Afganisztánban is ’56 hőseire emlékeztek

Napok, hetek óta terveztük, hogy ezt a napot méltó módon ünnepeljük meg, egyúttal hagyományos – és nemzetközileg is elismert – magyar étellel vendégeljük meg szűkebb környezetünket a táboron belül. A kiválasztott étel csülkös bableves lett, hiszen ez az egyik legmagyarosabb étel, amelyet ráadásul nemzetiségtől függetlenül is sokan ismernek és szeretnek.

Célunk az volt, hogy röviden, de átfogóan ismertessük vendégeinkkel az 1956-os eseményeket, emellett bemutassuk nekik, hol dolgozunk, milyen technikával repülünk, és milyen feladatokat hajtunk végre – akár otthon, akár missziós területen. Magyarország szépségeit rendkívül nehéz néhány percbe belezsúfolni, mi mégis megpróbáltuk, és összeállítottunk egy bemutatót, amellyel sikerült lenyűgöznünk vendégeinket. Külföldi vendégeink nagy érdeklődéssel hallgatták parancsnokunk előadását az ’56-os eseményekről, hazánkról és a szolnoki bázisról. A bemutatókat követően többen személyesen folytatták velünk a beszélgetést 1956-ról és országunk történelméről.

A babgulyással szintén magyar hangulatot vittünk a tábor mindennapjaiba. A kora délelőtti órákban előkészítettük az alapanyagokat, és végre megkezdődhetett a főzés, majd feltálaltuk az ételt. Nem feledkeztünk meg a tábort védő őrökről sem, és nekik is vittünk a levesből. Az elkészült mintegy 50 liter gulyásból végül semmi sem maradt.

Este, a magyar zászló előtt gyertyát gyújtva, némán emlékeztünk meg 1956 hőseiről, és magunkban felidéztük az akkori eseményeket. Megható volt, ahogyan a gyertya lángja megvilágította azt a három színt – pirosat, fehéret és zöldet –, amely számunkra, távol Magyarországtól a legtöbbet jelenti.