Mintha adrenalinbomba robbant volna

„Az újoncoknak először elemenként, majd elemcsoportonként kell teljesíteniük a pályát, a kiképzés végén azonban már folyamatában is végig kell majd menniük a teljes akadálypályán. Az alapkiképzés ideje alatt összesen öt-hat alkalommal küzdik le az akadályokat" – mondta el a honvedelem.hu érdeklődésére az 1. század parancsnoka. Cséfalvay Örs százados hozzátette: a hivatalosan gépesített lövész és felderítő akadálypályának nevezett kiképzési objektum 200 méter hosszú. E távolság alatt összesen tizenöt, különböző nehézségű akadályelem vár a katonákra.

„Az akadálypálya arra van, hogy a katonák állóképességét fejlessze. Arra készíti fel őket, hogy harchelyzetben, terepen, különböző akadályok között képesek legyenek gyorsan és határozottan mozogni" – emelte ki a százados, amikor arról kérdeztük: mire is jó az akadálypálya?

A mostani kiképzésen még leginkább csak „ismerkedtek" az akadálypályával az újoncok: összesen négy elem leküzdését gyakorolták. Elsőként mindig a kiképző altisztek mutatták be a pontos és szabályos végrehajtás módját és fortélyait, majd a közkatonák párosával vágtak neki egy-egy akadályelemnek.

„A legfontosabb a biztonságos végrehajtás. A felkészülés során kiemelt figyelmet fordítottunk a biztonsági rendszabályok ismertetésére, elsajátítására és most is mindent megteszünk annak érdekében, hogy az újoncok sérülés nélkül teljesítsék a feladatot" – árulta el Vona József őrmester, kiképző altiszt, aki szerint „fél tucat foglalkozás minimum kell ahhoz, hogy a katonák képesek legyenek folyamatában, segítség nélkül végigmenni az akadálypályán".

Éppen ezért „semmi gondot nem okoz, ha a katonák most még hibát vétenek a végrehajtás során", hiszen az a cél, hogy ezeket a hibákat az elkövetkező napokban sorra kijavítsák – tette hozzá az elhangzottakhoz a századparancsnok.

Az újoncok egy része szerint „jóval nehezebb" volt a pálya, mint amilyennek korábban elképzelték, viszont akadtak olyanok, akik „keményebb akadályokat" vártak. Utóbbiak közé tartozott Benkő Gábor közkatona is, aki „nehezebb feladatokra" számított. Persze a pálya végére ő is megizzadt, de az eddig vett összes akadályelemet sikerült hiba nélkül leküzdenie.

„Rettentő jó érzés volt, mintha egy adrenalinbomba robbant volna fel a szervezetemben, amikor elindultam a harcárokból. Szinte éreztem, ahogy szétáradt a testemben és lökött előre. Aztán, amikor visszaértem a kiindulópontra, még sokáig remegett a lábam"- összegezte az első végrehajtás tapasztalatait a fiatal közkatona.

Szakasztársa, Borbély László viszont könnyebb feladatokra számított. „Izgalmas volt, kicsit nehéz, de végül is meg lehetett vele birkózni. Szerencsére az embert ilyenkor viszi előre a versenyszellem" – mondta László, akinek a legnehezebb feladatot most a két méteres palánk leküzdése jelentette, hiszen a karokkal és a lábakkal is a megfelelő technikát kellett alkalmazni. De szerencsésen túljutott rajta…

Fotó: Tóth László