„Öreg vagyok. De még vagyok!”

Két ilyen alapfilm után már alapból nehéz volt később jelentőségteljeset mutatni: a Terminator-vonat a Kassar/Vajna-féle Carolco csődjével, majd Schwarzenegger karrierjének megfeneklésével ment először félre a ’90-es évek közepén, utána pedig már Cameron nem akart foglalkozni tovább a történettel a Titanic miatt. A 2003-as Terminator 3: A gépek lázadása emiatt aztán felemásra is sikerült: élvezhetőre, de a rendező keze munkája nagyon hiányzott belőle, és így sajnos csalódást okozott a rajongók többségének. Mert a közhiedelemmel ellentétben az első két mozinál Arnold csak az ábra egyik fele volt, ha úgy tetszik, a felszín: a Terminatort ezzel együtt is Cameron mindent átható, rendkívül szuggesztív víziója tette azzá, ami. A 2009-es Terminator Salvationből már valami egészen más lett, akárcsak a The Sarah Connor Chronicles tévésorozatból, ezeket inkább hagyjuk is…

Hollywood persze azért utóbbiak kudarca ellenére sem volt képes örökre lemondani egyik legemlékezetesebb karakteréről, így most itt a Terminator: Genisys, amely elvileg a második rész után hivatott felvenni a fonalat. Ezt egyébként maga James Cameron is hangsúlyozza, aki az alkotásban effektíve nem vett részt, de konzultánsként segítette a produceri stábot és Alan Taylor rendezőt. Ha pedig a széria atyja szerint ez a film végre méltó az előzményekhez, az ember hajlamos is valamennyire hinni neki, de mielőtt még bárki is túlságosan belelkesülne: a Terminator: Genisys természetesen nem tehető oda az első két rész mellé, ehhez valószínűleg ismét arra lett volna szükség, hogy Cameron üljön a rendezői székbe. De hát őt ugye manapság már nem nagyon lehet elvonszolni a na’viktól… Viszont ez az új darab mindenképpen jobb az előző két filmnél, és ez már helyből örömteli.

Már maga az alapötlet is a helyén van: a fókuszban ezúttal az első film pozitív hőse, Kyle Reese áll (Michael Biehn egykori szerepében a Die Hard 5-ből ismert Jai Courtneyt láthatjuk), akit John Connor (Jason Clarke) 2029-ben, a Skynet legyőzése után visszaküld az időben 1984-be, hogy megvédje anyját, Sarah Connort (Linda Hamilton helyén a Trónok harca Daeneryseként megismert Emilia Clarke áll) a gépeket vezérlő komputer által az utolsó pillanatban visszalökött T-800-astól. A probléma már itt, 1984-ben kezdődik, azon a bizonyos végzetes éjszakán, Reese-t ugyanis már várják – többek között egy mimetikus polialoidból készült T-1000-es terminator, illetve egy jó öreg T-800-as (naná, hogy Arnold Schwarzenegger), és maga Sarah Connor. Utóbbi pedig korántsem az a naiv nebáncsvirág, amilyennek John Connor a jövőben leírta. Vagyis valaki rendesen belenyúlt az idővonalakba, így a jövő is sokszorosan megváltozott…

Logikátlanságok, esetlegesen később betömendő lyukak persze akadnak a sztoriban, viszont Taylor egyvalamit biztosan tudott: hogy a rajongóknak azt kell adni, amit várnak. Ennek megfelelően elképesztő mennyiségű képi és szövegi utalást kapunk az első két részre (nem ártott volna ezeket a magyar szinkronban is egyeztetni az önmagukban is klasszikussá nemesült sorokkal…), az 1984-es jelenetek pedig konkrétan visszarepítik a nézőt a VHS-korszakba, itt egyenesen tökéletes a múltidézés a sikátorban gatyát húzó Reese-től egészen a fényekig. Viszont nosztalgia ide vagy oda, a film szerencsére nem esett bele abba a csapdába, hogy megfeledkezzen Schwarzenegger 68 éves koráról. Így a Sarah-t védő T-800-as bizony egy öregedő terminator, aki ugyanolyan apafiguraként domborít védelmezettje mellett, mint tette azt a második részben John oldalán. Az ebből, illetve Reese tényleges apaszerepéből fakadó humorforrást a készítők igyekeztek kiaknázni, és ugyan a dolog nem sikerült mindenütt maradéktalanul, a szándék azért értékelendő. Schwarzenegger pont jó így, a ’84-es eredeti T-800-ashoz pedig a CGI segítségével fiatalították vissza.

Sajnos miután megérkezünk 2017-be, a kvázi-jelenbe, ahol a Skynet egy Genisys nevű, minden eszközre kiterjedő globális operációs rendszerként – tehát nem kizárólagosan katonai szoftverként – kíván öntudatára ébredni, már korántsem annyira ütős a film, mint amilyennek eleinte tűnik, itt inkább a T-3 rendkívül látványos, ám sajnos jóval kevésbé kreatív, agy helyett kizárólag izomból dolgozó múltidézése köszön vissza rengeteg robbanással meg látványos üldözéssel-zuhanással. Szerencsére azért itt is akadnak a fanoknak szóló kikacsintások (elég, ha csak Miles és Danny Dysont említjük), és miután John Connor szerepe is átíródik, elmondható, hogy a készítők elég alaposan átértelmezték a komplett Terminator-univerzumot. Miután pedig egy sor kérdés nyitva marad, és még a stáblista közben is elrejtettek egy kulcsjelenetet, mindenki számára nyilvánvaló lehet: ennyivel bizonyosan nincs vége.

A mérleg tehát inkább pozitív, mint negatív. A Terminator: Genisys megfejelhetetlen elődök nyomdokain próbál haladni, tehát az első látszattal szemben valójában eleve hátrányból indul, de összességében egész jól sikerült – mint említettük, bizonyosan James Cameronra lett volna szükség ahhoz, hogy ennél több legyen, de a végeredmény így sem rossz. Az első két rész hideglelős-heroikus, nyomasztóan pre-apokaliptikus hangulata sajnos ugyanígy hiányzik innen, mint a harmadik és a negyedik folytatásból, de a ’84-es hommage tökéletessége miatt akár ezt is megbocsáthatjuk, főleg, hogy még Brad Fiedel halhatatlan zenei főtémáját is visszahozták. A két Clarke-ot meg Courtneyt körülbelül akárkivel szabadon fel lehetne cserélni, de végső soron ez sem zavaró, egy Terminator-film nem kíván meg alpacinói-robertdenirói színészi kvalitásokat. És mivel vélhetően lesz folytatás – hacsak nem bukik orbitálisat a film, de ez az első napok eredményei alapján világviszonylatban nézve semmiképpen sem tűnik valószínűnek –, maradt még bőven játéktér az alkotók előtt.

Gyártó: Skydance Productions / Paramount Pictures

Rendezte: Alan Taylor

Producer: David Ellison, Dana Goldberg

Karakterek: James Cameron, Gale Anne Hurd

Forgatókönyv: Laeta Kalogridis, Patrick Lussier

Fényképezte: Kramer Morgenthau

Vágó: Roger Barton

Zene: Lorne Balfe

Főszereplők: Arnold Schwarzenegger (T-800), Jason Clarke (John Connor / T-3000), Emilia Clarke (Sarah Connor), Jai Courtney (Kyle Reese), Lee Byung-hun (T-1000), J.K. Simmons (O’Brien), Bryant Price (a fiatal Kyle Reese)
Gyártási költség: 115 millió dollár