Harci lázban a honvéd tisztjelöltek

Nyoma sincs a kora reggeli nyugalomnak, a magyar békefenntartók megindították a támadást a velük nem igazán barátságos „batunga" lázadók állásai ellen. A forgatókönyv szerint ugyanis a törzs tagjai megszegték a korábbi megállapodást, és elfoglaltak egy segélyelosztó központot, így megkaparintva tetemes mennyiségű élelmiszert és gyógyszert. A békefenntartók most parancsba kapták: menetből indított támadással szerezzék vissza tőlük a jogtalanul bitorolt terepszakaszt.

A hadművelet megindítását természetesen sok munka előzte meg. A honvéd tisztjelöltek már három napja ismerkedtek a támadás és a védelem különböző elemeivel. A tantermi foglalkozások mellett ugyanis igyekeznek minél több időt szánni a harcászati fogások gyakorlatban történő elsajátítására – erősítette meg Horváth Tibor ezredes, a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar Katonai Vezetőképző Intézetének igazgatója.

A Nyílt roham 2014 elnevezésű gyakorlatból csak az elsőévesek maradtak ki, a másik három évfolyam tagjai ott voltak Ócsán − függetlenül a fegyvernemtől, a már megszerzett katonai tapasztalatok mennyiségétől, minőségétől. Meglehetősen heterogén volt tehát a társaság, a gyakorlat vezetője, Vukics Ferenc alezredes ezért is határozta meg a legfontosabb feladatok egyikeként a résztvevők összekovácsolását.
A katonákat négy szakaszba osztották: egyik játszotta a lázadók szerepét, a másik három pedig a békefenntartókét.

Egy egész éjszakán át tartott a zárógyakorlatra való felkészülés. Mind a védők, mind a támadók komoly tervet dolgoztak ki céljuk elérésére. Ezt a munkát ráadásul váratlan események: támadások, belövések, rendkívüli létszámellenőrzések, riadók akadályozták. A felderítők is végezték a munkájukat, igyekeztek minél több információt szerezni az ellenfél pozíciójáról, fegyverzetéről, várható hadmozdulatairól. Bár sok mindent megtudtak, reggel mégis az derült ki, hogy bőven tudtak egymásnak meglepetést okozni a szemben álló felek…

Egy biztos: játék ide vagy oda, a résztvevők komolyan vették feladatukat. Fáradtak voltak, de lelkesek, és egyértelműen produkálták a harci láz jeleit. Hogy melyek ezek? Szabó Bernadett harmadéves honvéd tisztjelölt szerint (aki ráadásul egyetlen nőként harckocsizó szakirányon tanul) az ember gyomra ilyenkor szinte a torkába ugrik, és a szíve is sokkal hevesebben ver a szokásosnál.

Az összetartás, egymás segítése, a bajtársiasság is működik ilyen helyzetben – ez volt Kaló József tartalékos százados, egyetemi adjunktus egyik legfontosabb tapasztalata a harci helyzetben. A hadtörténész számára egyébként is különleges élmény volt, hogy ezúttal nem ő oktatta a hallgatókat, hanem éppen ők segítettek neki elsajátítani a katonai fogásokat.

Ami a gyakorlat végrehajtásának szakmai értékelését illeti, az úgynevezett döntnökök testközelből figyelték az egyes szakaszok tevékenységét. Nem kímélték őket, amikor a hibákra, hiányosságokra kellett rámutatni, de a katonasors már csak ilyen: egy időben jött figyelmeztetés később az életben maradást jelentheti a harctéren. Nem is veszítette el senki a lelkesedését – jöhet a következő erőpróba!

Fotó: Tóth László