Cölöpök és repeszek a Dunában

A hidat az elmúlt évtizedekben többen is keresték. Például Legát István, Komáromban élő amatőr helytörténeti kutató, aki több mint két évtizeddel ezelőtt, még hivatásos határőrként egy járőrhajót vezetve figyelt fel egy partközeli magányos cölöpsorra. Azokban a hetekben nagyon alacsony volt a Duna vízállása, így az addig vízzel fedett cölöpsor is a napfényre került.

A helytörténeti kutatásokkal már akkor is foglalkozó határőr a cölöpök mellett, az iszapba süllyedve több, furcsa fémdarabot is talált, amelyekről később kiderült, hogy a szabadságharc korabeli ágyúgolyó repeszek. (Ezek a leletek egyébként a jelenlegi Monostori Erőd állandó kiállításának felbecsülhetetlen értékű darabjai.)

„Ekkor gondoltam először arra, hogy ezek a cölöpök a feljegyzésekben is megemlített egykori talphíd maradványai lehettek" – árulja el Legát István, akivel a Duna parton, pontosan azon a helyen találkozunk, ahol évekkel ezelőtt rálelt a cölöpökre. A helyszínen az utóbbi néhány napban nagy a nyüzsgés. A közelben horgonyoz a Magyar Honvédség Baja névre keresztelt tűzszerész járőrhajója, a parton fekete búvárruhába öltözött katonabúvárok készülnek a merülésre, míg kissé távolabb egy víz alatti szonárt szerelnek éppen össze…

A „jövés-menés" nem véletlen, a helytörténész ugyanis a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum (HM HIM) segítségét kérte a későbbi kutatásokat megelőző vizsgálatokhoz.  Az előkészületeket meggyorsította, hogy az idei nyári árvíz kimosott egyet a cölöpök közül, amelyet dendrokronológiai vizsgálatoknak vetettek alá. A dr. Grynaeus András régész által elvégzett vizsgálat során megvizsgálták a Kelet-Ausztriából származó fenyőcölöp évgyűrűit és megállapították, hogy a legutolsó 1763-ból származik. Vagyis a fát ekkor vágták ki. S bár ez a dátum jóval korábbi, mint a híd építése, nem zárható ki annak a lehetősége, hogy az akkori szakemberek az átkelő építése során régebbi faanyagot használtak.

„Szerencsére a mai napon sikerült újabb mintát vennünk a cölöpökből, így megismételhető a vizsgálat, ami segíthet tisztázni a kérdést " – mondja Polgár Balázs, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum régésze, akitől megtudjuk azt is, hogy a magyarok által épített talphíd egy olyan ideiglenes átkelő lehetett, amelynek alapja több tucat vasalt végű, kihegyezett cölöp, s ezek vízből kiálló végén egy vaskampó volt. Ezekhez rögzítették hozzá a hajókat, amelyekre pallókat fektettek, s így lehetett átkelni az egyik partról a másikra.

A fiatal régész hangsúlyozza: a HM HIM örömmel támogatta a terepkutatások kezdeményezését, ám a terepi munkához a Belügyminisztérium Örökségvédelmi Főosztályának segítségét is kérték, hiszen ez a szervezet az, amelynek hivatalból foglalkoznia kell a hazánk területén víz alatt található kulturális és történelmi örökségekkel.

A munkát egy közhasznú egyesület, az Argonauta Kutatócsoport is segíti tapasztalatával és szakértelmével – emeli ki Polgár Balázs, hozzátéve, mivel a HIM szakemberei nem tudnak víz alatti vizsgálatokat végezni, az intézmény parancsnoka, dr. Kovács Vilmos ezredes az MH 1. Honvéd Tűzszerész és Hadihajós Ezred búvárainak segítségét kérte.

„Az alakulat hadihajós alosztályának katonái – az AM-31-es, Dunaújváros nevű aknamentesítő hajóval és a Baja tűzszerész járőrhajóval – ezen a héten futottak ki az újpesti hadikikötőből, hogy az éves szintentartó kiképzéseikkel összekötve Komárom térségében segítsék a régészek munkáját" – árulja el Márfi Attila őrnagy, az ezred felderítő főnöke, aki maga is fekete színű, úgynevezett száraz búvárruhába öltözve figyeli kollégái tevékenységét. Az alakulat négy tűzszerész-búvára ugyanis éppen arra készül, hogy a Kirby-Morgan típusú félnehéz-búvárfelszereléssel kutatási feladatot hajtson végre a Dunában, a parthoz közel. Az egykori talphíd cölöpjeinek maradványait, illetve az akkor használt ágyúgolyók repeszeit keresik a vízben, amelyek segítségével bizonyítani – vagy éppen cáfolni – lehet a szabadságharc szempontjából kiemelkedő fontosságú átkelő pontos helyét.

Nincsenek könnyű helyzetben a katonabúvárok: az alig 12 Celsius-fokos víz sodrása elég nagy, s a néhány órával korábbi eső, valamint a borús égbolt miatt a vízben a látótávolság nem haladja meg a 25 centimétert. Szerencsére azonban a búvárok már rutinosak az ilyen típusú keresésekben, hiszen a víz alatti robbanószerkezeteket gyakran a jelenleginél is rosszabb körülmények között, csak a „kezükkel látva" derítik fel és rögzítik a kiemeléshez. A vízben esetleg megtalált gyanús tárgy helyét a parton megjelölik, hogy később, vízben is használható fémkereső berendezéssel is átvizsgálhassák környékét.

A katonabúvárok mellett az Argonauta Kutatócsoport tagjai is bekapcsolódtak a mostani munkába. Egy különleges szonár segítségével vizsgálják a folyó medrét és a partot. Ez az „oldallátó" berendezés egy GPS műszerrel összekötve tudja meghatározni a víz alatt lévő tárgyak pontos helyét – magyarázza dr. Tóth János Attila búvár-régész, a kutatócsoport és a BM Örökségvédelmi Főosztály munkatársa. Egészen pontosan a berendezés azt mutatja ki, ami eltér a környezetétől, és ezen „anomáliákat" a későbbiekben a búvárok is megvizsgálják. A szonár használatával a kutatás jóval gyorsabb, mintha mindent „manuálisan" kellene felderíteni a víz alatt – teszi hozzá a szakember, majd arról beszél, hogy a csúcstechnológiájú berendezés most is számos olyan helyet mutat, ahol „lehet valami a víz alatt", így az eddigi vizsgálatok alapján „ez egy ígéretes lelőhely".

Polgár Balázs úgy gondolja: elképzelhető, hogy az egykori hadihíd helyét találták meg, örülni azonban „még túl korai", mert számos további vizsgálat bizonyíthatja csak be ezt a feltételezést. A Dunán ugyanis a 18-19. században számtalan olyan hajómalom kikötőt is építettek, amelyek hasonló cölöpökön nyugodtak. Mindenesetre a már eddig is előkerült nagyszámú repeszdarab arra utalhat, hogy „jó nyomon járnak", hiszen a korabeli feljegyzésekből azt is tudjuk, hogy a partváltást végrehajtó magyar csapatokat kemény császári tüzérségi tűz próbálta megállítani, amely során jelentős veszteséget szenvedtek a honvédok.

Legát István is bízik benne, hogy az Újvár és Csillagvár közötti talphíd maradványait rejti itt, a jelenlegi Csillagerőd közelében a folyó. Véleménye szerint „ha sikerülne bebizonyítani, hogy itt volt a híd, az a város történelmének egyik kiemelkedő eseménye lenne." Már csak azért is, mert ilyen hídból összesen hármat építettek a szabadságharc alatt – legalábbis a fennmaradt feljegyzések szerint – s pillanatnyilag még egyik építmény pontos helye sem ismert.

Fotó: Tóth László