Miniatűr seregszemle a Zrínyi laktanyában

Ezúttal nem az alakulótér népesült be katonákkal és hadieszközökkel, hanem a berendezett díszteremben várták a makettezők nevezését és féltő gonddal elkészített alkotásait a szervezők. Ők pedig jöttek is rendületlenül, dacolva a beléptető pont előtt kígyózó sorokkal – két nap alatt közel ezerötszázan, több mint háromszáz makettet magukkal hozva.

Hiába, a makettépítők türelmes emberek hírében állnak… Persze már hozzászoktak a visszatérő látogatók is, hiszen mindig egy kaszárnyába érkezik, aki a „Bolyaira" – ahogy mindenki ismeri – látogat el. Nem volt ez másképp az egykori Üllői úti kampuszon sem, ahonnan a főszervező makettező klub és a verseny indult, még 1992-ben. Sok minden változott az évek során, de egy dolog nem: e különleges hobbi képviselői szívesen látott vendégek az új intézményben is.

Mielőtt a verseny szó hallatán valaki egy helyszíni, rohamtempóban véghezvitt makettkészlet összerakásra gondolna, le kell szögezni, hogy ez esetben nem a makettezők versengenek egymással és az idővel, hanem az elindított makettek. Különféle szempontsorokat állítanak fel, méretarány, korszak, kidolgozottság alapján, hogy csak a legfontosabbakat említsük, a versenymunkákat pedig anonim módon kezelik, csak sorszámokkal jelölik meg.

Igaz, ami igaz, az időfaktor azért nem elhanyagolható tényező, hiszen a legtöbb esetben egyenes arányban áll az elkészült makett bonyolultságával, de minőségével is. Ehhez pedig sokszor hónapokra és sok száz munkaórára van szükség. Mielőtt sokan megrettennének és „kissé bogaras műkedvelőknek" kiáltanák ki a tisztelt alkotókat, tegyük hozzá, hogy mindenki maga dönti el, hogy milyen készletet szerez be, s azt milyen szinten készíti el, egyáltalán nevezi-e vagy csak a saját örömére a vitrinjébe helyezi el.

Az objektív összehasonlítás alapját képezték még a kijelölt korcsoportok és a számos kategória, ezáltal szerepelhettek együtt a híres-hírhedt második világháborús repülőgépek, harckocsik, a mai polgári repülés „igavonóival", a lánctalpasok mai leszármazottaival, de láthattunk történelmi figurákat és hajókat, sőt a fantasy műfajába sorolható csodagépeket is. Aki pedig nem készült el alkotásával, még mindig nevezhetett az „építés alatt álló" kategóriába – itt lehetett igazán érzékelni azt a folyamatot, ahogy az apró, öntőkeretekre fröccsöntött műanyag alkatrészekből összeáll a kézzel fogható mű, a „maximalisták" pedig hogyan javítják fel néhány centiméteren réz, műgyanta és még ki tudja milyen alapanyagból készült gyári vagy saját kivitelezésű extra alkatrészekkel kitjüket.

Talán közhely, de tényleg nem volt egyszerű dolga a zsűrinek. Az ifjúsági kategóriákban és a hobbi szinten ugyan szemrevételezéssel értékeltek a háromfős csoportok, sok esetben azonban csak pontozás dönthetett az első ránézésre szebbnél szebb munkák között. Ha már verseny, legyen verseny! A szigorú, de következetes értékeléshez a zsűrielnök személye is garanciát jelenthetett: az MH 86. Szolnok Helikopter Bázis zászlósáról, Magó Károlyról talán kevesen tudják, hogy szolgálati elfoglaltságai, a roncskutatás, valamint a repüléstörténeti kutatás mellett ifjúkorától makettezik is, sőt a szintén nagy hagyományokkal bíró szolnoki makett verseny főszervezője, amelynek – véletlenek márpedig nincsenek – a repülőbázis ad otthont. Mégis, igazán nem érheti vád a hazai makettezést, hogy csak „katonás" hobbi lenne, mivel a legnagyobb ilyen eseménynek, ami európai szinten (sőt rendszeresen még tengeren túli látogatókat is fogadva!) is előkelő helyen jegyzett, a nem garnizon Mosonmagyaróvár ad helyet.

Az eredményhirdetésre várva még számos kísérőprogram részesei lehettek a vendégek. A börzén sokan kínáltak keresett, máshol nehezen beszerezhető készleteket, a hozzájuk ajánlott kiegészítőkkel, szakirodalommal együtt, amihez a Zrínyi Kiadó standja is hozzájárult teljes palettájával. S akiknek még nem volt módjuk az általuk megépített makett eredetijét testközelből is megcsodálni, részt vehettek a tárlatvezetéseken, az intézmény területén kiállított múzeumi és a telephelyen, hadrendben lévő eszközök között.

Fotó: Szem Géza