A kémnő, akit Dachauban végeztek ki

Indiai hercegi pár leányaként látta meg a napvilágot 1914-ben, Moszkvában. A család egészen a nagy háború kitöréséig Oroszországban élt. A közelgő veszélytől tartva Londonba költöztek, majd a ’20-as évektől kezdve Franciaországban éltek egészen a második világháború kirobbanásáig. A hódító németek elől újra Angliába menekültek. Az egyébként pacifista elveket valló Khan ekkor úgy döntött, hogy csatlakozik a németek ellen vívott háborúhoz. „Bár lenne pár indiai, aki sikereket és dicsőséget érne el ebben a háborúban! Ha lenne egy vagy két bátor igaz lelkű hazafi, biztos hatalmas előrelépés volna Anglia és India kapcsolatában" – tartotta Noor.

Katonai szolgálatát a brit légierő női osztagában kezdte meg, ahol vezeték nélküli rádiókezelőnek tanult. A társai közül magasan kiemelkedő Noor Inayat Khan hadnagyot hamar beválasztották a brit titkosszolgálat franciaországi műveletekért felelős részlegébe, ahol már nyíltan terepen való önállóságra képezték. Jeanne-Marie Regnier álnéven érkezett Észak-Franciaországba, hogy felvegye a kapcsolatot a helyi ellenállással. Feladata szerint folyamatos rádiókapcsolatot kellett fenntartania Anglia és a hazájukért rendületlenül harcoló francia ellenállók között.

Vesztét feltehetően egy kettős ügynök okozta, aki több társával együtt Noort is feldobta. A németek hamar elfogták, és azonnal vallatni kezdték. A kihallgató tiszt feljegyzéseiből kiderült, hogy sokadik próbálkozás után sem sikerült megtörni a makacs ügynököt. Ám ugyanezen jegyzetekből az is kiderült, hogy a több mint egy hónapon át tartó fogság alatt kétszer is sikerült megszöknie, s csak nagy erőfeszítések árán sikerült újra elfogni.
Hadifogsága alatt számtalan alkalommal kísérelt meg újabb szökéseket, amelyekből pár sikerült is, de végül mindig újra a táborban találta magát. Véget nem érő próbálkozásainak eredménye az lett, hogy fogságának utolsó három hónapját kezénél és lábánál fogva leláncolva töltötte. Majd eljött 1944. szeptember 11-e, amikor három szintén női fogollyal együtt a dachaui koncentrációs táborba szállították. Utolsó kísérlet gyanánt még egyszer megpróbálták kihallgatni: szemtanúk szerint az egyik helyi SS tiszt minden fizikai erejét bevetette, hogy szóra bírja Noort, sikertelenül.

Két nappal később hajnalban a négy titkos ügynöknőt kiállították a tábor közepére, és hátulról tarkón lőtték őket. Noor Inayat Khan utolsó szava tisztán érthető volt, mielőtt a halálos lövés végzett vele: szabadság!