Véget ért az utolsó bevetésük

A lezuhanás helyén – a Bács-Kiskun megyei Bácsbokod és Mátételke települések között, a szántóföldön – ezen a héten roncskutatók dolgoznak. Az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis, a Magyar Roncskutatók Egyesülete és a Bajai Roncskutató Csoport kutatói, akik úgynevezett exhumáló feltárást folytatnak a szántóföldön.

„A munkának hármas célja van. Egyrészt szeretnénk kiemelni a személyzet földi maradványait, illetve el akarjuk távolítani azokat a robbanóanyagokat és lőszereket is, amiket a gép szállított. Mindezek mellett a még földben maradt roncsokat is szeretnénk kiemelni" – mondja a helyszínen Magó Károly zászlós, a szolnoki repülőmúzeum munkatársa, a feltárás vezetője.

A JD–362-es számú gép 1944. augusztus 26-án este egy olaszországi támaszpontról szállt fel. A Brit Királyi Légierő kötelékében repülő lengyel személyzetnek az volt a feladata, hogy Magyarország érintésével lőszerutánpótlást vigyen a lengyel fővárosba, a varsói felkelésben harcoló honi hadseregnek – ezt már Galambos Gábortól tudjuk meg.

A Bajai Roncskutató Csoport vezetője elárulja azt is, hogy a Halifax Magyarország területére érve a Duna vonalát követve igyekezett eljutni a Kárpátokig, majd azt átrepülve belépni a lengyel légtérbe. Mivel ez az utánpótlás-szállító művelet akkor már több hete tartott, a Luftwaffe éjszakai vadászokat telepített a környékre. Az egyik ilyen gép lőtte le azon az éjjelen a Halifaxot.

A lengyel hajózóknak esélyük sem volt a menekülésre, a becsapódáskor a gép azonnal felrobbant, ráadásul a lőszerszállítmány miatt több másodlagos robbanás is volt.

A kiégett roncsokról nem a Magyar Királyi Csendőrség, hanem a helyi SS-parancsnok intézkedett: a kivezényelt embereknek a gépszemélyzet maradványait a közeli esőelvezető csatornába kellett dobniuk. A gép roncsait elszállították, a német parancsnok pedig magához vette a személyzet iratait, így a halotti anyakönyvezés sem polgári, sem pedig egyházi vonalon nem valósulhatott meg – mesélik a roncskutatók, akik szerint amikor a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1946-ban a helyszínen járt – amely ebben az időben már szovjet megszállási terület volt –, akkor hivatalosan is elszállítottak innen emberi maradványokat, de nem minden csontot sikerült összegyűjteni. Vélhetően azért, mert nem tudták maradéktalanul feltárni a helyszínt.

A Halifax lezuhanásának helye 2009-ben került ismét a roncskutatók figyelmének középpontjába. Egy szemtanúval a helyszínen járva ugyanis azt látták, hogy a szántóföldön roncsdarabok, lőszerek és vélhetően emberi csontok is találhatók. Hosszú ideig tartott az engedélyek beszerzése, ám a mostani exhumáló feltárással lezárul a több mint három évig tartó kutatási folyamat – mondja Magó Károly.

Az elmúlt napokban több mint száz emberi csontot és ezernél is több lőszert találtak a helyszínen. Utóbbiakat a Magyar Honvédség tűzszerészei szállítják el, míg az emberi maradványokat igazságügyi orvos szakértő vizsgálja majd meg. Neki kell minden kétséget kizáróan megállapítania, hogy a csontok emberi eredetűek-e, illetve, azt, hogy származhatnak-e 1944-ből. Csak ezt követően lehet átadni a maradványokat a Brit Királyi Légierő szakembereinek, akiknek feladatuk, hogy gondoskodjanak a temetésről. A roncsdarabokra pedig katalogizálás vár, majd egy részük a szolnoki repülőmúzeumba kerül. Emellett szeretnénk néhány darabot eljuttatni a bácsbokodi helytörténeti kiállításnak, illetve a bajai múzeumnak is – teszi hozzá a feltárás vezetője.

A katona és civil roncskutatók az elmúlt napokban több fontos leletet is találtak a szántóföldön. Az egyik ilyen a gép adattáblája, amely gyakorlatilag a repülő névjegye, szerepel rajta annak típusa és szériaszáma is. Ennek ismeretében már könnyű volt megtalálni a szövetségesek veszteséglistáján a lengyel személyzet pontos névsorát – árulja el Galambos Gábor, hozzátéve: az adattábla mellett előkerült még több hevedercsat, néhány kapcsoló- és műszerdarab, sőt a személyzet egyik tagjának bakancsmaradványa is, amelyről az is kiderült, hogy 38-as méretű és bal lábra való…

„Nekik már véget ért az utolsó bevetésük – hajt fejet a rögtönzött emlékhelynél Magó Károly. – Sok repülőszemélyzet sorsa azonban még a mai napig ismeretlen. A második világháborúban Magyarország jelenlegi területén ugyanis közel háromezer repülőgép zuhant le. Ezek nagy részét még mindig nem találták meg. Nem tudni pontosan, hogy hány repülőroncs nyugszik még a földben vagy a vizekben."

Fotó: A szerző felvételei