Tábor a magashegy árnyékában

Szöveg: Szűcs László | 2010. november 22. 5:23

Mindig furcsa, „kettős” érzésem van, ha Koszovóban járok. Egyrészt irigylem az országban lakókat azokért a természeti adottságokért, melyekkel rendelkeznek, másrészt pedig nem értem őket, hogy tudnak ilyen piszokban élni. Ugyanígy éreztem a közelmúltban is, amikor kollégáimmal egy hetet töltöttünk el az országban szolgáló magyar KFOR katonákkal. Helyszíni riportunk.

Autóval utazni Koszovóba mindig kihívás. Az ember soha nem tudhatja, mire számíthat, hiszen annyi mindent hallottunk már arról, hogy a szerb és a koszovói rendőrök előszeretettel bírságolják meg az autóst, csak azért, mert külföldi. Mint gyakran, most is az előítéletek csapdájába esünk, hiszen gond nélkül átjutunk Szerbián, s még a határőrség sem kekeckedik velünk.

Az első meglepetés a határ koszovói oldalán vár minket: a gépjárműre kiadott nemzetközi zöldkártya ide nem érvényes, csak akkor léphetünk be Európa legfiatalabb országába, ha kifizetjük a negyven eurós biztosítási díjat. A határon a hivatalnok furcsán néz ránk, hogyhogy Magyarországon nem hallottunk erről?

November rain

A megbeszéltek szerint, a GATE–3-nak is nevezett határátkelőhelyen már várnak ránk a magyar KFOR katonák. A békefenntartók felvezetésével viszonylag gyorsan elérjük a nyugat-koszovói Pec városát. Itt található az olaszok vezette Villaggio Italia tábor, amely az MH KFOR Kontingens bázisa is.

Úgy tűnik, rossz időt hoztunk magunkkal, az elmúlt napokban ragyogó napsütés volt a jellemző, most viszont ömlik az eső. Azt mondják a katonák: az elmúlt három hónapban már megtapasztalhatták az időjárás szélsőségeit. Nyáron a völgyben megreked és nem mozdul a forró levegő, de ha egy csapadékzóna „átbukik" a tábor és a város fölé magasodó csaknem 2700 méteres hegyen, akkor napokig megragad a katlanban és csak esik és esik.

Mint most is. Sőt, dörög és villámlik is, ami november idusán még ezen a környéken is szokatlan jelenség. Az

embernek akarva-akaratlanul a népszerű Guns ’n Roses együttes November rain című száma jut az eszébe…

Egyébként ez a legrosszabb, az „apró szemű", áztató eső! Nem lehet védekezni ellene, átitatja még az elvileg vízhatlan ruhát is, és néhány percen belül szó szerint bőrig ázik az ember. Ezen a délelőttön az amúgy is mostoha körülményeket még a viharos erejű szél is nehezíti, amely semmi perc alatt szaggatja szét az úgynevezett TOA-térre felállított vasépítményre szerelt, a táborban szolgáló nemzetek zászlóit ábrázoló műanyag táblákat.

Egyenruhás kutya és kabalakecske

Ezen a téren rendezik meg a Pec-ben települő nyugati többnemzeti harci kötelék (Multinational Battle Group–West – MNBG–W ) életének fontosabb, katonai ceremóniával járó eseményeit. Ezúttal a harccsoport parancsnoki beosztásának váltására kerül sor, a környék polgármestereinek és vallási elöljáróinak jelenlétében. Ismerjük a mondást: „a katona legjobb barátja az időjárás", így a zord körülmények ellenére felsorakoznak az MNBG–W-ben szolgáló nemzetek alegységei.

A hagyományos, katonai protokoll szerint zajló ünnepség egyik legérdekesebb résztvevője egy kutya. A meghatározhatatlan fajtájú – idehaza úgy mondanánk utcai vegyes… – négylábú a dísztribünön „foglal helyet", természetesen külön a számára szabott egyenruhában, amelyen nemcsak az olasz, hanem a szlovén katonai jelzések is megtalálhatók.

Még a parancsnok sem lepődik meg jelenlétén, a blöki a tábor teljes jogú tagja, állítólag több éve „szolgál" már Villaggio Italia-ban, az olasz mellett, a szlovén, a spanyol és a magyar nyelvet is jól érti…

Legendák keringenek arról – több magyar katona is elmeséli –, hogy a közelmúltban nem a „katonaeb" volt az egyedüli kabalaállat a táborban. Az egyik spanyol zászlóalj otthonról hozott négylábú talizmánját, egy élő kecskét csempészett be a kerítések mögé. Nem voltak hajlandóak megválni tőle, így a harccsoport parancsnoka engedett: a mekegő jószág „elöljárói engedéllyel" vehetett részt a rendezvényeken és a kiképzési foglalkozásokon is.

(Folytatjuk!)