A tíz legnagyobb akciósztár

Clint Eastwood

Megoszlanak a vélemények arról, melyik volt az első, klasszikus értelemben vett modern akciófilm, ha nagyon muszáj csak egyet mondani, akkor valószínűleg Steve McQueen 1968-as Bullittjának (magyarul A San Francisco-i zsaru) áll a zászló, ahhoz viszont aligha férhet kétség, hogy a zsáner elsődleges megalapozója Clint Eastwood 1971-es Piszkos Harryje volt, amelynek aztán négy további folytatása is készült a következő két évtized folyamán. Eastwood tökéletes választásnak bizonyult az öntörvényű Harry Calahan felügyelő szerepére, figuráját a mai napig másolják, és gyakorlatilag az összes „magányos problémamegoldó" számára mintát jelentett a későbbiekben. A korábban elsősorban spagetti-westernjeivel ismertté vált, azóta rendezőként és dokumentumfilmesként is elismert művészként körülrajongott Eastwood pedig még idős fejjel is képes volt feladni a leckét a fiatalabbaknak az olyan mozikban, mint a Célkeresztben vagy akár a Gran Torino. Azt meg már csak zárójelben jegyezzük meg, hogy tavalyi rendezését, az Amerikai mesterlövészt ismét eufóriában fogadta a kritika.

Alapfilmek: Sergio Leone „Dollár-trilógiája", Piszkos Harry-széria, Szökés Alcatrazból (1979), Nincs bocsánat (1992)
Legemlékezetesebb katonai vonatkozású filmek: Kémek a Sasfészekben (1968), Kelly hősei (1970), Halálhágó (1986)
Inkább nem kellett volna: Tűzróka (1982), Rózsaszín Cadillac (1989)

Charles Bronson

A kőarcú, litván gyökerekkel rendelkező Bronson Eastwoodhoz hasonlóan szintén háborús és westernfilmekkel alapozta meg hírnevét, ám az ő karrierjében is egy korszakalkotó akciókrimi hozta el a fordulópontot: az 1974-es Bosszúvágy ugyanolyan referenciamunka és alapfilm lett a műfajban, mint a Piszkos Harry, és valahol a következő évtizedek összes kíméletlen, magányos bosszúállóját bevallva-bevallatlanul Paul Kerseyről mintázták Hollywoodban. Érdekesség, hogy Michael Winner rendező és maga Bronson eközben elsősorban európai alapokra, főleg francia krimikre tekintett mintaként a filmben. A 2003-ban, 82 évesen elhunyt Bronson egészen a ’90-es évek végéig forgatott, és soha nem szakított a kemény figurákkal – igaz, karrierje utolsó két évtizedében már jobbára inkább csak a videópiacra kívánkozó alkotásokkal rukkolt elő.

Alapfilmek: A hét mesterlövész (1960), Volt egyszer egy Vadnyugat (1968), Chato földje (1970), Bosszúvágy (1974)
Legemlékezetesebb katonai vonatkozású filmek: A halál ötven órája (1965), A piszkos tizenkettő (1967)
Inkább nem kellett volna: Leszámolás: Bosszúvágy 4 (1987), Bosszúvágy 5 (1994)


Chuck Norris

Aki nem emlékszik a ’80-as évekre, annak Chuck Norris ma már elsősorban csak pár száz rossz és még rosszabb viccet jelent, pedig a szakmába A sárkány útja híres Bruce Lee-vel vívott harci jelenete révén berobbant, markáns arcélű színész a VHS-éra legnagyobb ikonjai közé tartozott. Ez sajnos ebben az esetben a filmek színvonalát tekintve is irányadó volt: Norris leginkább alacsony költségvetésű, meglehetősen sekélyes alkotások főszerepében domborított, és voltaképpen úgy kap helyet a mai napig minden hasonló összeállításban, hogy nevéhez egyetlen jelentősebb mozisiker sem kötődik. Rejtély, hogy mindezt hogy csinálta – mindenesetre innen sem maradhat le, de elsősorban harcművészként tiszteljük, mintsem színészként.

Alapfilmek: A sárkány útja (1972), Magányos farkas (1983), A hallgatás törvénye (1985)
Legemlékezetesebb katonai vonatkozású filmek: Ütközetben eltűnt-széria, Delta Force (1986)
Inkább nem kellett volna: a fentieken kívül szinte semmi, sőt, már azok közül sem feltétlenül minden

Sylvester Stallone

Pályafutását erotikus mellékszerepekkel és jelentéktelen filmekkel kezdte, majd az első Rocky a csúcsra katapultálta – és egészen az első Rambóig úgy tűnt, örök életében bokszolóként tekint majd rá a világ. A vietnami veterán figurájával azonban Sylvester Stallone kikerült a kissé korán maga köré épített skatulyából, és a ’80-as években Hollywood egyik első számú sztárjának számított, első számú riválisával, Arnold Schwarzeneggerrel együtt a mai napig a műfaj első számú ikonjának számít. A sors iróniája, hogy miközben elsőként vette észre az akcióműfaj klasszikus változatának közelgő halálát, és igyekezett tágítani saját horizontját, a közönség nem volt hajlandó elfogadni vígjátéki szerepekben. Így aztán ma, a hetvenhez közelítve Stallone azt csinálja, amivel híressé vált: az Expendables-szériával meglovagolja a klasszikus akciófilmek iránt érzett nosztalgiát. És jól csinálja.

Alapfilmek: Rocky-széria, Rambo-széria, Kobra (1986)
Legemlékezetesebb katonai vonatkozású filmek: Expendables-széria
Inkább nem kellett volna: Túl a csúcson (1987), Állj! Vagy lő a mamám (1992)

Arnold Schwarzenegger

Az ember, aki három, egymástól teljesen független területen ért el mindent, amit az ő adottságaival el lehetett érni: minden idők legismertebb testépítője, majd minden idők legnagyobb akciósztárja lett, hogy aztán később két cikluson keresztül vezesse Kaliforniát kormányzóként. És a legtöbben nem tudják, hogy az első millióját Amerikában a csak úgy mellékesen űzött ingatlankereskedelemből szerezte még a ’70-es évek végén… Arnold Schwarzenegger kétségtelenül az utóbbi ötven év egyik legimpozánsabb pályáját futotta be, és ennek fényében nyugodtan szemet hunyhatunk afelett, hogy az utóbbi években megkísérelt filmes visszatérése finoman szólva sem látszik beváltani a hozzá fűzött reményeket. Ha valaki súlyzót fog a kezébe, garantáltan az ő neve az első, amelyik beugrik – és ugyanígy egyet jelent az akciófilmek műfajával is.
Február 22-én Magyarországon is előadást tart a Sikernap keretében.

Alapfilmek: Conan, a barbár (1982), Terminator-széria, Ragadozó (1987)
Legemlékezetesebb katonai vonatkozású filmek: Kommandó (1985), True Lies: Két tűz között (1994)
Inkább nem kellett volna: Vörös Szonja (1985), Hull a pelyhes (1996), Batman és Robin (1997)

Dolph Lundgren

A svéd származású, számos karate- és kickbox-fokozattal rendelkező Dolph Lundgrent termete és baltával faragott arcvonásai miatt elég hamar sikerült beskatulyázni a kíméletlen – lehetőleg a keleti blokkból származó – mészárosok szerepkörébe, pedig egyébként vegyészetből doktorált, és sokoldalúsága egyéb területeken is legendás. Chuck Norrishoz hasonlóan Lundgren is úgy kívánkozik minden hasonló listára, hogy saját jogán igazából egyetlen filmjével sem aratott soha nagy sikert, pláne nem a mozikban: amikor mégis (Rocky IV, Tökéletes katona), ott negatív hősként húzta a végén a rövidebbet. Ennek ellenére valahol mégis a műfaj B-ligájának egyik örök megtestesítője tudott maradni.

Alapfilmek: Rocky IV (1985), Tökéletes katona (1992)
Legemlékezetesebb katonai vonatkozású filmek: Vörös Skorpió (1988), Dzsungelháború (1994)
Inkább nem kellett volna: He-Man: A világ ura (1987), a ’90-es évek közepétől kezdve bármi

Jean-Claude Van Damme

Pár évig úgy tűnt, hogy Jean-Claude Van Damme tényleg megtalálja a helyét a profiligában: az impozáns karatés és kickboxos múlttal rendelkező belga sztár néhány erősen low-budget, de a maga szintjén ütős filmmel megalapozta hírnevét, és a ’90-es évek első felében egy rövid időre a nagy áttörés küszöbére került – és aztán jól nem történt semmi. Megoszlanak a vélemények, mi okozta a törést: Van Damme jól dokumentált alkohol- és kokainproblémája, nagy egója bizonyára éppúgy benne volt, mint az, hogy a világ ekkorra végérvényesen kinőtte az általa is favorizált egyenes vonalú, csimmbummcirkusz-jellegű filmeket, belőle pedig hiányoztak a klasszikus értelemben vett színészi kvalitások a továbblépéshez. Így ma már ő is csak a videópiacra dolgozik, de azért így sem maradhat ki egy efféle összeállításból.

Alapfilmek: Véres játék (1988), Kickboxer (1989), Időzsaru (1994)
Legemlékezetesebb katonai vonatkozású film: Tökéletes katona (1992)
Inkább nem kellett volna: a 21. században készült mozik közül gyakorlatilag semmi, leszámítva a 2008-as, önironikusra vett és meglepően jó JCVD-t és az Expendables 2-t

Steven Seagal

„Ott áll egy fickó, aki látszólag semmit sem csinál, mégis halálosan veszélyes" – fogalmazta meg Steven Seagal különlegességét egy hollywoodi bennfentes a ’80-as évek legvégén, és fején találta a szöget: az aikido 7. danos mestere egy olyan stílust vitt be az akciófilmek fővonalába, amely azelőtt nem mutatkozott meg a maga teljességében ezen a szinten, és a közönség rá is harapott erre. Más kérdés, hogy Seagal egy idő után még a műfaj szintjén is roppant sematikussá vált, közhelyes mértékben sekélyes színészi képességei pedig őt sem predesztinálták éppen továbblépésre. Így aztán egy idő után ráállt a tömegtermelésre, az utóbbi másfél évtizedben készített filmjeit már alighanem legvérmesebb rajongóinak is nehezükre esik számon tartani. Bár azért amikor tudását megvillantja a harci jelenetekben, az azért ma is ugyanolyan letaglózó, mint annak idején…

Alapfilmek: Nico (1988), Ölve vagy halva (1990), Törvényre törve (1991)
Legemlékezetesebb katonai vonatkozású filmek: Úszó erőd (1992), Tűzparancs (1996)
Inkább nem kellett volna: semmi a 2001-es Sebhelyek utáni korszakból

Mel Gibson

Ausztrália egyik legismertebb szülöttje, aki a Mad Max révén az akciófilmek egy speciális, disztopikus válfajában teremtett iskolát, majd a Halálos fegyver-sorozattal ismét megreformálta a műfajt: Martin Riggs bőrébe bújva Mel Gibson egy cseppet sem makulátlan, esendő, számos gyengeséggel rendelkező hőstípust hozott be a zsánerbe, ami gyökeresen eltért az A-ligában Schwarzenegger és Stallone, a videópiacon Norris és Bronson által megformált rezzenéstelen arcú, többnyire egysíkúan kőkemény figuráktól. Mivel mindehhez a színészi tehetsége is megvolt, a későbbiekben sem skatulyázta be magát egyetlen szerepbe, és noha az ominózus rendőrös incidens miatt mára páriává vált Hollywoodban, olyan emlékezetes rendezéseit sem veheti el tőle soha senki, mint A rettenthetetlen vagy A passió. Nem kérdés, hogy Mel Gibsonnak bérelt helye van ezen a tízes listán.

Alapfilmek: Mad Max-széria, Halálos fegyver-széria, A rettenthetetlen (1995)
Legemlékezetesebb katonai vonatkozású filmek: Gallipoli (1981), Air America (1990), Katonák voltunk (2002)
Inkább nem kellett volna: Visszavágó (1999), A sötétség határán (2010)

Bruce Willis

Az ember, aki nem akart akciósztár lenni, mégis örökre ráégett a szakadt atlétatrikó. Bruce Willis a ’80-as években a nálunk A simlis és a szende címmel vetített, Moonlightning című, meglehetősen bárgyú sorozatban vált ismertté, és a Nem látni és megszeretni című habkönnyű komédiában debütált a mozivásznon – ami aztán jól meg is bukott. Senki sem tudja, ezek után miként pattant ki John McTiernan fejéből, hogy neki adja az 1988-as Die Hard főszerepét, de a film korszakhatárt jelentett az akcióműfaj történetében: a nagyjából párhuzamosan bemutatott Halálos fegyver-széria mellett tulajdonképpen itt történt meg a paradigmaváltás, itt vették át a stafétát a Rambo-féle harci gépektől az érzékenyebb, sebezhetőbb figurák. Willis olyan mély nyomot hagyott a köztudatban John McClane megformálásával, hogy a későbbi években rendszeresen próbálkozott másfajta szerepekkel is, de a közönség csak ritka esetekben volt hajlandó elfogadni fegyver nélkül a kezében.

Alapfilmek: Die Hard-széria, Az utolsó cserkész (1991), Ponyvaregény (1994)
Legemlékezetesebb katonai vonatkozású filmek: Szükségállapot (1998), Hart háborúja (2002), A nap könnyei (2003)
Inkább nem kellett volna: Hiúságok máglyája (1990), Hudson Hawk (1991), az utóbbi tíz-tizenöt év összes jelentéktelen, kaptafára készült lövöldözős-zsarus-titkosügynökös B-mozija

(Korábbi Top 10-es cikkeink ide kattintva olvashatóak.)