Időutazás alakival, FUG-gal és „katonazöld” egyenruhával
Szöveg: Szűcs László | 2012. június 29. 9:28Mint egy igazi katonai táborban: a kerítéssel körbevett sátrak közé csak egy sorompón és egy kapun át lehet bejutni, ahol marcona tekintetű „fegyveresek” kérdik meg, mit is keresünk errefelé. Az már azonban egy kicsit szokatlan, hogy kettőjük életkora összesen nincsen harminc év… Persze nem ez itt az egyetlen furcsaság!
Galéria
Mintha hirtelen húsz évet visszamentünk volna az időben: a kéttagú kapusszolgálat a Magyar Honvédség rendszeréből már régen kivont, a harmincon felüli korosztály emlékeiben mégis élénken élő „katonazöld" színű egyenruhát viseli, érkezésünket pedig az ugyancsak jól ismert TBK–67-en, azaz tábori távbeszélő készüléken jelentik az elöljárónak. A retró-érzés persze nem véletlen: itt Mogyoródon, a Hungaroring közvetlen szomszédságában található autósmozi területén a Veterán Katonai Hagyományőrző Egyesület rendészeti és katonai pályára irányító tábora zajlik éppen.
„Ebben az évben immár négyszáz gyerek tapasztalhatja meg, milyen is volt a sorkatonák élete néhány évvel ezelőtt a Magyar Honvédségben" – meséli az egyesület vezetője, hozzátéve: mindez azt jelenti, hogy idén nyolc, vasárnap délutántól a következő hét szombatjáig tartó turnust tudnak indítani; korábban még soha nem volt ekkora az érdeklődés a nyári tábor iránt.
Horváth Zsolttól azt is megtudom, hogy a hagyományőrző egyesület − és így közvetve a pályára irányító táborok − története egészen 1990-ig nyúlik vissza. A tábor vezetője eddig az évig a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola szakoktatója volt, és amikor leszerelt, felajánlották neki, hogy megvásárolhat néhány – már akkor sem működőképes – harci-technikai eszközt. Elsőként egy FUG (a harminc évnél fiatalabbak kedvéért: felderítő úszó gépkocsi) került a tulajdonába, amelyet még több másik is követett. Néhány évvel később a veterán járművek iránt érdeklődő fiatalok egy csoportjával közösen úgy határoztak, hogy rendbe teszik a kiszuperált járgányokat, s ekkor jött létre az egyesület is. Aztán 2006-ban gondoltak egy nagyot és úgy döntöttek, hogy az érdeklődő gyerekek számára katonai hagyományőrző nyári tábort rendeznek, amelynek legfőbb célja a fiatalok hazafias nevelése.
„Az első évben összesen tíz gyermek vett részt az egyhetes programon, a rendezvénynek mégis híre ment. Így egy évvel később újra szerveztünk egy turnust" – mondja Horváth Zsolt, majd arról is beszél, hogy az igazi hírnevet az a képsorozat hozta meg, amely a 2008-as táboron készült, és győztes lett a 2009-es magyar sajtófotó-pályázaton, majd néhány hónappal később, az Egyesült Államokban, a Pictures of the Year-versenyt is megnyerte. Ennek hatására 2010-ben három, tavaly pedig már öt turnusban várták a gyerekeket. A mostani, június 24−30. között zajló turnus az idei második – összességében pedig a tizennegyedik –, amit még hat követ majd augusztus közepéig.
A tábor sikerét nem lehet kétségbe vonni – érzékelte ezt a Magyar Honvédség és a rendőrség is. Ezért nem véletlen, hogy az idei táborok felett Domján László vezérőrnagy, az MH Összhaderőnemi Parancsnokság parancsnoka vállalta el a fővédnökséget, a védnök pedig Garamvölgyi László dandártábornok, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője lett. Így a táborvezető munkáját nemcsak állandó rajparancsnokai (a Veterán Katonai Hagyományőrző Egyesület önként jelentkező fiataljai), hanem minden héten egy rendőr és két katona is segíti.
A mostani turnusban Kiri Péter rendőr őrnagy, az Adyligeti Rendészeti Szakközépiskola kiemelt főreferense, illetve Balla András törzsőrmester és Kálmán Péter Tamás szakaszvezető, a székesfehérvári MH 43. Nagysándor József Híradó és Vezetéstámogató Ezred katonái gondoskodnak arról, hogy a gyerekek számára felejthetetlen legyen a Mogyoródon eltöltött egy hét. Ők azok, akik a kiképzéseket is vezetik; márpedig foglalkozásokból nincsen hiány: az alaki és a tereptan mindennapos, de az alapvető önvédelmi technikák elsajátítása (ahogy itt hívják, a konfliktuskezelés) is többször szerepel az egy hét programjában. E foglalkozásokon Kiri őrnagy arra készíti fel a srácokat, hogy miként lehet kitérni azok elől, akik az utcán esetleg „belekötnek" az emberbe, vagy hogy mi a teendő akkor, ha a „balhét" már nem lehet elkerülni. Nem túlzás kijelenteni: a fiatalok csüngenek a rendőr főtiszt szavain…
„A tábor ideje alatt a gyerekek részt vesznek mindazon kiképzések «tömörített» változatán, amelyet annak idején a sorkatonák is átéltek az egy hónapig tartó alapkiképzésük során. A cél is az, ami annak idején a sorkatonák szeme előtt lebegett: felkészülni a kiképzést záró ünnepélyes eskütételre, amely a hozzátartozók és a rokonok előtt zajlott. A pályára irányító táborok utolsó napján ugyanis a gyerekek megmutatják szüleiknek, milyen ismereteket sajátítottak el a katonai környezetben töltött egy hét alatt" – mondja Horváth Zsolt, miközben bejárjuk a tábort. Lakói a hagyományos katonasátrakban alszanak, folyamatos az őrszolgálat, emellett a kapunál és a „telefonközpontban" is mindig van valaki. A „szolgálat" még a kívülálló szemében is keménynek tűnik, a gyerekek azonban nem panaszkodnak, sőt kifejezetten élvezik az éjszakai őrséget.
Természetesen a „kiképzés" is szigorú katonai rend szerint zajlik, a táborlakók megszólítása „honvédek", s nincs megengedve a tegeződés sem. Ha pedig valaki valahova menni akar, szabályosan engedélyt kell kérnie.
„Szeretnénk a gyerekeket a fegyelemre és a felnőttek iránti tiszteletre nevelni. Ugyanis ez az, ami hiányzik a mai fiatalokból. A korábbi turnusokban részt vevők szüleitől hallottuk vissza: teljesen meglepődtek azon, hogy csemetéjük a hazaérkezés után minden kérés nélkül látott neki rendet tenni a szobájában, és szinte teljesen megváltozott. Azt hiszem, ha ez tényleg így van, akkor mi már elértük a célunkat" – mondja a táborvezető.
Fotó: A szerző felvételei
További képekért kattintson galériánkra!