, Balla Tibor alezredes, az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis szállítóhelikopter-zászlóaljának parancsnoka szerint nagyon lényeges, hogy az ilyen feladatok során milyen pontosan tud együttműködni a két haderőnem. A kristálytiszta és hajszálpontos koordináció ugyanis létfontosságú.

Az alezredes elmondta, hogy a helikopterbázis két Mi−8-as szállítóhelikopterrel vesz részt ebben a gyakorlatban. Szeptember 22-én települtek át Szolnokról az MH Pápa Bázisrepülőtérre, és onnan felszállva hajtják végre kijelölt műveleteiket.

„A szárazföldi csapatoknál szolgáló speciális légierős összekötők koordinálják a közös műveleteket. Fontos az, hogy fegyveres mozzanatnál saját erők tüzébe senki se kerüljön be. Ez az összekötők felelőssége, nekik kell ügyelniük arra, hogy sem a helikopterek, sem pedig a vadászgépek tüzétől ne sérüljön meg saját erő; illetve repülőeszköz se repüljön be olyan légtérbe, ahol éppen szárazföldi tüzérség tevékenykedik" – fogalmazott az alezredes. Merthogy a helikopterek nem csak szállításra, de tűztámogatásra is képesek- ezt bizonyítandó a későbbiekben a Közös Fellépés 2014 keretében ajtólövész-kiképzést is tart majd a szolnoki ezred.

Hozzátette azt is, hogy a zászlóalj állományának közel háromnegyed része szolgált már Afganisztánban, ahol hasonló helikoptertípusokon, harctéri körülmények között sajátíthatták el az ehhez hasonló műveletekre vonatkozó NATO-eljárásokat.

„Azért kihívás számunkra ez a mai gyakorlat, mert nem tudjuk, hogy hová kell leszállni. A felderítők által megjelölt célterületeket mi korábban nem láttuk, tehát mindenképpen meg kell bíznunk az ő ítélőképességükben és kiképzettségükben. Illetve, ha esetleg a leszállóhely bármilyen ok miatt nem alkalmas valamiért a művelet végrehajtására, akkor ott és abban a pillanatban meg kell tudni hozni ezt a döntést" – vélekedett Balla Tibor alezredes.

Mint ismeretes a Magyar Honvédség 2012 óta hivatalosan is képessé és képesítetté vált az úgynevezett előretolt repülésirányítás (JTAC – Joint Terminal Attack Controller) teljes körű alkalmazására. Mint a mai napon is kiderült, az előretolt repülésirányító a repülőeszközök „szeme" a levegő-föld műveletek végrehajtása során. A JTAC feladata rendkívül összetett, hiszen bonyolult körülmények között is rendkívül pontosan kell irányítania az akár több ezer méteres magasságban lévő repülőgépeket vagy éppen a rejtve várakozó, készenlétben lévő helikoptereket.

Fotók: Dévényi Veronika és a szerző