Ugrás a tartalomhozUgrás a menüpontokhozUgrás a lábléchez

„Tégy jót és beszélj róla”

Szöveg: Kecskeméti József |  2008. május 17. 9:53

Az ünnep úgy szép, ha gyertya ég – ez a sor jutott péntek este eszembe, azonban nincs az a hatalmas torta, amit elférne 160 szál gyertya. Ugyanis éppen ennyi idős a Magyar Honvédség. A születésnapos tiszteletére a Kongresszusi Központban adott nagyszabású gálaestet és fogadást Szekeres Imre honvédelmi miniszter. Az ajándék sem hiányzott. De erről majd később.

A magyar hadtörténetben 2008 a kerek évfordulók éve: 160 éve alakult meg a Magyar Honvédség, az önálló légierő a 70. születésnapját ünnepli, míg a mindezeknek (is) emlékhelyéül szolgáló Hadtörténeti Múzeum fennállásának 90. évfordulójára készül. Ennyi kerek dátum épp elég indok ahhoz, hogy egy kicsit nagyobb figyelem irányuljon a hadseregre. E nagyobb figyelmet tegnap egy nagyszabású gálaest és fogadás jelentette, melyet Szekeres Imre honvédelmi miniszter adott az ünnepelt(ek) tiszteletére. Az esemény rangját jelezte, hogy azon többek között megjelent Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke, az MTA frissen megválasztott első embere, Pálinkás József, illetve Csányi Sándor, az OTP vezérigazgatója is.

A celebritásokat az elválaszthatatlan Boros-Bochkor duó képviselte. A legfurcsábban talán Habsburg György érezhette magát: bár ő és egész családja is szívén viselte az 1989-ben függetlenségét visszanyert Magyarország sorsát, azért mégis csak azt a hadsereget ünnepelték az egybegyűltek, mely 1848-ban, szabadságharcunkban fogant, s mely azért jött létre, hogy kivívja Magyarország autonómiáját az osztrák császárságtól. S ha már a születés pillanatáról esett szó: az pont 1848. május 16-án volt. Battyhány Lajos és Baldacci Manó ezredes ekkor írta alá a Hazafiak című kiáltványt. Ebben egy tízezer fős nemzetőrség létrehozására toboroztak férfiakat. Ezekhez a gyökerekhez tért vissza az ország 2004-ben, amikor több évtizednyi gyakorlat után megszüntették a sorkatonaság intézményét.

Emlékezni és ünnepelni gyűltek tegnap össze tábornokok és civilek. Ebben a veszprémi Légierő Zenekar volt segítségükre. A zenés játék kerettörténete egy katonazenészekből álló család 160 éves múltra visszatekintő életútja volt, mely felölelte a hadsereg fogantatását, a szabadságharcot, az első és második világháborút, az újjáépítést és a néphadsereg történetét éppúgy, mint 1956 emlékét, amikor is a magyar hadsereg passzivitással fejezte ki a forradalom iránti elkötelezettségét. S persze a Katona-család legifjabb tagja már az újra felszabadult ország NATO-hoz tartozó professzionális hadseregében muzsikál. Az egybegyűltek hangos tapssal köszönték meg a swingesített slágereket, melyek között békésen megfért Ákos a Bon-Bonnal vagy éppen az Első Emelettel.

A közel egyórás előadás és slágerparádé után Szekeres Imre köszöntötte a honvédséget. A honvédelmi miniszter kiemelte: 1848-ban a hadsereg a legjobbakat tömörítette. Arra is felhívta a figyelmet, hogy a hűség és becsület jegyében a szervezet sokszor kiszolgáltattatott a politikának. Ennek köszönhető a két világháborúban betöltött szerepünk, a trianoni diktátum, a holokauszt, vagy éppen az egymást váltó diktatúrák. Ahhoz, hogy mindezek ne ismétlődhessenek meg, a hadseregnek testületi és személyes felelőssége is van – hangsúlyozta Szekeres Imre, aki hozzátette: a 2004-ben újjáalakult önkéntes hadseregnek erős a társadalmi támogatottsága. Ezt az elismertséget pedig csak fokozza az, hogy szerte a világban, számos misszióban vesznek részt katonáink – mondta a honvédelmi miniszter, kiemelve: jelenleg három földrész 13 országában ezer fő teljesít szolgálatot. Ehhez kapcsolódóan Szekeres Imre megjegyezte: a honvédség ars poeticája a “tégy jót és beszélj róla."

Az ünnepelt azonban nem maradhatott ajándék nélkül. Erről Csányi Sándor, az OTP vezérigazgatója gondoskodott, aki cége és a MOL nevében adta át Holló József ny. altábornagynak, a HM HIM főigazgatójának Knézich Károly szablyáját, mely a komáromi csata dicső emlékét s így a magyar függetlenségbe vetett hitet őrzi.

Csányi Sándor köszöntőjében úgy fogalmazott: az ajándékkal azt is kifejezte a két cég, hogy különös felelősséget éreznek a hagyományok megőrzéséért, mert ez erősíti a nemzettudatot, melyre a globalizáció közepette nagy szükség van. Amikor a honvedelem.hu az ajándékozás mozgatórugóiról kérdezte Csányi Sándort, ő azt mondta: a forradalmak a történelmi helyzetek legfényesebbikei közé tartoznak. A vezérigazgató hozzátette: 1848 nélkül nem történt volna meg a kiegyezés.

Arról is szólt, hogy boldog lenne, ha más 1848-as tábornokok kardjait is a múzeum rendelkezésére tudná bocsátani. Ehhez persze hitelt érdemlően kellene igazolni azok eredetiségét. Holló József a Knézich-kard átvételekor igen meghatódott. A Hadtörténeti Múzeum főigazgatója kiemelte: a szablya olyan nagy értékű ereklye, amiből nincs több a világon. Köszönő szavaiból az is kiderült, hogy a szablyát Knézich Károly a tábornoki kinevezésekor kapta.

Mondhatnám, hogy 50-60 millió forint, de leginkább felbecsülhetetlen az ereklye értéke – mondta később a honvedelem.hu-nak Holló József. A múzeumigazgató kérdésünkre elmondta: az aradi vértanúkhoz kapcsolódó emlékek azért maradhattak fent, mert a hozzátartozók rejtegették azokat. A két Knézich-lány is így tett. A szablya egyébként eddig egy magángyűjteményben volt – mondta Holló József, aki hozzátette: Knézich a legenda szerint sosem tette le Világosnál a fegyvert.

Fotók: Galovtsik Gábor