Ki először, ki sokadszor… – Koszovóból jelentjük

Molnár Marietta százados, a kontingenshez tartozó támogató elem logisztikai részlegvezetője először van misszióban. Az MH 5. Bocskai István Lövészdandár 24. Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljának beosztott tisztje akárcsak Pristinában, Debrecenben is logisztikai szakterületen dolgozik. Mint mondja: számára valóban a szakmai kihívás volt az első, ami miatt jelentkezett a KFOR-misszióba. Ugyanis szerette volna magát kipróbálni nemzetközi környezetben, valamint, hogy tud-e annyit és olyan színvonalon teljesíteni, mint otthon. A misszióból eddig eltelt három hónap bebizonyította számára, hogy igen!

Megtudjuk: a munka minden nap reggel egy kontingens-parancsnoki eligazítással kezdődik számára, majd a közvetlen parancsnok osztja szét a napi munkát. Délután pedig igyekszik kikapcsolódni: szeret sportolni és szerencsére van egy „kis csapat", akikkel el lehet járni strandröplabdázni, vagy éppen asztaliteniszezni. De ha úgy alakul, akkor kártyáznak, társasjátékoznak.

„Nagyon nehéz a család nélkül, de szerencsére több lehetőség is van arra, hogy tartsuk a kapcsolatot az otthon maradottakkal" – mondja Molnár Marietta százados, akinek természetesen ötéves kisfia hiányzik a legjobban.

Lakatos András szakaszvezető jelenlegi harmadik missziójával nemcsak az egyik legtöbbet tapasztalt szerződéses katonája a kontingensnek, hanem 53 évesen egyben „korelnöke" is a hatodik váltásnak.

A debreceni dandár törzstámogató századának gépkocsivezetője 2003-ban vonult be katonának, első misszióját 2007-ben Pristinában, az akkor még működő MH Őr- és Biztosító Zászlóaljnál teljesítette, majd egy évvel később ugyancsak Koszovóban, ám akkor már Pecben szolgált le fél évet az ott települő magyar békefenntartó kontingensnél autóbuszvezetőként. Jelenlegi beosztása harctéri életmentő katona, amelyhez a speciális képesítést a misszió előtt, Budapesten szerezte meg.

„Én vagyok a legidősebb a kontingensben, s úgy gondolom már csak koromnál fogva is sokat tudok segíteni katonatársaimnak, akik szerencsére hallgatnak is az öregre" – mondja a szakaszvezető, akit odahaza felesége, lánya, fia és unokája is várja.

Lakatos András nem tagadja, szeretne még kijutni újabb misszióba, de tisztában van azzal is, hogy a nála fiatalabbak jóval nagyobb eséllyel kerülhetnek be egy-egy kontingensbe. Ennek ellenére legközelebb ismét beadja majd a pályázatát egy koszovói, vagy egy afganisztáni misszióba és abban is biztos, hogy a fizikai és a pszichológiai felméréseket is sikeresen teljesíti majd. Abban pedig reménykedik, hogy továbbra is igényt tartanak majd munkájára.

Fotó: Rácz Tünde