Tíz első világháborús hadi(fogoly)napló

Kovács György: A harcztér naplojja

Kovács György első világháborús katona harctéri naplója a Nagy Háború Blogon és a legnagyobb közösségi oldalon is olvasható. Kovács György az első világháborút a magyar királyi pécsi 19., majd a budapesti 30. honvéd gyalogezred katonájaként szolgálta végig. Naplója az első világháború mindennapi borzalmait mutatja be, mégpedig történetekben és versekben elmesélve, valamint rajzokkal illusztrálva. A napló közlését a szerző dédunokája, Szerecz Miklós engedélyezte. „Kicsiny gyermekkoromtól fogva sokat hallottam egy bizonyos »háborús naplóról«, amelyben dédnagyapám a doberdói pokolról írt volna. A naplót azonban soha sem láttam, mivel az már az 1930-as években elkerült a családtól: egy bizonyos Hámori tanár úr kérte el dédnagyapámtól, hogy a szigetvári helytörténeti kiállításon elhelyezze. 1944. december elején azonban a hősi időket látott nagyközséget is elérte a második világháború vihara. A Szigetvárra benyomuló szovjet katonák a helytörténeti kiállítás anyagát is szétszórták, egy részét elhamvasztották. Nagyanyám elbeszélése szerint ez történhetett a dédapám háborús naplójával is. Nyoma veszett, bár az igazsághoz tartozik, hogy senki ezek után nem is kereste… Így meglepetés volt számomra az, amit a História 1997. évi 4. számában olvastam. A Hordalékok rovatban dr. Szili Ferenc a Somogy Megyei Levéltár igazgatója tett közzé egy első világháborús napló részletet. Bevezetésében közölte, hogy Kaposváron bukkant rá Kovács György első világháborús naplójára. Ez persze még önmagában nem ébresztett gyanút bennem, hiszen Kovács György, igen gyakori név, sok ember viselte, viseli. A cikket olvasva azonban érdekes dologra lettem figyelmes. A napló szerzője a közölt részben önmagáról is beszélt. A név és a származási hely valamint a naplóban közölt helyszín, illetve maga az a tény, hogy egy háborús napló soraiban bukkant ez fel, egyértelművé tette számomra, hogy ez csak az a bizonyos régen elkallódott háborús napló lehet" – mondta a dédunoka a Nagy Háború Blognak. A Napló eredetije – mivel azt írója egy közgyűjteménynek ajánlotta fel – továbbra is a Somogy Megyei Levéltárban maradt, ott bárki megtekintheti és kutathatja. Emellett a napló – legalábbis annak szöveges része – olvasható Szili Ferenc Kaposváron, 2005-ben megjelent Levelekben őrzött sorsok című válogatáskötetében.

Podani (Patonai) János: Egy hadapród naplója az első világháborúból

Podani (Patonai) Jánost alig néhány héttel az Osztrák-Magyar Monarchia szerbekhez intézett hadüzenetét követően, 1914. október 2-án hívták be sorozásra. Október 26-án vonult be Békéscsabára, a 101. gyalogezredhez, majd rövid időn belül a nagyváradi 4. honvéd gyalogezredhez helyezték át kiképzésre. 1915. március 1-jén hadapródjelölti rangot kapott, majd májusban szakaszparancsnok lett és századával a keleti frontra vezényelték. Mielőtt azonban elérték volna a számukra kijelölt térséget, Olaszország belépett a háborúba, így Podani János ezredét a déli frontra vezényelték át. Június 16-án esett fogsága, egészen 1919. április 9-éig különböző észak-olaszországi fogolytáborokban élt. 1970-ben hunyt el. A háború alatt vezetett naplója, halálát követően egy szarvasi régiségkereskedő birtokába került, ő vigyázott rá több évtizeden keresztül. Az emlékirat kiadását már 1993-ban tervezték, azonban különböző okok miatt csak 2012-ben tudott megjelenni a Szarvasi Krónika Alapítvány és a Digitális Kalamáris összefogásával. A kiadvány azért is eredeti, mert a kézzel írott füzetét Podani színes rajzokkal illusztrálta, amit a hasonmáskiadásban megjelentetett kötet az eredetinek megfelelően ad vissza.

Dr. Csabai István: Fakeresztek mentén – népek országútján

„Ezt a könyvet 1915-től 1922-ig írtam. Most közrebocsátom azért, hogy összekötő kapcsot teremtsek a volt cs. és kir. 39. gyalogezred tagjai között; – hogy adalékkal szolgáljak ezredem háborús történetéhez és – végül, hogy bizonyságát adjam, hogy a háború utolsó esztendejében reám bízott azon feladatnak, hogy állítsam össze az ezred történetét – tőlem telhetőleg megfeleltem." Így kezdi 1935-ben megjelent első világháborús naplóját dr. Csabai István reáliskolai tanár, a császári és királyi 39. gyalogezred tartalékos századosa. A nyomtatásban is megjelent napló a 39. gyalogezred első világháborús történetét mutatja be a szerző osztagának szemszögéből. „Midőn végiglapozgattam ezt a könyvet, az én hős 39-eseim sok nagy haditettének rövid megemlítését találtam, melyet talán senki sem ért meg egész nagyságában olyan teljesen és olyan mélyrehatóan, mint az, aki a világháborúban közel három évig ezt a dicső ezredet csapatainak kötelékében látta küzdeni és aki megszámlálhatatlan ragyogó hőstettének szemtanú ja volt" – írja a könyvben, mintegy előszóként József főherceg, aki az olasz fronton a 39. gyalogezredet is magába foglaló VII. hadtest parancsnoka volt.

Munczy Béla frontnaplója

Igazán különleges az a frontnapló, amit az egykori soproni cigányzenész, Munczy Béla vetett papírra a Nagy Háború évei alatt. Bár tehetséges zenész volt, ő sem kerülhette el a sorozást. Szolgált az olasz, majd később az orosz fronton is – írásából kirajzolódik mindaz a kegyetlen borzalom, amit át kellett élnie a tűzvonalban. A háború nagyon megviselte, naplójában többször is visszatér az a gondolat, hogy már mennyi ideje nem volt hangszer a kezében és nem zenélhetett. Szerencsére voltak olyan – békésebb – napok is a fronton, amikor lehetősége volt kezébe venni a hegedűjét, s egy cigányzenekar tagjaként szórakoztathatta a közönséget. „Beszélték, hogy van itt egy kis roma banda a tisztek részére. Este felé felkerestem őket. Kettő járt a papával egy bandába, egyik a Banda Manczi öccse. Szerencsések! Ha az ezred pihenőbe jön, akkor mint cigány zenekar a tisztek részére szerepelnek, és ha állásban van, akkor vissza mennek a Trainhez. Megkértem őket, ha tudnak valamit az érdekemben tenni, úgy tegyenek" – írta a naplójában. Munczy Béla 1916-1917-ben íródott frontnaplóját – bár az első világháború időszakának kiemelkedő kordokumentuma – soha sem publikálták; így bizonyos szempontból kilóg a listánkon szereplő többi dokumentum közül. A kézirat, a Munczy család gazdag irathagyatékának részeként, a soproni levéltárban található meg.

Tevan Rezső katonatiszt első világháborús naplója

Tevan Rezső a két világháború között Békéscsaba és Békés megye elismert gépészmérnöke volt. A zsidó származású katonatiszt visszaemlékezéseiben saját szenvedései mellett a háború értelmetlenségéről is ír. A harcokban megsebesült, később pedig ki is tüntették. Több kortársához hasonlóan 1944-ben vesztette életét a bergen-belseni koncentrációs táborban. Naplója a Tevan Alapítvány gondozásában 2014-ben jelent meg.

A Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány gondozásában az interneten jelent meg dr. Kemény Gyula orvos ezredes olasz frontnaplója. A hivatásos katonaorvos a nagyváradi 37. gyalogezredben szolgált. A háború kezdetétől kinn volt a fronton, csapatorvosként az volt a feladata, hogy közvetlenül a harcolók mögött elsősegélyhelyet állítson fel és lássa el a sebesült katonákat. Az egykori ezredorvos frontnaplója egykori bajtársa-barátja unokájának jóvoltából került az alapítvány gondozásába. A napló 2012-ben, összesen 28 részben jelent meg a Nagy Háború Blogon. Kemény Gyula hagyatékának része egy fotógyűjtemény is, amely az egykori katonatiszt rokona révén került az alapítványhoz. A képgyűjteményből összeállított kiállítást legutóbb az Isonzó Expressz utasai tekinthették meg.

Hermann Ernő: Hadifogolynapló 1914-1918

A Zrínyi Kiadó gondozásában 2014-ben jelent meg az első világháború egykori önkéntes katonájának hadifogolynaplója. Hermann Ernő 1914. augusztus 28. és 1918. november 17. között írja le azokat az eseményeket, amelyek a csatamezőn, majd a hadifogságban történtek vele. Néha csak néhány mondatban, máskor hosszú oldalakon keresztül kifejtve mi történt vele az adott napon. „Felidézi az érzéseket, a rémületet és a reményt, a megpróbáltatásokat és a hétköznapokat, amelyeket a hadifoglyok megéltek a szibériai táborokban. A személyes visszaemlékezésből kirajzolódik a történelmi korszak, az emberpróbáló idők: ismeretlen tájakon járunk, ahol évekig hidegben, éhséggel küzdve élték mindennapjaikat az önkéntes katonák – mindig a hazatérésben reménykedve" – olvasható a könyv fülszövegében. A Hadifogolynapló online változata pedig honlapunkon érhető el.

Bartók László: Egy hadfi naplója

A Corvina kiadó gondozásában az idei ünnepi könyvhétre jelent meg Bartók László Egy hadfi naplója című könyve, amely ugyan napló, de a kiadó szerint egyben útirajz is: azoknak a tájaknak a leírása, ahol a szerző – egy történelemtanárból és iskolaigazgatóból lett közkatona – az első világháború során bejárt. Visszaemlékezését Bartók László ötven évvel a harcok elülte után vetette papírra. ,,Valahogy elszakadtunk egymástól, mi a fronton lévők és az itthoniak, nemigen értettük meg egymást, és szívesen gondoltunk azokra, akiket künn hagytunk, és elég könnyen beletörődtünk abba, hogy vissza kell mennünk a sok szenvedést és apró örömöket megosztó bajtársak közé, ahol nincs láncolás és dőzsölés, hanem életveszélyes, kemény férfimunka folyt" – így vall visszaemlékezésében.

Farkas János: Bakanapló

Farkas János szakaszvezető, aki eredetileg fodrászmester volt, „Életnaplóm gyermekkoromtól az első világháború végéig" alcímmel írta meg Nagy Háborús visszaemlékezését, ami 2013-ban, a Pytheas kiadó gondozásában jelent meg. Végigkísérhetjük az írót a különböző hadszíntereken: az orosz harctéren, a Korumko-hegység déli részén, Galíciában és az Isonzónál. „Legtöbb a fejlövés. Hiába az örökös figyelmeztetés, oktatás. Nem félnek. Vakmerő kíváncsisággal dugják ki fejüket a fedezékből, sokszor minden különösebb ok nélkül, azután megtörténik a soha jóvá nem tehető baj. Előttünk az enyhén lejtő terepen alig negyven-ötvenlépésnyi távolságban rengeteg oláh katona hullája hever. Ha az est homályában huzamosabb ideig mereven nézi az ember ezeket a hullákat, úgy tűnik fel, mintha élnének, és lassan felénk kúsznának" – írja egy helyen, jól szemléltetve a háború borzalmát.

Egy pápai tüzér első világháborús naplója

Pápa város első világháborús emlékkönyvében olvasható Horváth Pál kereskedősegéd, tartalékos tüzér visszaemlékezése, „Egy pápai tüzér első világháborús naplója 1914-1918" címmel, amely 1994 és 1998 között hét folytatásban jelent meg a Hadtörténeti Közlemények című tudományos folyóiratban. „Horváth Pál kitűnő megfigyelő volt, számos olyan dolgot is lejegyzett, mely nem szerepel első világháborús emlékiratokban. Stílusa erőteljes, nem bőbeszédű, a naplóban csak lényeges kérdésekről ír. Az is erénye, hogy a hadüzenettől az összeomlás utáni hazaérkezéséig végigköveti az eseményeket, s ezekkel kapcsolatban megírja őszintén a véleményét is. Az ilyen háborús napló a legnagyobb ritkaságok közé tartozik" – írja bevezetőjében a naplót sajtó alá rendező Huszár János, majd hozzáteszi: „Horváth Pál napról napra jegyezte le a történeteket. Ezt bizonyítja az is, hogy gyakran jelen időben irt, tehát frissen készítette feljegyezéseit. Erre módja is volt, hiszen nehéztüzérségnél szolgált, mely többnyire a front mögött 5-10 kilométer távolságban állomásozott, ahol a tüzérek kulturáltabb körülmények között éltek, mint a gyalogosok, akik az első vonalban, a lövészárokban tanyáztak."

(Korábbi Top 10-es összeállításainkat ide kattintva olvashatják!)