Magyar katonák külföldön és biztonsági veszélyek: mitől félnek leginkább a diákok?

Szerkesztőségünk egy észak-dunántúli kisváros középiskolás diákjai körében készített anonim felmérést a Magyar Honvédséggel kapcsolatban. Arra voltunk kíváncsiak, mi a 14-18 éves korosztály véleménye a hadseregről, annak tevékenységéről, milyen presztízse van a katonáknak a fiatalok körében. A kutatás természetesen sem módszertanát, sem nagyságrendjét, sem a vizsgált minta szerkezetét tekintve nem reprezentatív, ennek ellenére mégis figyelemre méltó következtetésekhez jutottunk általa. A felmérés eredményeinek első részét a múlt héten már olvashatták, most a továbbiak ismertetésére kerül sor.

A felmérés módszere

Az ismeretekre vonatkozó kérdéseket napi újságolvasói szinten fogalmaztuk meg, és mellőztük mindazokat a területeket, melyek tényleges szervezeti betekintést, vagy bármilyen szakmaiságot igényelnének, inkább magunkra vállalva az esetleges trivialitás vádját is. A kérdőív kitöltése teljesen önkéntes és természetesen névtelen volt. A diákoktól azt kértük, hogy mindannyian őszintén és jelenlegi ismereteik birtokában válaszoljanak a feltett kérdésekre, és megígértük, hogy miután a kérdésekre adott válaszaikat összegeztük, közreadjuk azt a www.honvedelem.hu oldalon. A kérdőívet összesen 244 középiskolás tanuló töltötte ki, ebből 136 fő volt a lány, 67 fő fiú és 41 fő idősebb, felnőttképzésben résztvevő levelező tagozatos hallgató.

Szövetségben

Nemzetközi vizekre evező legelső kérdésünkkel azt tudakoltuk, mennyire ismert a fiatalok körében a NATO-tagság, hogy Magyarország a NATO szövetségi rendszerének teljes jogú tagja:
NATO-tagságunk kezdete óta nyolc év telt el, így joggal várható el, hogy köznapi szinten minden állampolgár tisztában legyen ezzel. Megnyugtató, hogy a megkérdezettek 79,9 százaléka, ezen belül a fiúk 94 százaléka és a felnőttek 97,5 százaléka tudja, hogy Magyarország tagja valamelyik katonai szövetségnek és túlnyomó hányaduk azt is, hogy a NATO-nak (86,5 százalék, illetve 87,8 százalék). Sajnálatos viszont, hogy a lányok csoportjában csak 67 százaléknyi arányt képeznek azok akik tisztában vannak Magyarország szövetségi tagságával és közel negyedük (23,5 százalék) hiszi, hogy Magyarország már nem tagja egyetlen szövetségnek sem.

Kell-e félni?

A biztonsági tényezők megítélése tekintetében a diákok és a felnőttek között találjuk a legnagyobb különbséget: míg a megkérdezettek egészének rangsorát teljes mértékben lefedi a fiúk és lányok rangsora, a felnőttek csoportjánál olyan eltérés tapasztalható, hogy ott az első helyen szereplő nemzetközi terrorizmus után nem az iráni nukleáris program, hanem az állandó feszültséggócokból – Közel-Kelet, Balkán – kiinduló és továbbterjedő erőszak szerepel, a harmadik helyre teszik Oroszországot és negyedikre Iránt.
Érdemes megjegyezni, hogy e tekintetben is nagyon jól kimutatható, milyen módon befolyásolja a közvéleményt a média. Honnan és hogyan is tájékozódhatnának másként az emberek, ha nem a sajtóból, rádióból, televízióból? A lakosságnak nincs közvetlen tapasztalata sem Iránról, sem Afganisztánról. A közvélemény olyan módon érzékeli a biztonsági kockázatokat, ahogyan azt a média tálalja, ahogyan azzal a média foglalkozik. A szinte naponta elkövetett robbantások, az ártatlan emberek halálát követelő öngyilkos merényletek mind-mind a nemzetközi terrorizmushoz és annak is elsősorban az iszlám szegmenséhez kötődnek. Érthető hát, hogy napjainkban ez jelenti az első számú veszélyt, ezek a véres borzalmak jelennek meg nap, mint nap a tévé képernyőjén. Ezzel szemben például Oroszország nagyhatalmi politikája kevésbé jeleníthető meg látványosan, arról csak legfeljebb a biztonságpolitikai szakértők vitatkoznak, azok is csak a késő esti műsorokban.

Külföldi jelenlét

Következő kérdésünk arra vonatkozott, hogy megismerjük, mit tudnak, mit hallottak a diákok a magyar katonák missziós tevékenységéről, pontosabban a magyar katonáknak a világ különböző tájain való jelenlétéről. Bizonyára hallott róla, hogy a magyar katonák is részt vesznek a világ különböző pontjain a válságkezelésben, a békeműveletekben. Milyen missziókat tudna említeni, ahol magyar katonák is jelen vannak? – szólt kérdésünk.
A megkérdezett diákok nagy hányada tisztában van vele, hogy a magyar katonák, a világ különböző pontjain részt vállalnak a béketámogató műveletekben, mindössze 4,1 százalékos arányban voltak azok, akik kijelentették, hogy nem tudják, semmilyet, magasabb arányban (22,9 százalék) viszont azok, akik nem válaszoltak erre a kérdésre.

A diákok legnagyobb arányban Irakot említik olyan országként, ahol magyar katonák is jelen vannak. Iraknak minden bizonnyal azért van kitüntetett szerepe napjainkban is, mert a média legtöbbet Irakkal foglalkozott, és ez ragadt meg leginkább a köztudatban. Kiemelt helyet foglal el a köztudatban Afganisztán és a Balkán is, de csak a felnőtt hallgatók említették Ciprust és Nyugat-Szaharát. Sajnálatos, hogy jelentős létszámú jelenlétünk ellenére mennyire alulreprezentált a köztudatban Bosznia-Hercegovina (119 fő) és a Sínai-félsziget (41 fő), említésre sem került Grúzia, Albánia, Tadzsikisztán és Florida. Többen említették viszont tévesen Iránt, Pakisztánt, Kuvaitot, Máltát és Srí Lankát.

Rákérdeztünk a missziók nagyságrendjére is, és az eredmények ismeretében megállapítható, hogy a megkérdezettek legnagyobb hányada nagyjából tisztában van a létszámviszonyokkal. Válaszadóink fele (50,8 százalék) néhány százra, 22,9 százaléka ezerre becsülte a missziók nagyságrendjét. A több ezres, illetve a száznál is kevesebb szélsőséges válaszok felé a megkérdezetteknek csupán mintegy negyede mozdult el oly módon, hogy a nagyobb részvétel (több ezer) mellett voksoltak többen (15,9 százalék), és a száznál is kevesebbre voksoltak kevesebben (9,4 százalék) A szélsőséges megítélések tehát a magasabb részvételi arány felé torzulnak.

Ismételten felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a felmérés NEM reprezentatív mintán készült!