Nemzeti színű szalaggal átkötve

Szöveg: Várkonyi Melinda százados | 2017. november 2. 14:38

Szlovéniai első világháborús katonai emlékhelyeket és temetőket keresett fel a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum delegációja a napokban.

A 12. isonzói csata 100. évfordulója tiszteletére az Isonzó völgyében, majd Kobaridban – az egykori Caporettóban – és a Doberdó-fennsíkon sírkertekben, emlékhelyeken rótták le tiszteletüket a delegáció tagjai. Többek között a boveci, valamint a tolmini osztrák-magyar és német katonatemetőkben; a kobaridi olasz osszáriumnál; San Martino Del Carsón, az egykoron Kratochvil Károly ezredes vezette a magyar királyi 4. (nagyváradi) Honvéd Gyalogezred emlékgúlájánál; a Monte San Michelén (Szent Mihály-hegyen), a dr. Simicskó István honvédelmi miniszter által 2016-ban felavatott emléktáblánál; majd végezetül a solkani katonai temetőben.

Az első világháború alatt a jelentős túlerőben lévő olasz hadsereg az Isonzó-völgyéből akart a görci medencén keresztül bejutni a monarchia hátországába, illetve a tengermelléken eljutni és elfoglalni Trieszt városát. Az osztrák-magyar haderő azonban komoly védőállásokat épített ki az Isonzó folyót szegélyező meredek hegyekben. A véres isonzói csaták során az olaszok két és fél év alatt tizenegy alkalommal kísérelték meg a front áttörését, ám sorra kudarcot vallottak.
A caporettói áttörés néven ismertté vált utolsó, 12. isonzói csata (1917. október 24. – november 9.) a központi hatalmak nagy sikerét hozta: a német csapatokkal megerősített osztrák-magyar haderő Tolmintől északra, a Júliai-Alpok déli lábánál fekvő Caporettónál (mai szlovén nevén Kobarid) áttörte az olasz állásokat és az olasz védelmi rendszer napokon belül összeomlott.
A doberdói csaták iszonyú véráldozatot követeltek. Az ott hősi halált halt magyar katonák pontos száma máig sem ismert.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum az első világháború végének centenáriumára, 2018 év végére készíti el a magyar katonai veszteséget tartalmazó adatbázist. Az eddigi munkából származó kutatható weboldalt idén júniusban mutatta be Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára, miniszterhelyettes. A jelenlegi becslések 500-600 ezerre teszik az első világháború magyar hősi halottainak számát, mely fele az olasz fronton esett el és olasz, illetve mai szlovén területen nyertek végső nyugalmat.
Ezek a sírhelyek mementói múltunknak, történelmünknek és egyben nemzeti identitásunknak egyaránt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint ezen helyek látogatottsága. A nemzeti színű szalagok, mécsesek, koszorúk sokaságával találkozik az arra látogató.

Szerencsére nincs ez másképp Európa, de akár a világ más részén sem. Oroszországtól, Ukrajnán, Lengyelországon keresztül, Németországban, Szlovákiában, Ausztriában és székelyföldön éppúgy találunk a magyar katona hősiességét hirdető emlékhelyeket, sírkerteket, mint itt Észak- Olaszországban, vagy akár Szicíliában. Míg ezek nyilvántartásáról és a helyi partner szervezetekkel történő együttműködéssel a HM HIM Katonai Emlékezet és Hadisírgondozó Igazgatóság munkatársai, addig a hadiesemények kutatásáról, történetük feltárásával a HM HIM Hadtörténeti Intézet kutató-történészei foglalkoznak. A tárgyiasult emlékek utókor számára történő gyűjtéséről, restaurálásáról, archiválásáról, valamint a nyilvánosság elé tárásáról pedig a HM HIM Hadtörténelmi Levéltára és Hadtörténeti Múzeuma gondoskodik.

A HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkáját sok esetben jelentős mértékben segítik a helyi partner állami és magán gyűjtemények egyaránt. Szlovéniában meghatározó tevékenységet folytat a Pot Miru – Béke Ösvénye Alapítvány, a Kobaridi Múzeum, valamint Olaszországban a San Martino del Carsóban található, magángyűjteményen alapuló múzeum.