Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

A Lajta, és ami a hajó gyomrában van…

Szöveg: Takács Vivien |  2015. augusztus 5. 10:03

Mi az, 49,98 méter hosszú, 8,13 méter széles és 310 tonna a vízkiszorítása? A kérdésre a válasz az S.M.S. LEITHA, az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének egyik első folyami monitorja.

Az alacsony hajótestet, az ívelt fedélzetet és a hatalmas lövegtornyot már messziről észre lehet venni a Parlament közelében, a Dunán; a Lajta Monitor Múzeumhajó ugyanis 2014-ben foglalta el eme méltó helyét a folyón.
Ott jártunkkor az első látogatók, – egy nagymama két kis unokájával – már nyitásra, délelőtt tíz órára érkeztek. A kislányok kezdetben nagyon érdeklődőek voltak, ám mikor meglátták a nagy ágyukat, lelkesedésük alábbhagyott, mondván „ezek olyan fiús dolgok…" Így a tárlatvezetés nélkülük kezdődött el.

Tárlatvezetőnk, Kozák Attila osztotta ki a felnőtteknek járó piros védősisakokat – csak ennek a viseletével lehet leereszkedni a hajó gyomrába -, majd kezdetét vette a közel egy órás program. A LEITHA (illetve a Tanácsköztársaság ideje alatt LAJTÁ-ra átkeresztelt) monitorhajót az elsők között 1871-ben bocsátották vízre, és testvérhajójával a MAROS-sal együtt 1872-1919-ig álltak hadrendben. A MAROS és a LEITHA Európa és az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének első folyami monitorjai voltak; jellemzőjük az alacsony hajótest, a szabadon forgó lövegtorony és a teljes páncélvédettség volt. Újdonságukat az is fokozta, hogy ezek a hajók egyben a Monarchia első, a vitorlázatot elhagyó, és gőzgépekkel működő hadihajói is voltak. Nem érdemtelen továbbá megjegyeznünk, hogy a LEITHA az Osztrák–Magyar Monarchia egyetlen felújított hadihajója napjainkban!

1595998238

Éles helyzetekben

Az SMS LEITHA részt vett Bosznia-Hercegovina megszállásban, majd ezt követően az első világháborúban. A Nagy Háború küzdelmei a hajó fedélzetén is látható nyomot hagytak: a lövegtorony előtt látszik egy piros körrel jelölt horpadás, amit egy első világháborús lövedék találatának tulajdonítanak. A LEITHA megmenekülését annak köszönheti, hogy a háború végére elavultnak nyilvánították, így kivonták a hadrendből. Azonban 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején újra szükség volt a hadihajóra, így ismét felszerelték. Az antikommunista monitorlázadás után végleg kivonták a hadrendből, és 1928-tól 1994-ig polgári szolgálatban, kavicskotró elevátorként funkcionált. Idővel felfedezték, hogy az elevátor történelmi értékű hajótestet rejt, így megindult a megmentése: a ma is látható, és az 1888 és 1893 közötti állapotának megfelelő arcát 2010-re nyerte el.

A LEITHA napjainkban műtárgy, múzeumhajó, és az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred tiszteletbeli zászlóshajója egyszerre.

Alacsony matrózok a hajó gyomrában

A hajófedélzetéről egy keskeny, meredek lépcsőn lemászva jutottunk el a legénység szálláshelyére.
Azonban mielőtt szemügyre vettük volna a szűk helyiséget, megtudtuk, hogy a világon összesen kétszáz monitort építettek, amiből mára már csak hét maradt fent, de ezek közül is csak kettő van úszóképes állapotban: az egyik Chilében egy tengeri monitor, a másik pedig a LEITHA.

1595998238

Jobban megnézve a hajó belsejét, könnyű volt érzékelni a hajdani erős páncélvédelmet és a csíkbogárhát formájú fedélzet ívét. Nem hiába kötelező mindenkinek hordani a védősisakot, hiszen a hajótest belső tereinek magassága nagyon alacsony.

1872-ben a legénység létszáma negyven főből állt, de idővel egyre nagyobb létszámú legénységre volt szükség, így az első világégés idején már ötvenhét matróz és három tiszt szolgált a LEITHA fedélzetére. A hajó orrában található egy rekesz, amelyet egyrészt raktárként másrészt „fogdaként" is használtak, amikor a matrózok mámoros állapotba tértek vissza egy-egy szabadnap után.

Naponta fél liter bor a legénység számára


A legénységi szálláson kapott helyet az élelmiszer raktár is, ahol vizet, bort és tartós élelmiszereket tároltak. Az alkoholtartalmú italból – például borból – napi fél litert engedélyeztek a legénység számára. Az élelmiszerraktárral szemben volt a fedélzetmester kabinja, ahol a vonalkormányos is pihent. (A Dunán való akkori közlekedés viszonyai tették szükségessé az adott folyószakaszt jól ismerő és a hajó navigálásában segítő vonalkormányosok működését.)

1595998238

A lövegtorony, és ami felette van

Továbbhaladva elérkeztünk a kétszintes lövegtorony alsó részéhez, ahol a tüzérségi eszközök lövedékeit tárolták. Fejünk felett a lövegkamra, a felett pedig a parancsnoki torony található. Itt tudtuk meg, hogy a LEITHA egy szénfeltöltéssel körülbelül 1100 kilométert tudott megtenni.

Ha már az adatoknál tartunk azt is elárulták nekünk, hogy állóvízben egy gőzgéppel 14,8 kilométer/órával, később két nagyobb teljesítményű gőzgéppel már 18 kilométer/órával tudott közlekedni a monitor.
A lövegtorony mozgatásához tíz emberre volt szükség, így szükségessé vált egy gőzgép beépítése. A gépi erő alkalmazása modernebb megoldást jelentett, azonban a szerkezet egy térbe került a lőszerraktárral, aminek robbanásveszélye igencsak megnövekedett.

A kazánfűtők ruhája fehér

Miután elhagytuk a lőszeres helyiséget megérkeztünk a gépházba, ahol eredetileg két gőzgép volt, de hogy több mozgástér maradjon a látogatóknak, a rekonstrukció során a két-két gőzgépből és kazánból csak egyet-egyet építettek vissza modell alakjában.

Mint megtudtuk, a szenet pakoló matrózok egyenruhája fehér volt. Hogy miért? Mert ez volt a legolcsóbb ruhaanyag. Ha már nagyon elfeketedett, akkor megszabadultak tőle. Miután a bábun megtekintettük a világos egyenruhát a tárlatvezető megkérdezte, tudjuk-e mit jelent a matrózsapkán lévő S.M.S rövidítés?  Nem a közismert short message service-t takarja, hanem németül „Seiner Majestät Schiff", vagyis „őfelsége hajója" a jelentése.

1595998239

Egy kevésbé előnyös helyiség: a kapitány kabinja

Miután sisakban lefejeltem a legszűkebb átjáró nyílásának szélét, rögtön megértettem miért kell mindenhol a „védőkobakot" használni…

A hajó tatja felé tartva jutottunk el a monitor újabb és hajdanán nem kevésbé zajosabb részéhez, a parancsnoki kabinhoz. Nem lehetett könnyű dolga a hadihajó parancsnokának: szobája a gépház hátsó falával volt szomszédos, ráadásul a kabinja alatt néhány centiméterrel haladtak át a propellertengelyek is. És akkor még a melegről nem is beszéltünk…

De akkor miért itt alakították ki a tiszti szálláshelyeket? A vitorlás hajóknál az volt a hagyomány, hogy a tiszti rész a hajó hátsó részén helyezkedett el, ezért kezdetben a monitorokat is ennek megfelelően alakították ki.

1595998239

Ha a szobák méreteire gondolunk, ne a Queen Mary 2 tengerjáróhajó luxuskabinjait vegyük figyelembe. A parancsnok kajütje nagyjából akkora, mint a két tiszté, illetve az összes altiszté együttvéve. A hajó első emberének mindössze tizenkét négyzetméternyi hellyel kellett gazdálkodnia.

A tisztek szobáiból kilépve néhány lépcső vezetett felfelé a hajó tatjára, ahonnan előre nézve még jobban megfigyelhető volt a már korábban említett csíkbogárhát formájú fedélzet. A lövedékek a domború felület miatt ugyan lepattanhattak, de vizes időben rettentően csúszott a padló. Ezt ott jártunkkor is tapasztaltuk. Régebben vitorlát, illetve kókuszszőnyeget terítettek le, majd bedeszkázták, ezáltal a járófelülete is egyenletes lett.

A jobb oldal a tiszteké

A hajó hátsó részében, jobb oldalon kapott helyet egy kisebb (tiszti), míg a baloldalon egy nagyobb (legénységi) mentőcsónak. A hadihajón van egy szabály: a jobb oldal mindig a magasabb rangúaké. A mentőcsónakok mögött található egy-egy bódé, amelyek mellékhelyiségként szolgáltak. Értelemszerűen itt is a jobb oldali volt a tiszteké.

Főétkezés a vacsora

A konyhát, – amelynek a tartozéka egy sparhelt, néhány edény egy csodálatos mérleg és egy üst – a hajó fedélzetén találtuk. A monitornak összesen egy szakácsa volt, aki pihenőnapja kivételével meleg ételt varázsolt a legénység elé. Külön főzött a tiszteknek és a legénységnek, az utóbbiak számára üstben készült a vacsora.

1595998239


Ágyúk és szórólövegek

A hajó fedélzetéről pár lépcsőt fellépve a lövegfedélzeten találtuk magunkat. A hajó érdekessége, hogy annak két kormányállása van: egy nyílt és egy páncélvédettséggel rendelkező parancsnoki kormányállás. Ennek gyakorlati oka, hogy más kormányt használtak békeidőben és mást a tűzharc során.

A LEITHA 1881-ben kapott egy, majd 1887-ben még egy 25,4 milliméteres Palmkranz–Nordenfelt négycsövű szórólöveget. Ebből a lövegből a kezelőszemélyzet maximálisan 120 lövést adott le percenként, és a fegyver hatékony lőtávolsága elérhette az 1300-1400 métert. A monitor fő fegyverzete két 1861M ágyú volt. (Az „1861M" arra utal, hogy az említett lövegeket 1861-ben rendszeresítették a Monarchia hadseregében.) A hátul töltős, már huzagolt csővel rendelkező tüzérségi fegyverekkel négypercenként lehetett leadni egy lövést, amelyhez lövegenként hat tüzér kellett.

A tüzértiszttel együtt összesen tizenhárman voltak egy nagyon kicsi ajtó nélküli helyiségben. Munkájukat nehezítette a meleg és a lőporfüst.

1595998239

Régen és most

A hajó 2014 augusztusa óta látható a Parlament mellett, az id. Antall József rakpartnál. A múzeumhajót 2014-ben több mint 8100-an látogatták meg, a látogatói rekordot idén a Múzeumok Éjszakáján érte el: ekkor közel ötszázan tekintették meg a monitort.
Aki a fedélzetre lép, kortól-nemtől függetlenül garantáltan nagy élményben és érdekes információkban részesül.

A LAJTA Monitor Múzeumhajó ingyenes tárlatvezetések mellett látogatható, a hétfő kivételével a hét minden napján, délelőtt tíz és délután fél hat között.

Fotó: Dévényi Veronika