Dunai hajósok és búvárok a tassi öbölben

A Duna tassi zsilipjénél még a nyolcvanas években hozták létre a szondakutakat és a hajórögzítő szerkezeteket. Az aknamentesítő hajók önvédelmi rendszerének beszabályozására kiépített ellenőrző és mérőállomás elbontása jó alkalmat adott arra, hogy az MH 1. HTHE Hadihajós Alosztálya, búvárcsoportja és logisztikai csapata együttműködjön az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred búváraival. A Duna tassi-zsilip melletti szakaszánál lévő állomás rendeltetése az aknamentesítő hajók mágneses önvédelmi rendszerének beszabályozása volt.

„A mágneses önvédelmi rendszer rendeltetése a föld mágnesességének a hajó mágnesességéből adódó torzulásának kiegyenlítése. A torzulás kiegyenlítését a beépített tekercsek által létrehozott mágneses tér biztosítja. Ez az aknamentesítő hajók legfontosabb tulajdonsága, a Magyar Honvédség hadihajóinak e képessége Európában, a folyami hajókon egyedülálló. Ez teszi lehetővé, hogy a hajó úgy ússzon a vízen, mint egy darab fa, ezáltal az aknagyújtók csak a hajó mögött vontatott kombinált ráhatású aknamentesítő test, az úgynevezett KRAM által gerjesztett mágneses térelváltozást érzékelik. Így a robbanás azután következik be, amikor a hajó már elhaladt az akna fölött, a KRAM alatt, vagy mellett" – mondta Danyikó László őrnagy, az alakulat törzsfőnökhelyettese.

A mérőállomás víz fölötti részeit – mint például a hajókikötésére szolgáló szerkezeteket – az MH 1. HTHE hadihajós katonái négy napon keresztül bontották. A nagy fizikai leterheltséget jelentő feladatot – a munka a hat méter magas cölöpökre való felmászással kezdődött, majd a partra hordott faanyagot kellett felmálházniuk a teherautóra kézi erővel – a havas, esős téli időjárás és a rossz látási körülmények is nehezítették.

A víz feletti részek elbontása után következett a víz alatti szerkezetek felszámolása. „Bár a víz alatti munkavégzés – fűrészelés, bontás, felszínre hozás – közben a búvárok kevésbé fáztak, vagyis a hőérzetük kissé becsapta őket, nekünk a téli időjárási viszonyokhoz kellett alkalmazkodnunk a merülések és a kötélpálya kiépítése során. Mindig ketten dolgoztak a víz alatt és nagyjából egyóránként váltották egymást" – tudtuk meg Márfi Attila őrnagy, az alakulat felderítő főnökétől, a búvárfeladat szakmai vezetőjétől. „Arra is nagy figyelmet kellett fordítani, hogy a levegőt a megfelelő mértékben adagoljuk a katonáknak. Ugyanis amikor munkabúvár felszerelésben merülnek a búvárok, a pontonon lévő társuk adagolja az oxigént. A szentesiek speciális víz alatti vágóeszközei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a feladatot – kiváló együttműködésben – mindössze két nap alatt végeztük el" – tette hozzá az őrnagy.

A jól összehangolt munka után az MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezred katonái – akik a tűzszerész és hadihajós ezred AM hajójához és két rohamcsónakjához a PMP hídelemet biztosították – és a hajósok kényelmét az aknamentesítő hajó, ellátását pedig az MH 1. HTHE logisztikai szakemberei garantálták.

Fotó: dr. Daruka Norbert százados és Besenyei István százados