Magas színvonalú, kemény küzdelmek a Ludovika Viadalon

Dr. Eleki Zoltán alezredes emlékeztetett: a verseny már a második állomása annak az éves sorozatnak, amelyet februárban az MH Altiszti Akadémia által szervezett megmérettetés indított. A Ludovika Magyar Honvédség-szintű tornáján minden katona és sportegyesületi tag indulhatott. „A célunk az volt, hogy a közelharc teljes képességét lefedjük" − tudtuk meg a Honvéd Vezérkar Kiképzési Csoportfőnökségének kiemelt testnevelő főtisztjétől. Ennek megfelelően a verseny önvédelmi bemutatókkal indult, ahol formagyakorlat-szerűen kellett bemutatni a puszta kézzel és eszközzel végrehajtott technikákat, a zsűri pedig a hatékonyságot, pontosságot, kivitelezést egyaránt értékelte. Az ezután következő, úgynevezett kiskesztyűs viadalban mindent szabad, ami egy éles szituációban előfordulhat: megengedett az ütés, a rúgás és a földharc is, szemben a nagykesztyűs küzdelemmel, ahol csak ütni és rúgni lehet. A szervezők ugyanakkor ezek mellé beiktattak egy külön földharcos számot is, így a mintegy harmincöt induló mindegyike megtalálhatta a képességeinek, adottságainak, kedvének leginkább megfelelő kategóriát.

„A közelharcban nagyon fontos, hogy a versenykiírás érzékeny legyen az indulók életkorára, felkészültségére, ezért indítottunk kezdő és haladó, felnőtt és szenior kategóriákat" − emelt ki még egy szempontot az alezredes. „Az idősebbek már sérülékenyebbek és nehezebben regenerálódnak, de így ők is sikerélményeket szerezhetnek. Ugyanakkor tőlük is nagyon magas színvonalú küzdelmek várhatók, hiszen a fiataloknál előrelátóbbak, taktikusabbak, a tapasztalatok miatt jobban felismerik a különböző helyzeteket, és a technikáik is sokkal jobban kivitelezettek. Ennek az az oka, hogy a szenior versenyzők a küzdelem négy perce alatt sokkal inkább lemerevednek, lesavasodnak, mint egy fiatalabb harcos, nem olyan jó már a kondíciójuk sem. Vagyis ha elindítanak valamit, azt sikeresen végig is kell vinniük. Az akarat, a küzdeni vágyás ugyanakkor bennük is ugyanolyan, mint a fiatalokban."

Eleki Zoltán leszögezte: hosszabb távon természetesen ez a viadal is a katonai közelharc népszerűsítését szolgálja. „Szeretnénk elérni, hogy minden laktanyában működjön egy kisebb-nagyobb csoport, amely űzi és népszerűsíti a különböző küzdősportokat, hiszen a közelharc a kondicionális képességeken kívül a lelki tényezők, a fejlesztés szempontjából is nagyon jelentős. Ezek az ismeretek a bevetések, a harci helyzetek során létfontosságúak lehetnek egy katona számára. Nagy álmunk, hogy felemeljük a közelharcot az MH-sportbajnokságok sorába: ehhez első lépésben a sérülésveszélyt kell olyan alacsonyra csökkenteni, mint amilyen például egy mezei futás esetében tapasztalható. Ez meglehetősen nehéz feladat, hiszen el kell találni a helyes arányt, amikor még életszerű a küzdelem. Folyamatosan kísérletezünk, leszűrjük az efféle versenyek tapasztalatait is, és azok alapján módosítjuk a szabályokat, alakítjuk a védőfelszerelést. És persze az is alapvető, amire már utaltam: hogy minden alakulat fel tudjon mutatni olyan katonákat, akik részt tudnak venni egy hasonló tornán."

Az éppen most folyó Active Guardian gyakorlat ezúttal kissé megszűrte a résztvevők létszámát, de Eleki Zoltán szerint a következő hasonló tornán akár kétszer ennyi katona is indulhat majd még fejlettebb szabályrendszer közepette, hasonlóan magas színvonalú küzdelmeket bemutatva.

Fotó: Tóth László