Ilyen lesz egy jó katonai vezető

Az MH ÖHP Tudományos Tanácsát vezető dandártábornok szerint a székesfehérvári rendezvény egyik célja, hogy a tudományosan alapozza meg az elkövetkezendő évtizedekre vonatkozó haderőformálási-stratégiát. Másfelől pedig – vélte a Böröndi Gábor – a konferencia azért is aktuális, mert a biztonságpolitikai környezet folyamatosan változik. Kifejtette, hogy Európa már nem ugyanaz, mint két-három évvel ezelőtt volt – elég csak az ukrajnai konfliktusra gondolnunk, ahol a hibrid hadviselés eddig ilyen hatásosan sosem alkalmazott formájával szembesülhetett a világ, és főleg persze a NATO. Visszatekintve az elmúlt évekre, hallhattuk: a Magyar Honvédség számos hasznos tapasztalatot gyűjtött a missziókban, de a kiképzés hangsúlya eltolódott ebbe az irányba.

„A migrációs válsághelyzet is bizonyítja: a Magyar Honvédségnek az alaprendeltetéséből adódó feladataira kell koncentrálnia, ez pedig mindenek előtt az országhatár védelme. A kihívásokra válaszolni kell; ezek a válaszok azonban nem nélkülözhetik a tudományos alapot" – jelezte dr. Böröndi Gábor dandártábornok, aki zárszavában feltette a kérdést: vajon milyennek képzeljük el a közeljövő haderejét?

A konferencia nyilvános részében, a vezetéselméleti témában nemrég könyvet is megjelentetett, dr. Porkoláb Imre ezredes, a NATO Szövetséges Transzformációs Parancsnokság parancsnokának pentagoni képviselője tartott előadást, amelyben többek között bemutatta a biztonsági környezet változásának fő sarokköveit, illetve beszélt a jövő vezetőivel szemben támasztott követelményekről. A két tényező persze szorosan összefügg egymással, hiszen a NATO, és az USA szakértői által 2030-ig készített felmérések alapján abszolút nem kizárható mondjuk, hogy egy kisebb alegység parancsnokának több millió lakosú nagyvárosi környezetben végrehajtott művelet során, hiányos információk alapján, azonnal kell jó döntést hoznia. Ráadásul esélyes, hogy tevékenységét élő egyenesben közvetíti majd valamilyen médium…

A közeljövő biztonsági környezetére vonatkozó tudományos jóslatokat ismertetve az előadó a stratégiai gondolkodásban néhány éve megjelent angol VUCA nevű mozaikszót idézte fel, amely a várható környezetet magyarra fordítva az illékonyság, a bizonytalanság, a komplexitás, és a megfoghatatlanság szavaival írja le. Leegyszerűsítve tehát, amíg régebben azért többé-kevésbé lehetett tudni, hogy ki az „ellenség", és hol helyezkedik el, addig mostanság ez már korántsem ilyen egyértelmű – miképp az adott hadműveleti területen különféle (fegyveres) csoportok szövetségesi viszonyai is igen gyorsan változhatnak. Csak a változás biztos tehát, és az, hogy a rugalmatlan, kötött, mintákon alapuló vezetői gondolkodásnak erősen bealkonyult. Az ezredes szerint minden tekintetben „növelni kell a tempót", és szövetségeseinkhez hasonlóan erősen támaszkodnunk kell a humán-erőforrására, azaz a katonákra. A bizonytalansággal szemben ugyanis, mondta, egy előnyünk, hogy képesek vagyunk kiképezni a megfelelő, modern gondolkodású katonai vezetőket, továbbá megfelelő (pszichológiai) módszerekkel az állomány mentalitását is lehet javítani.

Ez utóbbi tárgykörhöz kapcsolódva dr. Porkoláb Imre ezredes kitért arra, hogy jelentősnek mondható azon amerikai katonák száma, akik a műveleti területről visszatérve poszt-traumás stressz szindrómában szenvednek. Az illetékesek ebből azt a következtetést vonták le, hogy míg a katonák fizikai felkészítése megfelelő, addig a mentális fejlesztésre nagyobb hangsúlyt kell fordítani – részben azért, mert a sokkot átélt katonák közül többen, másféle mentális beállítottságuknak köszönthetően úgymond tudtak „tanulni" az átéltekből, és a tapasztalatokat feldolgozva még jobb teljesítményt nyújtani. Valószínű pedig, hogy ezt a képességet nem csak egyes harcosoknak, hanem kisebb–nagyobb szervezeteknek is el kell sajátítaniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek a jövőben. A katonai vezetőkről már nem is beszélve, akiknek rugalmas, nyitott, és gyorsan alkalmazkodó gondolkodásmódjuk mellett képeseknek kell lenniük arra is, hogy az elérendő hadműveleti cél érdekében pontosan, jól kommunikálva tudjanak együtt dolgozni akár nem katonai szervezetekkel is. Mert a hálózatba tömörülő ellenséggel szemben – hangsúlyozta az ezredes – csak hálózat részeként lehet eredményt elérni.

Fotó: a szerző felvételei