Kötelességtudat - Megbízhatóság - Elkötelezettség

Több, mint egy évvel ezelőtt kaptam a lehetőséget, hogy készüljek fel a KFOR vezető lelkészi beosztással járó feladatokra. Ötödik külszolgálatomról lévén szó, nagyjából sejtettem mi mindenre kell számítanom, de azt is tudtam, mint mindenki, aki szolgált már külföldön, hogy minden misszió más és más. Ez még akkor is így van, ha ugyanarra a helyre megy vissza az ember. Számomra az a legfőbb különbség, hogy három afganisztáni és egy iraki külszolgálat után most Koszovó lett a célállomás. Ráadásul nem hat hónapra, hanem egy teljes esztendőre kellett előre gondolkodni.

Ahogy a parancsok a felkészülés folyamán többször hangsúlyozta, ez nem sprint táv lesz, hanem maratoni. Tökéletes hasonlat volt, ezt már az első két hónap is igazolta. Ennél a missziónál a megbízható, folyamatos és kitartó munka számít igazán.

Alapvető feladatom, hogy a Koszovó területén található katonai táborokban szolgálatot teljesítők számára lelki támogatást nyújtsak közösségben, vagy akár személyesen egyénre szabva. A kötelezettségeim közé tartozik, hogy egyfajta kapocsként szolgáljak a helyi vallási vezetők és a KFOR között. Számomra a legnagyobb kihívást a hazai lelkészi munkával összehasonlítva azt jelenti, hogy amíg otthon egy alakulat része vagyok és mindenkit ismerek, addig itt nemzetek sokaságának katonái fordulhatnak hozzám, sok esetben teljesen ismeretlenül. Itt egy jóval nagyobb egység keretein belül működünk, ami magában hordozza és sokkal inkább érzékelhetőbbé teszi az összetartozás értékét.

„Az emberségben hiba ne legyen!” – ezt a mondatot áldásként kapta édesapjától egy kollégám a felszentelésének napján, még a hivatalos szolgálatának megkezdése előtt. Ennek a mondatnak a szellemisége számomra hűen tükrözi, hogy mi a tábori lelkész fő feladata. Támogatni a katonákat abban, hogy az emberségüket megőrizzék mind a szolgálatuk, mind pedig az életük minden napján.

Itt, távol a hazától és családtól, a NATO vezette Koszovói Erők katonái vagyunk. Nevünk van csapatban, de egyenként is! Többek vagyunk egyszerű tömegnél. Megannyi életút és színes történet, vidám és szomorú pillanatok. Néha erősek vagyunk és tudjuk segíteni a másikat, esetenként pedig mi szorulunk a bajtársaink támogatására. Számomra ez a kölcsönös felelősségvállalás. Figyelnünk kell egymásra, hogy láthatóak legyünk. Meg kell hallgatnunk a másikat, hogy hallhatóvá váljunk. Az emberi kapcsolataink rendkívül fontosak, segítenek minket abban, hogy jó emberré váljunk. Kapcsolatok nélkül előbb-utóbb az emberségünk is csorbát szenved.

Ez az egy gondolat több mint húsz éve kísér a pályám és az életem során: „Bizalom és megbízhatóság”. Életem első ejtőernyős ugrására készültem, nagyon ideges voltam. Elsősorban nem a saját ugrásom miatt, hanem azért, mert mi hajtogattuk a többiek számára is az ejtőernyőket. Megannyi aggasztó kérdés merült fel bennem: Jól és szakszerűen hajtogattam az ernyőt? Működik-e majd fenn a magasban? Az ugrás jól sikerült, mindenki biztonságosan földet ért. E rövid történet és ennek a két szónak az értéke az élet minden területére, úgy az itteni közös szolgálatunk alapjaira is igaz.

Vallom, hogy egy hordó minél üresebb, annál inkább kong. Ezért sem szeretnék nagyon hangoskodni. Őszintén remélem, hogy a közös munka és a szolgálat hitelesebb minden cifra szónál. Isten áldjon midannyiunkat, mi pedig segítsük egymást!