„Meg kell tanítani a katonákat a stressz kezelésére”

– Hol van ennek a támogatásnak leginkább szerepe?

– Legfőbb terület: a misszió. Az Magyar Honvédségben megközelítőleg 18.000 fő vezényelhető missziókba – éves szinten pedig nagyjából 2000-en teljesítenek külföldön szolgálatot. Ez azt jelenti elméletileg, hogy öt-tíz éven belül csaknem az összes magyar katona részt vesz külföldi katonai misszióban. 2005-ben alakult ki egy standard rendszer, amelyben a kiutazás előtt minden egyes missziós katona számára három napos pszichológiai felkészítés kerül végrehajtásra Ezeknek több célja van. Fenn kell tartani a mentálhigiénés egészség állapotát. Másrészt lényeges a pszichológiai készenlét képességének kialakítása és fenntartása. Ez azt jelenti, hogy az állomány folyamatosan képes legyen magas szinten ellátni a feladatát. Egészségesnek és hatékonynak kell maradni. (Természetesen a missziók alatt és után egyaránt sor kerül a pszichológiai biztosításra.)

– Hogyan épül fel egy tréning?

– Változó. Mindenképpen része a hatékony kommunikáció, az ö

– A családtól való távollét minden misszióban közös stressz-faktor.

– Az ember szociális, társas lény. Mindenkinek vannak kapcsolatai. Ezek a kapcsolatok segítenek abban, hogy a katonák levezessék a munkahelyi feszültségeket. Hazamennek és elmondják, mi nyomja a lelküket. Erre egyik misszióban sincs lehetőség. A katona szociális támasza megszűnik, vagy legalábbis annak jellege megváltozik. Aki misszióban jó közösségbe kerül, az olyan baráti kapcsolatokat alakíthat ki, ahol tudnak egymással beszélni. Aki viszont perifériára szorul, az sebezhetőbb lesz. A NATO-beosztások betöltői is jellemzően családdal kerülnek külföldre. Olyan nagy a felelősség, hogy fontos a családi támogatás – anélkül nincs igazán sikeres katona. Egyébiránt a család úgy működik, mint egy óramű. Amennyiben valamelyik tag kimegy misszióba, ez a rend

– Olykor adódhatnak extrém stresszhelyzetek is. Hogyan dolgozható fel például a harctéri stressz?

– Az embereket nem lehet felkészíteni arra, hogy extrém stressz esetén rezzenéstelen arccal, normális pulzussal tegyék a dolgukat. Borzasztóan lényeges a stressz ismerete. Meg kell tanítani a katonákat a stressz biológiai folyamatára. Milyen az, amikor a szervezet nagyobb mennyiségben termel adrenalint? Milyen tünetekkel jár? Milyen az, amikor remeg a láb, erősebben dobog a szív, kiszárad a száj…ezeket meg kell tanítani, ki kell próbáltatni velük! Erre vannak gyakorlataink. Láttatni kell velük, hogy a másik miként viselkedik ilyen szituációban. Aki tudja, hogy mi történik vele, az nem fog saját reakcióitól megijedni. Civil példa: előzés után épp csak beférünk két autó közé…ilyenkor „leizzadunk", megjelenik a lábremegés… Az ilyen területről rutinnal nem rendelkező személy megijedhet, nem a feladatával foglalkozik, hanem a figyelme magára irányul. Ha tudja, hogy a tünetek két – három percen belül alábbhagynak, – visszatérve a katonai területre – markánsan megnő a túlélés valószínűsége.

– Szerencsére az általános stresszhelyzetek jóval gyakoribbak…

– Természetesen igen. Az általános stresszhelyzet

– Gondolom ezek a tréningek is állandóan változnak, fejlődnek…

– A távlati célunk a huszonnégy órás, úgynevezett bunker-tréning – az osztrák tisztek kiválasztásának mintájára. Zárt helyiségben, ahol nincs óra –ahol felborul az időérzékelés is. Ha nem látjuk a nappal és az éjszaka váltakozását, időtorzulás léphet fel. Folyamatosan fokoznánk a stresszorok hatását, na és persze mindezt alvás nélkül. A katonákat itt mindenképpen taktikai fegyverrel kell gyakoroltatni. Azt tudjuk, hogy stresszhelyzetben azok a dolgok működnek, amelyek ösztönösek, vagy készségszinten be vannak gyakorolva. Amiket csak „tudogatunk", az nem működik. Amíg egy katona nem tudja tökéletesen, hogy miként kell csinálni a „fekve tölts"-öt, vagy hogyan kell tárat cserélni, stresszhelyzetben, addig az a katona hibázhat. Én is részt vettem egy ilyenen tréningen…és a mai napig nem emlékszem például, hogy miként adtam le két pontos lövést az ellenfél csuklójára. Jó példa ez arra, hogy extrém stresszhelyzetben az ember hogyan viselkedik. Egy éjszaka alatt sok-sok tapasztalat keletkezik, amelynek természetesen van videós visszacsatolása is. Fontos a visszajelzés, ami persze nem mindig kellemes, de hasznos. A terveink készen állnak, akár már holnap át tudnák erre állni…

– Izgalmasan hangzik, de térjünk rá a második fázisra. Kinn a misszió helyszínén, milyen pszichológiai támogatást kapnak a katonák?

– Jelen pillanatban sajnos nincs kinn a missziókban állandóan pszichológus. Viszont kidolgoztunk egy úgynevezett DEPLOYMENT tréninget. Egy kutatás során felmértük a hat hónapos külszolgálatban a terhelés dinamikáját. Alapvetően két kritikus periódus van: a harmadik és a negyedik hét, illetve a harmadik – negyedik hónap környéke. Ezekben az időszakokban megnő a fásultság, a katonák érzékenyebbek, felerősödik a család távollétének hiánya. Egyfajta monoton munkavégzés alakul ki, ami viszont könnyen hibákhoz vezethet. Megnőhet az esélye a vétlen lövéseknek, igazolja, hogy minden fejben dől el. A legnehezebb az, amikor valakinek nagy a rutinja és egy harci szituációt úgymond rutinból akar megoldani. Ennek van előnye és hátránya is – néha hajlamosak vagyunk rossz döntést hozni. Visszatérve tehát a harmadik – negyedik hónap körül a misszió helyszínén hajtjuk végre ezeket a tréningeket. Speciálisan erre a célra kidolgozott kérdőívek alapján azonosítjuk a stresszorokat és felmérjük, hogy melyek a csoport azon az erősségei, amelyekkel nem kell foglalkoznunk és melyek a fejlesztést igénylő területei. Kiértékelés után a parancsnoknak beszámolunk az eredményekről, persze az anonimitást megtartva. Érdekes eredmények szoktak lenni…amikor egy közösség azt hiszi magáról, hogy ők a legjobbak, jól összekovácsolódtak…és megmutatjuk nekik (név nélkül) a szociometriát…három hónap után. Oda – vissza kapcsolatok – bizalmi, szakmai, funkció kapcsolat – esetenként riasztó hiányát tükrözi, egynémely esetben. Az ilyen közösségnek az a veszélye, hogy akik nincsenek egy klikkben benne, nincs kapcsolatuk, azok magukra maradnak. Ezek az emberek sérülékenyebbek, csökkenhet a szolgálat ellátásának hatékonysága. Amikor maga a csoport szembesül ezzel – nagy csend támad. Ekkor kezdünk el dolgozni… Mindenesetre a rendszer akkor lesz teljes, ha pszichológus folyamatosan kinn lesz misszióban. Az állomány pszichés harcképessége még hatékonyabb lehet.

– A karácsonyi időszak is ilyen speciális?

– A karácsony családi ünnep. Amikor valaki több évtizeden keresztül családi körben ünnepel és utána pedig misszióban az bizony megérzi a változást. Ez egy érzékenyebb időszak, amikor felerősödik a honvágy. A váltások szerencsére január végén, február végén vannak – ez okos lépés volt a döntéshozók részéről. Tehát fel lehet fogni úgy, hogy „igaz most a misszióban ünneplek, de hamarosan hazatérek szeretteimhez". A parancsnok személyes felelőssége és kreativitása is elengedhetetlen, hogy ebben az időszakban oldják ezt a többletfeszültséget. Viszont önmagában a karácsonynak nincs semmilyen pszichés betegségvonzata.

– Ha már vallási ünnep…milyen a viszony a tábori lelkészi szolgálattal?

– Egyszer az egyik csoportomban ült egy lelkész. A mondandómat mindig bibliai idézetekkel egészítette ki – tehát paralell folyt a kettős lelki támogatás. Talán ebből is látszik, hogy nyitottak a velünk való kapcsolatra, a viszony jó. Sajnos ennek nincsenek szolgálati formái, pusztán a személyes kapcsolatokon alapszik. Például Pristinában a kápolnában tartottuk a tréninget. Tapasztaltam, hogy sokan felkeresik a lelkészt, missziókban is. Egyik vagy másik ágnak kinn kell lennie misszióban…de mivel egyik ág sem riválisa a másiknak, ezért a legjobb, ha mindkettő kinn van!

– Térjünk vissza kicsit az itthoni szolgálatra. A hejcei tragédia során például milyen feladat hárult a pszichológusokra?

– Közvetlenül az esemény után vezettünk le egy tám

– Hogyan lehet tetten érni a PTSD-t?

– A fő tünetek: ingerlékenység, váratlanul visszatérő képek jelennek meg az eseménnyel kapcsolatosan, ún. “flashback"-ek és kerülő magatartás. Szorongás és alvászavarok is jelentkeznek. Ha a tragédiát követő első huszonnégy órában szakember nem kezeli, akkor hosszú távon megmaradhatnak ezek a tünetek. A Magyar Honvédség állományában rendkívül kis számban, de volt erre példa. A kezeletlen PTSD markánsan befolyásolja a szolgálat ellátást és magával vonhatja az izolációt is.
Nem erre vagyunk berendezkedve arra, hogy ilyen tragikus eseményekkel együtt éljünk. A szervezet ezt önmagában nem tudja feldolgozni. Vannak szerencsés lelki alkatú emberek, akik ezzel jól bánnak, de vannak, akik nem. Itt helye van a pszichológiai támogatásnak. A vietnami háború néhány magyar megfigyelője például a hangimitátor hatására még ma is összerezzennek, előjöttek a régi emlékek.

– Komplex feladatok, távlati tervek…hány fős az állomány?

– A Honvéd Egészségügyi Központ állományában három pszichológiai tevékenységet ellátó osztály működik, ahol közel húsz fő pszichológus tevékenykedik. Nagy a terhelés és azt viszont nem tudom, hogy a pszichológusok lelkéért ki imádkozik…

Fotó: Rácz Tünde