Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

Megemlékezés a „tábornok-per” mártírjairól

Szöveg: Pálóczi Antal |  2011. augusztus 20. 9:36

A 2007-es erkölcsi elégtételadás óta ötödik alkalommal koszorúzták meg a kivégzett Sólyom László posztumusz vezérezredes, vezérkari főnök és hat mártírtársa sírját augusztus 19-én, meggyilkolásuk 61. évfordulóján a Farkasréti temetőben. A HM Társadalmi Kapcsolatok és Hadisírgondozó Hivatala, illetve a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság által szervezett eseményen beszédet mondott dr. Markó György ezredes, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnok-helyettese.

A megemlékezés narrátora, Magyar Sándor kormánytisztviselő szerint e mártírok 1950-ben történt kivégzésével a Rákosi-rendszer saját bűneire keresett igazolást. Sólyom László posztumusz vezérezredes mellett ebben a temetőben nyugszik Illy Gusztáv posztumusz vezérezredes, Beleznay István posztumusz altábornagy, Dr. Merényi Gusztáv orvos, posztumusz altábornagy, Porffy György posztumusz altábornagy, Révay Kálmán posztumusz altábornagy és Lőrincz Sándor posztumusz dandártábornok. Becsületüket azonban nem sikerült befeketíteni. A hét vértanú katonatisztet 1956-ban katonai tiszteletadás mellett újratemették, rehabilitációjuk és rendfokozatuk visszaállítása 1990-ben – bűncselekmény hiányában – megtörtént.

Dr. Markó György ezredes, a HM HIM parancsnok-helyettese kiemelte: Sólyom László kétszer került szembe a zsarnoksággal. Egyszer a német megszállás alatt, egyszer az ötvenes években. A német megszálláskor a további szolgálatot megtagadta, katonaszökevény lett. Támogatta az ellenállási mozgalmat. 1945-ben elvállalta a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetését. Később, 1946. május 12-vel visszatért a hadseregbe. Először főcsoportfőnökként szolgált, majd újraindította a felsőfokú tisztképzést. 1948-tól a Magyar Honvédség vezérkari főnöke lett altábornagyi rangban, 1950. május 20-án azonban koholt vádak alapján letartóztatták, s a Rajk-per és tábornokok pere koncepciós eljárás után – katonához méltatlanul – társaival együtt augusztus 19-én felakasztották.

Az egykori mártírok sírja fölé egy tiszafa és egy vadgesztenyefa lombkoronája borul. A díszőrség és díszszakasz félárnyékban végezhette el a katonai szertartás ceremóniáját. Közben feltűnt, hogy a díszszakasz karabélya hasonlít az archív ludovikás fotókon, a fegyverszobában látott karabélyokra. Az 1931-ben tüzér hadnaggyá avatott Sólyom László és mártírtársai is ilyet kaphattak ludovikás korukban.

A megemlékezés alkalmából koszorút helyezett el Dr. Markó György ezredes és Radnainé Dr. Fogarasi Katalin, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság főtitkára, Kovács Imre nyugállományú dandártábornok, a Honvédségi Nyugállományú Klubok Országos Szövetségének alelnöke, Szekeres István nyugállományú dandártábornok, a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetsége alelnöke, dr. Varga József nyugállományú ezredes, a Honvédség és Társadalom Baráti Körök Országos Szövetségének alelnöke, Újházy László őrnagy, a Magyar Tartalékosok Szövetsége alelnöke, valamint Farkas László nyugállományú alezredes, a Honvéd Sportegyesületek Országos Szövetségének elnöke, továbbá a rokonok és hozzátartozók.

Sólyom László lánya, a megemlékezésen megjelent Sólyom Ildikó könyvet írt az eseményekről és a korszakról: Összetört-szétszakadt-elillant… A Sólyom tábornok-per utóélete címmel. A kétkötetes mű 2003-ban, a Libri kiadónál jelent meg.

Fotó: Galovtsik Gábor

További képekért kattintson galériánkra!