Tánc és festészet

Mondhatni minden szabadidejét a próbateremben vagy a festőállvány előtt tölti Kása Ferenc főtörzsőrmester. Táncos barátaival ugyanis rendszeres meghívottjai a különböző honvédségi rendezvényeknek, városi programoknak és falunapoknak. Műteremből pedig kettő is a rendelkezésére áll: egy otthon várja és egy a szolgálati helyén, a debreceni laktanyában.

– Táncolni gyerekkoromban Mezőkövesden, a Matyó Néptáncegyüttesben kezdtem, ahol olyan kiváló szakemberektől tanulhattam meg az alapokat, mint például Vásárhelyi Laci bácsi. Középiskolásként pedig Gyöngyösön, a Zsurávszky Zoltán vezette Vidróczki Néptáncegyüttes tagja lettem. A színpaddal a bevonulásom után sem tudtam szakítani, ezért a Bocskai-dandár harcoló alegységeinél szolgáló, egykori néptáncos katonatársaimmal és honvédségi közalkalmazott barátaimmal hat évvel ezelőtt megalakítottam a Debreceni Honvéd Táncegyüttest. Repertoárunkat verbunkok, legénytáncok, erdélyi férfitáncok, pontozók és Közép-Kelet-Európa legvirtuózabb, leggazdagabb formakincsű tánctípusa, a legényes alkotják. A Honvédség és Társadalom Baráti Kör debreceni szervezete keretében külön szekciót alkotunk, művészeti vezetőnk Vámosi István. Tagságunk létszáma az évek során folyamatosan gyarapszik, az aktív katonák mellett ma már a Kratochvil Károly Honvéd Szakközépiskola növendékei, középiskolás diákok és civilek is járnak a próbáinkra.

Kása Ferenc Mezőkövesden, ősi matyó családban nőtt fel. Rajztudását, a festészet szeretetét valószínűleg szüleitől, nagyszüleitől örökölte.

– Kisiskolás koromban számtalan megyei és országos rajzversenyen szerepeltem kitűnő eredménnyel. Már ekkor nagy hatással volt rám családunk barátja, Takács István freskófestő művész. Többek közt őt dicséri az egri bazilika kupolájának freskója is. A legtöbb festővel ellentétben azonban neki nem voltak tanítványai, csupán az öccse és én segédkeztünk a munkáinál. Miután viszont elkerültem Mezőkövesdről, jó pár évig csak vázlatokat készítettem otthon egy-egy témához, tulajdonképpen „fejben" rajzoltam és festettem. Négy évvel ezelőtt aztán egy festőállványt kaptam karácsonyra a kedvesemtől – az ünnepek után valószínűleg én voltam az első vásárló a művészellátóban. Eredetileg mezőgazdász a végzettségem, így nem meglepő, hogy a képeim többségének a természet szépsége, a szabadban élő állatok a témája. Többször jártam Erdélyben, de a honvédség vajai és mátraházi alkotótáboraiban is rengeteg ihletet kapok az alkotáshoz. A képeimtől egyébként nagyon nehezen válok meg, eladásukról szó sem lehet. Ajándékozni viszont szoktam közülük, legutóbb például az MH Alföldi Ideiglenes Alkalmi Kötelék keretében a déli határnál szolgálatot ellátó katonák nevében ajándékoztam egy festményt Kelebia önkormányzatának.

Csakúgy, mint a tánc esetében, a festészetben is találkozott hasonló érdeklődésű kollégákkal Kása főtörzsőrmester. Velük közösen alapította meg a dandár védnöksége mellett működő Mednyánszky-kört, a képzőművészettel foglalkozó amatőr alkotók közösségét. Művészeti vezetőjük Tamus István grafikusművész, egyetemi tanár.

– Szerencsésnek érzem magam, mert nem csak a szabadidőmben foglalkozhatok a művészettel, az alkotással, ugyanis az a munkaköri leírásomban is szerepel. B. Nagy Tibor Zoltán önkéntes műveleti tartalékos őrmester személyében pedig egy segítőt is kaptam; ő Szász Endrétől tanult festeni. A helyőrség-támogató parancsnokság épületében kaptunk egy műteremnek is kiválóan alkalmas helyiséget, ahol különböző emléklapokat, plaketteket, okleveleket, ajándéktárgyakat is készítünk. Ugyanakkor most egy hatalmas, közös kompozíción dolgozunk, ami a laktanya úgynevezett lejtős épülete folyosójának a falára kerül majd. Alapvetően egy Bocskai-portré lesz, de a kunoktól a huszárokon át napjainkig megjelenítjük a műalkotáson a különböző történelmi korszakok korhű egyenruháit viselő katonáit is.

Kása Ferenc főtörzsőrmester az MH 5. Bocskai István Lövészdandár helyőrség-támogató parancsnokságának megbízott vezénylőzászlósa. Az elmúlt évek során több mint ezer képet festett, vászonra és farostlemezre alkot. Jelenleg egy őszi képen dolgozik, amely két összecsapó szarvasbikát ábrázol. Amióta intenzíven fest, egyetlen ecsetét sem dobta ki. Legnehezebb feladatnak a portrék elkészítését tartja. Képei közül egyelőre még nem loptak el egyet sem, de ha megtörténne, büszke lenne rá, elismerésként fogná fel. Kása főtörzsőrmester alkotómunkáját a Honvéd Vezérkar főnöke idén januárjában, a magyar kultúra napján emléklappal ismerte el.

Fotó: Gyeginszky Andor hadnagy, a szerző és archív

Forrás: Magyar Honvéd 2017. december