A Hesco-bástyák tövében

Jó néhány óra kényelmetlen, ám a rádiós kapcsolattartás újdonsága miatt mégis gyorsan telő zötykölődés, és egy útközben a már ismerős Pol-e Khumriban elfogyasztott vacsora után érkezünk meg Khilagay bázisra. Mindjárt kiderül, hogy az „elsötétítést" itt még komolyabban kell érteni, mint a többi katonai táborban, amelyeket eddigi utunk során megjártunk, a parancsnok rögtön figyelmezteti is az MRAP-ekből éppen csak kifelé kászálódó csapatot, hogy túl sok volt a fény, induljunk befelé.

Úgy tűnik, még az elemlámpa is problémát okozhatna, így szinte vaksötétben haladunk a lakóépület felé, amelyről másnap reggel látni csak, hogy Hesco-bástyák kerítik szorosan körbe.

Nem indokolatlan elővigyázatosság mindez itt, a Műveleti Tanácsadó és Összekötő Csoport (OMLT) bázisán, hiszen az elmúlt hónapokban több rakétabelövési kísérlet is történt, de akár a táborban néhány száz méterre elhelyezkedő afgán lakókonténerek is aggodalomra adhatnának okot. Igaz, az itteniek szerint egy „green on blue" (leegyszerűsítve: afgán a szövetséges katonára) támadásra kicsi az esély, mert azzal a zászlóalj komoly támogatástól és védettségtől, valamint az Afgán Nemzeti Hadsereg (ANA) északi hadtest legjobban képzett egységének presztízsétől esne el.

A vegyes, magyar és amerikai katonákból álló OMLT eddigi nyolc váltásának fő feladata a Baghlan tartomány tizennégy kerületének rendjéért felelős, közel ezerfős ANA-zászlóalj (kandak) kiképzése, felkészítése és műveleti mentorálása volt. Most, hogy a zászlóalj nyáron megszerezte az önálló feladat-végrehajtásra képes minősítést, az ISAF stratégiájával is összhangban változik a csoport feladata: a hangsúly egyre inkább áttevődik a tanácsadásra, decemberben pedig – hivatalosan éppen ma – az elnevezés is Katonai Tanácsadó Csoportra (Military Advisory Team, MAT) módosul.

Az utolsó OMLT és az első MAT parancsnoka, Pécsvárady Szabolcs alezredes szerint a zászlóalj tényleg nagyon sokat fejlődött az elmúlt években a magyar és amerikai mentorok segítségének, kitartó munkájának köszönhetően. Hogy az afgán katonák már értik a dolgukat, azt másnap egy közös járőrgyakorlat keretében mi is megtapasztalhattuk – de ne szaladjunk most még ennyire előre…

Janullah Safi ezredeshez, a zászlóalj parancsnokához betérve a viselkedési szabályok immár nem okoznak problémát, a kínált harapnivalóból csak bal kézzel veszünk, a teából pedig csak a fül oldalán vagy azzal átellenesen iszunk. Pécsvárady alezredes előzetesen többek között arra figyelmeztet bennünket, hogy az irodát díszítő karácsonyfáról ne kérdezzük Safi ezredest. Végül mégis szóba kerül: azt mondja, az amerikai és a magyar mentorok kedvéért tette ki, hiszen számukra a karácsony fontos ünnep.

Az ezredes szemmel láthatóan hálás a kiképző- és mentorcsoportnak, s őszintének tűnik az az állítása is, amely szerint eredményeik az OMLT-nek köszönhetőek. Meggyőződése, hogy immár az ISAF távozása után is fenn tudnák tartani a rendet és meg tudnák védeni magukat a felelősségi területükön. Elmondja továbbá, hogy ő három éve van itt, és úgy látja, hogy nagyon jó a kapcsolat az afgán és az ISAF-katonák között a kiképzések és a műveletek során egyaránt. Amikor a Honvéd Vezérkar főnök nemrég itt járt, javasolta is neki, hogy emeljék meg a magyar katonák fizetését.

Mire a beszélgetés végére érünk, az első század éppen befejezi aznapi kiképzési tevékenységét, így Safi ezredes helyettese a táborban vezet körbe minket. (Lásd fotógalériánkat.) Másnap délelőtt azonban „élesben" is megtekinthetjük a század (amelynek parancsnoka egy angolul beszélő afgán tiszt) tevékenységét: tíz kilométeres gyalogjárőrre megyünk, amelynek célja a járőrözésen kívül a helyiekkel történő beszélgetés és a legutóbbi rakétatámadás lehetséges indítóhelyének megtekintése.

Reggel a menet előtt eligazítással kezdünk, amelynek az avatottabb civil fül is egy részét érti csak meg; az mindenesetre világos, hogy a repeszálló mellény és sisak nehéz lesz és meleg, inni feltétlenül kell menet közben, a kijelölt force protection-katonát pedig nem érdemes szem elől téveszteni. Ő persze úgysem fog bennünket.

Anélkül, hogy hadititkokat árulnék el: a menet úton és út mellett, dombra és hegyre fel, majd le és vissza a falu szélén egyaránt vezetett. Az afgán század katonái adták az első és hátsó biztosítórajt, de a menet közbeni felderítést is jól csinálták. (Mielőtt mindenki a fejéhez kapna: az információ a magyar katonáktól származik.)

Gyalogjárőrünk végeztével szerencsésen visszajutottunk a táborba, majd egy ebéd után ki újabb utazásra, ki csendes pihenőre adta fejét, de az biztos, hogy újabb sikeres küldetést tudhatunk magunk mögött az afganisztáni hadszíntéren, ahol jelen pillanatban körülbelül ötszáz katona teljesít szolgálatot, többen pedig a kontingensek váltásainak megtörténtével éppen karácsony előtti hazatérésükre várakoznak.

Fotó: A szerző felvételei