Uszodában is merültek a katonai búvárok

A víz alatti tájékozódást, szerelést, a pánikhelyzet és a stressz leküzdését gyakorolták, az úszóképességüket fejlesztették egy hétig a katonai búvárok Szentesen. A foglalkozások február 21-én, hétfőn kezdődtek, a szinten tartó kiképzésen a MH 5/24 Bornemissza Gergely Felderítő Zászlóaljtól három harci búvár, a MH 37. II. Rákóczi Ferenc Műszaki Ezredtől pedig négy műszaki búvár vett részt. Az ilyen gyakorlatokhoz szükséges merülésvezetőt, mentőbúvárt és a búvárbetegségekben jártas egészségügyi katonákat a házigazdák biztosították.

Molnár Zsolt törzsőrmester, a debreceniek rangidős, II. osztályú búvára elmondta: a kiképzés  úszásfelméréssel kezdődött a szentesi városi uszodában. Kétszáz métert kellett időre leúsznia mindenkinek – először felszerelés nélkül, aztán az úgynevezett ABC alapfelszerelésben, vagyis uszonnyal, maszkban és légzőcsővel.

Aztán a minden merülést kötelezően megelőző mentésgyakorlat következett. A búvárok ugyanis általában párban merülnek, mert a víz alatt bármikor, bárkivel előfordulhat olyan probléma, amit egyedül nem képes megoldani. Ilyenkor a búvártárs feladata biztonságos körülmények közt minél hamarabb a felszínre segíteni a bajba jutott merülőpárt, hogy a lehető leggyorsabban orvosi ellátásban részesülhessen.

A hét többi napján a katonai feladatokat gyakorolták a debreceni és a szentesi búvárok. Molnár törzsőrmester szerint ehhez most ideális volt az uszoda kissé zavaros, sötét vize: a medence szélén állók nem láttak a víz alá, így nem tudtak felkészülni a merüléskor végrehajtandó feladatokra.

A víz alatti szerelés alkalmával két csőcsonkot fogtak össze csavarokkal, a tájolás szimulálásakor pedig tájolóval kellett megtalálni a medence alján elhelyezett, úgynevezett check-point-okat, ahol aztán újabb feladatok várták a búvárokat: az egyiknél jelzőbójákat lőttek fel, a másiknál le kellett venniük a felszerelésüket és szabad tüdővel elúszni a húsz méter távolságra lévő kijutási pontig.

Ez utóbbi egyébként nem okozott különösebb gondot a búvároknak, ők ugyanis akár ötven métert is képesek felszerelés nélkül víz alatt úszni.
A katonai búvárokat a medence partjáról figyelő civilek szerint a kiképzés leglátványosabb eleme a pánikhelyzet leküzdésének a gyakorlása volt. A fürdőnadrágban lévő búvárok kezeit hátra kötözték, lábaikat pedig összeszíjazták. Így ugrottak a vízbe, aztán a medence aljáról többször a felszínre rugaszkodtak, csak a szájukat használva felvették a vízbe dobott maszkot, bukfenceztek, végül összekötözött végtagokkal úgy ötven métert kellett úszniuk a víz felszínén. Molnár törzsőrmester elmondta: az ilyen feladatokra azért van szükség, hogy a víz alatti váratlan, előre nem látható helyzetekben se veszítse el lélekjelenlétét a búvár.

Pánikba a víz alatt például akkor eshet valaki, ha elfogy a levegője, vagy számára ismeretlen területen olyan dolog történik vele, amivel korábban nem találkozott, az nincs begyakorolva. Az ilyen helyzetekre történő felkészítés célja az, hogy a búvárok a legváratlanabb helyzetekben se essenek kétségbe. Képesek legyenek kontrolálni a tudatukat, beállítani a légzésüket, kerülni a kapkodást, átlássák és mérlegeljék az adott helyzetet, a hibákat a lehető leggyorsabban tudják elhárítani.

A polgári lakosságnak nyújtandó segítségre, katasztrófahelyzetek megelőzésére és felszámolására is készültek ezen a héten a katonai búvárok. Arra számítanak, hogy elsősorban a gátak megerősítésében, a szivárgások, buzgárok felszámolásában lesz szükség a munkájukra. A töltésekre ugyanis nagy veszélyt jelentenek a pockok és egyéb, földben fészkelő állatok: a kifúrt járataik gyengítik a gátak falát, a lyukakon átfolyik a víz. A töltés falának víz alatti fóliázásával meg lehet akadályozni a gátszakadást.

Veszélyhelyzetekben ugyancsak a búvárok feladata a felhozni az értéktárgyakat az elöntött területekről, de a víz alatt álló, megrongálódott közművek javítására is készen állnak.

A debreceni búvárok legutóbb nyáron, Felsőzsolcán segítettek az árvízkárosultakon: embereket menekítettek az elöntött házakból, az otthonukhoz ragaszkodóknak pedig gyógyszereket, élelmiszert és ivóvizet vittek.

Az egyhetes gyakorlat pénteken a Magyar Honvédség egyetlen búvárbázisán, a szentesi laktanyában zárult. A hatméteres, sötét, hidegvizű tartályban is végrehajtották ugyanazokat a szerelési feladatokat, amelyeket az előző napokban a városi uszoda medencéjében.

Márton Róbert főtörzsőrmester merülésvezető, a bázis kiképző tiszthelyettese elégedett volt a búvárok felkészültségével, a mentőbúvár, Kánvási Zoltán főtörzsőrmester pedig csak akkor ugrott a vízbe, amikor már elunta a padon ücsörgést.

Molnár Zsolt törzsőrmester, aki közel hétszáz merült órával rendelkezik, elmondta: ezentúl szeretnének minden hónapban egy ehhez hasonló egyhetes merülést szervezni, ahol majd a debreceniek legtapasztaltabb búvára, a víz alatt több mint ezer órát töltött Bíró Lajos őrmester is ott lesz. A nyári összevonás végére pedig reméli, hogy minél több társa megszerzi majd a II. osztályú minősítést.

 (További képekért kattintson galériánkra!)

Fotó: Galovtsik Gábor és Molnár Zsolt törzsőrmester