Venezuela: diktatúra vagy polgárháború?

A káosz oka alapvetően többrétegű, de azért elég egyértelműen a pár éve visszaesett olajárra vezethető vissza. „Az 50-60 dolláros hordónkénti olajár nem elegendő ahhoz, hogy Venezuela fenntartsa belőle azokat a jóléti intézkedéseket, amelyeket Chávez 120 dolláros olajár mellett meg tudott engedni. Norvégiával szemben Venezuela gyakorlatilag semmit sem tartalékolt a bevételekből az elmúlt húsz évben: Chávez a rengeteg pénzből lakhatási, egészségügyi, oktatási és szociális programokat finanszírozott, amelyek önmagukban nagyon szépek és fontosak, csak annyi volt a probléma, hogy minden befolyó bevételt elköltött rájuk. Miközben ez a rendszer csak magas olajár mellett volt fenntartható. Az utolsó években már ő is érezte ezt, de az ország továbbra is hitelképes volt. Mára ez szállt el teljesen. Jelenleg senki sem tudja, mekkora hitelállománya van Venezuelának, hihető számok sem léteznek sem erre, sem az infláció mértékére. A hiperinfláció szintjét még nem érték el, de az biztos, hogy rohamosan romlik a pénz: ami mondjuk két hónapja még három grillcsirkét ért, az ma egy csirkecombra elegendő, már ha éppen kapható csirke" – mondja Nagy Sándor Gyula.

Noha az amerikai elnök és körei már egy esetleges katonai beavatkozást sem tartottak kizártnak, ha elfajulna a helyzet, a szakértő szerint ennek nincs realitása. „Donald Trump megjegyzéseit nyugodtan figyelmen kívül lehet hagyni, és már a venezuelai ellenzék is megkérte, hogy tartózkodjon az efféle kijelentésektől. Az Egyesült Államok latin-amerikai beavatkozásainak az elmúlt fél évszázadban sosem volt jó vége, így már csak ezért is szerencsétlenek ezek a megnyilatkozások – ilyesmiből Venezuelában jelenleg senki nem is kér" – mondja Nagy Sándor Gyula, aki szerint ugyanakkor a lehetséges szcenáriók között véres verziók is szerepelnek. „Van rá esély, hogy a konfliktus aránylag alacsony hőfokon stabilizálódik: folytatódnak a tüntetések, ezeket a rendőrség igen brutálisan szétveri, az ellenzékieket elviszik, kínozzák, megfélemlítik, az alkotmányozó nemzetgyűlés elhalasztja a választásokat, Maduro pedig megpróbálja stabilizálni a rendszert. Ez egy kubai típusú diktatorikus rezsimet vetít előre egypártrendszerrel, elűzött ellenzékkel, ahol a vezető rétegnek mindene megvan, az emberek pedig egy bizonyos szinten megélnek. Ebbe az irányba mutat, hogy jelenleg is kubai politikai és katonai tanácsadók százai dolgoznak már Maduro emberei mellett" – mutat rá a szakértő.

Mindehhez persze az elnöknek pénzre, pénzre és még egyszer pénzre van szüksége, hiszen a Venezuelában uralkodó jelenlegi állapotok egészen elképesztőek. A világ egyik leghatalmasabb olajkincsét magáénak tudó országban az emberek szó szerint éheznek, és a gyógyszerhiány miatt még a leghétköznapibb háztartási balesetek – például egy rozsdás szög okozta seb – is halállal járhatnak. „Maduro elsősorban a kínai és amerikai olajszállítmányokból juthat pénzhez. Az ország eladósodása főleg Kína és kisebb mértékben Oroszország felé történt meg: a becslések szerint Pekingnek legalább 15-20 milliárd dollárral tartoznak, amelyet kizárólag olajban törlesztenek, kvázi zálogként. Kína számára ez jó biznisz, tehát nekik megfelel a mostani rendszer, és emberi jogi, társadalmi aggályaik ugyanúgy nincsenek, mint ahogyan az oroszokra sem jellemző ez. Viszont Dél-Amerikában érezhetően fogy a levegő Venezuela körül, ma már csak néhány térségbeli ország, így például Nicaragua, illetve Bolívia áll ki teljes mellszélességgel Maduro mellett. A régió legnagyobb országai nemrég egy konferencián meglepően kemény hangvételű, közös nyilatkozatban ítélték el Madurót és fellépését, nyíltan diktatorikus rendszer kiépítésével vádolták meg, és azt is leszögezték: mivel az alkotmányozó nemzetgyűlés semmiféle legitimációval nem rendelkezik, ezért a döntéseit sem fogadják el" – mondja a szakértő.

A másik változat, hogy polgárháborúvá fajulnak a megmozdulások. „És persze egy katonai puccsot sem lehet kizárni, de ez jelenleg inkább csak elméleti lehetőség, hiszen a katonai vezetők egyelőre még jól élnek, és maguk is Maduro hatalmának támogatásában érdekeltek. Egy esetleges polgárháború mindenesetre elég komoly hullámokat verne. A venezuelai olajszállítmányok elsősorban az Egyesült Államokba, illetve Kínába irányulnak, így a világpiacot talán nem bolygatná fel annyira egy efféle helyzet, de a menekülthullám nagyon is súlyos problémát jelentene. Az utóbbi két évben nagyjából 350 ezer venezuelai menekült a szomszédos Kolumbiába, a gazdag állampolgárok jelentős része pedig szintén távozott. Ha a szegények is megindulnak, Kolumbia nem képes mindenkit befogadni, a brazil és a guyanai őserdőbe nem mehetnek, így nem fognak megállni Mexikóig, majd az Egyesült Államokig" – mondja Nagy Sándor Gyula.

Jelen helyzetben Maduro bukása vagy halála sem változtatna semmin: alelnöke, Tareck El Aissami még nála is keményvonalasabb, ráadásul az amerikai kormány többször is nyíltan drogügyletekkel és a szervezett bűnözéssel ápolt kapcsolatokkal vádolta meg.