A Szent Korona megtalálása

Szöveg: Zilahy Tamás | 2012. szeptember 8. 8:10

A Szent Korona nemzeti történelmünk szimbóluma. Hányattatott sorsának egyik epizódja során, az 1848/49-es szabadságharc leverése után az osztrák rendőrség egy bizottságot hozott létre az időközben elrejtett Szent Korona felkutatására. Pontosan 159 évvel ezelőtt, 1853. szeptember 8-án meg is találták a koronát rejtő ládát.

Kevés olyan ereklye van a világon, mint a magyarok Szent Koronája, amely évszázadokon át lett trónviszályok, árulások és cselszövések áldozata. Néha egyszerűen ellopták, elrejtették, elásták, máskor csak titkos helyeken őrizték. Gyakran hurcolták ki az országból, és előfordult, hogy zálogba adták. Többször évekre nyoma veszett, néha szállítás közben tűnt el, de mindig megkerült.

A Szent Koronával történelmünk ezer éve alatt 55 királyt koronáztak meg. (Csak két magyar király fejére nem került föl: II. János Zsigmondéra, aki névleg uralkodott, valamint II. Józsefére, a kalapos királyéra, aki saját akaratából nem koronáztatta meg magát.)

Első, államalapító keresztény királyunknak II. Szilveszter pápa az 1000. évben küldött koronát, amelyet ma is Szent István koronájaként tisztelünk. Az 1044-es ménfői csata után Henrik császár birtokába került, aki visszaküldte azt a pápának Rómába. A korona számos későbbi vizsgálata nem igazolta annak Istvánhoz fűződő legendáit: feltételezhető, hogy az ereklye az 1070-es évek után, de valószínűleg 1300 előtt készült.

Először III. András nevezte Szent István koronájának, a dinasztia kihalása után Vencel cseh trónkövetelőt koronázták meg vele, ám ő hazavitette azt Prágába. A bajor Ottó herceg, a következő önjelölt megszerezte, majd útközben rögvest el is vesztette a koronát. Az ékszer azonban megkerült, és Károly Róbert a Szent Koronával harmadszor is megkoronáztatta magát.

Zsigmond király siklósi fogságakor, 1402-ben a bárók a „Szent Korona joghatósága" nevében kormányoztak, felfogásuk szerint a korona az országé.

1439-ben Habsburg Albert király halála után felesége, Erzsébet elraboltatta a koronát Visegrád várából.

Ezután a gyermek V. László helyett a török veszedelem következtében a lengyel királyt, Jagelló Ulászlót koronázták meg vele, aki 1444-ben elesett a várnai csatában. Így ismét László lett az uralkodó, de közben anyja elzálogosította a koronát a császárnál. Mátyás királynak csak 1463-ban – 60 ezer aranyért – sikerült azt visszavásárolnia.

A mohácsi vész után Szapolyai Jánost tették királlyá Fehérváron, majd egy hónap múlva ugyanott Habsburg Ferdinándot koronázták meg. Később Szlavóniába menekítették az ereklyét, amit Szolimán szultán a csata első évfordulóján Mohácsra hozatott és átadott János királynak. János halála után felesége, Izabella Erdélybe vitte, ahol 1551-ben Ferdinánd embereinek adta át. Ettől kezdve Bécsben őrizték, de a koronázásokat Pozsonyban tartották.

Az ereklyét II. Rudolf Prágába vitette, de Bocskai István fejedelem a bécsi békében kikötötte, hogy haza kell hozni. Igaz, ez csak 1608-ban történt meg, amikor Mátyás főherceg Pozsonyba szállíttatta. A 17–18. században, majd a napóleoni háborúk során is többször vándorolt a korona; II. József, a kalapos király a bécsi kincstárban helyeztette el, majd Budára szállíttatta.

A szabadságharc végén, 1849-ben Szegedre menekítették. Szemere Bertalan kormányfő Orsován ásatta el a karddal, jogarral, országalmával és palásttal együtt.

A feljegyzések szerint a feladattal kapcsolatosan Kossuth Lajos kormányzó, Szemere Bertalan miniszterelnök, belügyminiszter, valamint Duschek Ferenc pénzügyminiszter egyeztettek, és a koronaékszerek elszállítása mellett döntöttek. A Szent Koronát menekítők 1849. augusztus 15-én érkeztek Orsovára, ahol elásták a koronát rejtő ládát, a rejtekhely közelében lévő fán egy jelet hagytak, majd a helyszínről térképet készítettek. Kossuthot az emigrációban, utólag tájékoztatták az elrejtésről.

A szabadságharc leverése után az osztrák rendőrség bizottságot hozott létre a Szent Korona felkutatására, és 1853. szeptember 8-án meg is találták az ereklyéket rejtő ládát, amely a viszontagságok közben igencsak megrongálódott, a benne lévő tárgyak és tokjaik átázva, iszaposan kerültek elő, a koronázási kard a rozsdától csaknem teljesen tönkrement. Az ereklyéket ezt követően Bécsbe vitték, ahonnan azok később ismét Budára kerültek. A Szent Koronát ezután többek között Ferenc József koronázásakor lehetett látni. Az utolsó koronázás 1916-ban Budán volt, amikor IV. Károly fejére került.

A második világháború végén a koronázási jelvényeket Szálasi Ferenc utasítására a koronaőrök kivitték Magyarország területéről. Jobban mondva, az őrzésre felesküdött őrök kimenekítették az ereklyéket az országból, amelyeket azután az ausztriai Mattsee-ben ásták el. A koronaőrök utolsó parancsnokuk, vitéz bankói Pajtás Ernő koronaőr ezredes irányításával ameddig csak lehetett, menteni igyekeztek ereklyéinket, majd végül a parancsnok az amerikaiak előtt felfedte a korona rejtekhelyét.

Az amerikai 7. hadsereg parancsnoka megengedte a koronaőrség parancsnokának, hogy az ereklyéket tartalmazó ládát a főhadiszállásig, egészen Heidelbergig kísérje. Ezzel a mozzanattal a Szent Korona amerikai őrzés alá került, a magyar királyi Koronaőrség pedig 1945-ben megszűnt.

A koronázási ékszerek így kerültek egy frankfurti értékmegőrzőbe, majd az Egyesült Államokba, ahol a Fort Knox-i katonai bázison tárolták őket csaknem három évtizeden át. Csak 1978. január 5-én adták vissza – Jimmy Carter akkori amerikai elnök döntése alapján − a „magyar népnek".

Az átadási ünnepség a Parlament kupolatermében történt, ahol az amerikai elnököt Cyrus Vance külügyminiszter képviselte. A koronázási jelvényeket ezután a Magyar Nemzeti Múzeumba szállították, hogy a visszaadás egyik feltételeként a magyar nép számára látogatható helyen legyenek. Említsük meg, hogy a koronázási palástot a mai napig is ott őrzik.

1999. december 21-én az Országgyűlés elfogadta a Szent Koronáról szóló 2000. évi. I. törvényt, melynek értelmében a Szent Koronát 2000. január 1-jén ünnepélyes keretek között, a jogarral és az országalmával együtt a Parlament kupolacsarnokába szállították, ahol a Köztársasági Őrezred koronaőrző egysége kapta meg a biztonságos őrzésének feladatait.

Az Országgyűlés 2010. december 20-án módosította a honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvényt. Ennek értelmében ismét a Magyar Honvédség feladatai közé került a Szent Korona, valamint a hozzá tartozó koronázási jelvények protokolláris és biztonsági őrzése. A Honvéd Koronaőrség 2011. május 30-án – a hősök emlékünnepéhez kapcsolódva – kezdte meg a koronázási jelvények parlamenti oltalmazását.