Minden méter kihívás

Az ellenséges ország katonai erejéből kivált, és a saját területre átszivárgott csoportok szabotázsra és terrorista cselekményekre készülnek, ám tervüket a hírszerzés felfedte, s megtalálták azt a települést is, ahova bevetették magukat. A felszámolásukra kiküldött lövészszakasz házról-házra járva kutatja át a területet. Mivel azonban azt az információt kapták, hogy az ellenséges csoport egyik tagja mérges gázzal töltött robbanószerkezetekből eszkábált robbanó övet visel, így gázálarcban közelítették meg az épületeket. Szerencsére azonban mindez nem a valóság, hanem a tatai lövészkatonák harcászati foglalkozásának alapszituációja…

A helységharc az egyik legösszetettebb és legveszélyesebb harcforma – mondja Dudás Péter zászlós, az MH 25. Klapka György Lövészdandár lövészzászlóaljának egyik század vezénylőzászlósa, akivel együtt nézzük végig a tatai laktanyában a harcászati kiképzést. A helységharc foglalkozás vezetője elárulja: mivel a zászlóaljnál több külföldi missziót teljesített katona is szolgál, az ő segítségükkel a mostani kiképzésbe már beépítették mindazon ismereteket, amelyeket a helységharcról az elmúlt években a műveleti területeken gyűjtöttek össze. Sőt, hogy a mostani foglalkozást igazán valósághűvé és a katonák által „átélhetővé" tegyék, paintball fegyvereket kaptak a „saját erők" és a „rosszfiúk" is. Így aki a helységharc során találatot kap, az pontosan tudhatja, hogy „megsérült", vagy „elesett". Azaz a „játéknak így tétje van!" – hangsúlyozza a zászlós.

A négy katonából álló támadó alcsoport közben óvatosan megközelíti az egyik téglaépületet. A katonák – parancsnokuk jelére – szépen sorban behatolnak az építménybe. Mozgásukon látszik, összehangolt csapatot alkotnak. „Egyes", „kettes", „hármas" és „négyes" ez a négy katona „hívójele". Dudás zászlós magyarázza: az „egyes" a legtapasztaltabb lövész mindenhova ő megy be először. A „kettes" egyik legfőbb feladata, hogy – ha szükséges – ő dobja be az épületbe a kézigránátot. A „hármas" a csoport parancsnoka, a „négyes" pedig a hátrafelé biztosításért felel, illetve ő viszi magával azokat a műszaki eszközöket – például dobókörtét, vagy szögesdrótvágó-ollót – amelyekre az épületekbe való behatolás közben szükség lehet.

A tatai laktanya raktárövezetét egyébként gyakran használják helységharc foglalkozásra a lövészzászlóalj katonái. Az itt lévő – ma már nem használt – raktárépületek belsejét kissé átalakítva könnyedén tudnak a kiképzéshez szükséges könnyebb-nehezebb „pályákat" kialakítani. Az „ellenerőt" – vagyis a mostani esetben a beszivárgó terrorista csoportot – általában a zászlóalj saját katonái adják, akik igyekeznek minél több borsot törni a támadó rohamozó alcsoportok tagjainak orra alá.

A mostani kiképzést két hetes felkészítés előzte meg – mondja a zászlós – hiszen sok katonánál az alapoktól kellett elkezdeni a helységharc oktatását. A mozgási módokat, a figyelési szektorokat és még számtalan olyan dolgot tanultak meg ezen két hét alatt, ami egy esetleges „éles feladat" során életmentő lehet számukra. „Ezen a napon pedig az a cél, hogy a katonák szakasz szintű komplex műveletet legyenek képesek végrehajtani" – hangsúlyozza Dudás Péter.

A helységharc mindig komoly veszteséggel jár – tanítják minden katonai iskolában. Így van ez most is – mire sikerül a négy terroristát „likvidálni" a rohamozó alcsoportok tagjai közül is sokan szenvednek könnyebb-komolyabb sérüléseket – festékpacák rondítják össze a „sérültek" egyenruháit… A kiértékelés során kiderül: voltak kisebb-nagyobb hibák („igyekezni kell ezeket a későbbiekben elkerülni"), a feladatot azonban „alapjába véve sikeresen hajtották végre" a tatai lövészek.

Mint minden kiképzés, a helységharc foglalkozás is a fegyverzet karbantartásával zárul. A paintball-puskák ellenőrzése és tisztítása közben Varga József őrmester, az egyik rohamozó alcsoport tagja kérdésünkre elárulja: igazán valósághű tud lenni egy ilyen kiképzés. „Dobog a szív, pezseg az adrenalin, szinte érzem a veszélyt, amely ott leshet ránk minden sarkon. Minden méter kihívás, nagyon kell vigyázni, hogy ha nem akarjuk otthagyni a fogunkat" – mondja, majd arról beszél, hogy nagyon kell figyelni minden részletre, leginkább azonban a társakra, hiszen az a cél, hogy ha négyen mennek be egy házba, akkor onnan négyen is jöjjenek ki.

Fotó: Galovtsik Gábor