„Emberek az embertelenségben” projektnyitó

Fenyvesi Nikoletta, a Sziklakórház igazgatóhelyettese köszöntője után röviden ismertette azt a projektet, amely a közel 20 millió forintos uniós támogatást követően a fiatalok – elsősorban középiskolások és egyetemi hallgatók – oktatását, képzését segíti majd. A Sziklakórházból az elmúlt évek alatt – társadalmi, szakmai összefogással – olyan nemzetközi színvonalú kulturális intézmény lett, amely modern módszerek és technika alkalmazásával európai különlegességgé vált.

Török Petra, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Közgyűjteményi Főosztályának vezető tanácsosa a múzeumok oktatásban betöltött szerepéről szólt. Arról hogy egyre nagyobb az igény a fiatalokban, hogy megismerjék múltunkat, történelmünket, környezetünket. Ezt szolgálja az is, hogy mind szorosabbá, sokoldalúbbá válik a múzeumok és az oktatási intézmények kapcsolata, együttműködése.

Kesik Gabriella, a Magyar Nemzeti Múzeum közművelődési osztályvezetője előadásában a múzeumpedagógia helyét vázolta a közoktatásban, közművelődésben. Ez nemcsak ismereteink bővítésében, a tanulásban játszik fontos szerepet, de már az élmények megszerzésében, a szórakozásban is.

Dégi Tamás, a Szent János Kórház kutatója a Sziklakórház múzeummá érésének folyamatáról beszélt. Kiemelte a szemtanúk, a ma is élő egykori ápoltak ottani dolgozók visszaemlékezésnek jelentőségét a múlt feltárásában.

Ady Endre Ember az embertelenségben című versének
meghallgatása után a konferencia résztvevői, és a meghívott vendégei exkluzív tárlatvezetésen vettek részt a Sziklakórház avatott kísérőivel. A fiatal, ám roppant képzett szakemberek több mint egyórás program során mutatták be a sokat látott, 2400 négyzetméteres hatalmas föld alatti intézményt, a benne lévő műszereket, eszközöket, ma is működőképes berendezéseket. Azt a természetadta, embervájta létesítményt, amely éppúgy tanúja volt az embertelenségen, mint az emberiességnek, a kegyetlenségnek, mint az áldozatkész segítésnek.

A Sziklakórházról

A Sziklakórház a Budai Vár alatt található. A várhegy mélyén mintegy 10 kilométer hosszúságú barlang és pincerendszer kanyarog, melyet az ott lakók folyamatosan használtak, bővítettek, átalakítottak. A második világháború előestéjén a járatokat megerősítették, a lejáratok számát korlátozták, a sokszor különálló járatszakaszokat egybenyitották. Mindezt azért, hogy a 10–15 méter mélységű járatrendszer óvóhelyként szolgálhasson az esetleges bombázások során.
A jórészt csak városi legendákból ismert Sziklakórház egyébként hazai történelmi és nemzetközi szintű szenzáció. A hely a szellemével és nem vitrinekkel és tablókkal oktat. A viaszfigurákkal és korabeli berendezési tárgyakkal felszerelt létesítmény zegzugos termeiben valódi izgalmakat élhetünk át, ahogy felfedezzük a háborús állapotokat és a hidegháború eszközeit eredeti környezetükben. A létesítmény volt a védők utolsó működő kórháza 1945-ben az ostrom során. Rengeteg sebesültet kezeltek itt, a kapacitás három- négyszeresét is, döbbenetes körülmények között.

A hidegháború polgári védelmi eszközei – a gázálarcoktól, vegyi mentesítő készletektől a sugárbetegség kezelésére szolgáló készítményekig – máig a korszak hátborzongató mementói. A létesítmény műszaki kuriózumnak számít.

2007-től a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum kezdeményezésére számos szakmai szervezet bevonásával újították fel a létesítményt, de egyes részlegei már a 2007-es múzeumok éjszakáján megnyíltak a látogatók előtt. További munkálatok után 2008-tól folyamatosan megtekinthető, mint kiállítás „Titkos Légókórház és Atombunker" címmel. 2010-ben a kiállítás az OKM-től megkapta a muzeális intézményi és gyűjteményi rangot, és mint országos gyűjtőterületű múzeum működik.

További képekért kattintson galériánkra!

Fotó: Galovtsik Gábor