„Csak egy éjszakára küldjétek el őket…”

Szöveg: Snoj Péter | 2014. július 20. 11:39

„Csak egy éjszakára küldjétek el őket… / Mikor a pokolnak égő torka tárul / S vér csurog a földön, vér csurog a fáról Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben / S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…” – így szól Gyóni Géza leghíresebb verse, amely a przemysl-i erődök ostromakor született. Az erődrendszerért vívott három csatában az Osztrák-Magyar Monarchia csaknem ötezer, többségében magyar katonája esett el. Rájuk emlékeztek július 19-én a lengyelországi városban.

Galéria

1599126565

1599126566

1599126567

1599126568

1599126569

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum önálló tárlatának przemysl-i megnyitóját követően Kovács Vilmos ezredes, parancsnok, Bán Attila őrnagy, múzeumigazgató-helyettes és Przemysl város vezetői közös tiszteletadáson vettek részt. A megemlékező körút során felkeresték a Galíciában elesett hősi halottak emlékkeresztjét és az alatta elterülő katonai temetőket. A méltóságteljes koszorúzó ceremóniát az Osztrák Fegyveres Erők Díszelgő Zenekara színesítette.
De a hősök emlékezete nemcsak az erődök falainál él. Az 1914-1915 között Galíciában elesett több ezer magyar katona emléke előtt tiszteleg Sződy Szilárd oroszlános szobra a Margit híd budai hídfőjénél. A hős védőket szimbolizáló oroszlánt az ostromok magyar túlélői állíttatták elesett bajtársaik emlékére, 1932-ben.

Gyóni Géza költő, aki maga is a védők között harcolt, Csak egy éjszakára küldjétek el őket című versében jól érthetőn érzékeltette mindazt a szenvedést, amit neki és társainak ki kellett állniuk.

„Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet."