Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Parancsnokváltás a Támogató Dandárnál

Szöveg: Draveczki-Ury Ádám |  2011. június 22. 15:45

Június 22-én kora délután Horváth Ferenc dandártábornok ünnepélyes állománygyűlés keretében adta át a Magyar Honvédség Támogató Dandár csapatzászlaját utódjának, Kun Szabó István ezredesnek. Az eseményen részt vett és beszédet mondott dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke is.

A Támogató Dandár 2007. január 1-jén alakult meg öt katonai szervezet összevonásával, feladataik egy rendszerbe integrálásával, és ugyanazon év június 30-án érte el a készenlétet. Ekkor kapta meg csapatzászlaját is. Horváth Ferenc dandártábornok a kezdetek óta vezette a dandárt, június 25-ével azonban – a felső korhatárt elérve – szolgálati nyugállományba vonul. Ennek alkalmából tartott rendezvényre érkezett az MH Támogató Dandár állománya a Petőfi Laktanya tornacsarnokába szerda délelőtt: Horváth dandártábornok ezen a napon adta át a csapatzászlót a parancsnoki beosztásban és a budapesti helyőrségparancsnoki feladatok ellátásában őt váltó Kun Szabó István ezredesnek. Az eseményen megjelent dr. Benkő Tibor vezérezredes, a Honvéd Vezérkar főnöke, Huszár János dandártábornok, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság Szárazföldi Haderőnem főnöke és Juhász István vezérőrnagy, a Honvéd Vezérkar törzsigazgatója is.

A csapatzászló ünnepélyes átadását követően a Honvéd Vezérkar főnöke mondott beszédet. „Olyan személy vonul nyugállományba, aki aktívan részt vett a dandár megalakításában, működtetésében, üzemeltetésében, és végig tisztességgel, becsülettel szolgált", sorolta Horváth Ferenc érdemeit Benkő Tibor vezérezredes, kiemelve, hogy a dandártábornok valóban élethivatásként tekintett a katonai szolgálatra, életútja és pályája pedig sok katona számára szolgálhat példával. Benkő Tibor megköszönte a dandártábornok odaadó és áldozatos munkáját, és azt kívánta Horváth Ferencnek, hogy nyugállományú katonaként is találja meg a számítását. Megköszönte a távozó parancsnok családjának is azt a támogatást, amellyel lehetővé tették számára a sikeres munkát. „Kun Szabó István ezredes egy rendkívül jól működő, megbízható, feladatait kiválóan ismerő katonai szervezet vezetését veheti át", fogalmazott Benkő Tibor. Az ezredeshez fordulva a Honvéd Vezérkar főnöke úgy fogalmazott: habár az ember akár azt is gondolhatná, könnyű dolga van annak, aki egy ilyen nagyszerű dandár parancsnoka lesz, az élet mindig hoz gondokat és megoldandó problémákat. Ezek leküzdéséhez sok sikert és szerencsét kívánt mind Kun Szabó Istvánnak, mind a Támogató Dandár állományának.

Érdemei elismerése gyanánt Horváth Ferenc dandártábornok a Köztársaság Elnökének díszoklevele éremmel kitüntetést, a honvédelmi miniszter babérkoszorúval ékesített érdemérmét és Honvédelemért emlékplakettet, illetve Hadik András szablyát vehetett át. A búcsúzó parancsnok rövid beszédében visszatekintett pályafutására, kiemelve: augusztusban lesz negyven éve annak, hogy megkezdte katonai szolgálatát. Köszönetet mondott a dandár teljes állományának az elmúlt évek eredményeiért, rámutatva, hogy a Támogató Dandár végig tisztességesen és csendesen dolgozott. Utóbbi jelzővel arra utalt, hogy a dandár jelentős mértékben olyan típusú feladatokat lát el, amelyek nem tartoznak a leglátványosabbak közé. Szintén megköszönte az együttműködést az elöljáróknak, az együttműködő szervezeteknek és családjának, utódjának pedig sikeres parancsnokságot kívánt a dandárnál.

Kun Szabó István ezredes nagy megtiszteltetésnek nevezte új beosztását, és ígéretet tett arra, hogy a dandár a továbbiakban is az eddigi magas színvonalon látja majd el feladatait. „Magasan van a léc", utalt elődje tevékenységére, ám hozzátette: Horváth Ferenc olyan alapokat fektetett le a Támogató Dandárnál, amelyeken tovább lehet építkezni. Mint fogalmazott, célja parancsnokként a képességek maximális kihasználásával történő hatékony feladat-végrehajtás lesz, ennek feltétele pedig a minőségi munka és a fegyelmezett magatartás. „Az új kihívásokra csak újszerű gondolkodásmóddal lehet reagálni", tette hozzá, és világossá tette: parancsnokként az önálló munka híve, ám nem létezik ostoba kérdés, csak homályos feladatszabás. „Patton tábornokot idézve nem azt kell meghatározni valakinek, hogyan tegye a dolgát, hanem meg kell mondani neki, mit csináljon, és látni fogjuk, milyen találékony" – utalt a bizalom fontosságára. Zárásként ő is sok szerencsét kívánt mindenkinek az elkövetkezendő időszakhoz.

Az ünnepség a Szózat hangjaival zárult.

Fotók: Rácz Tünde

További fotókért kattintson galériánkra!