Az utolsó bevetés

Alexander „Alec" Bone őrmester a maga 31 éves korával messze a legidősebb pilótának számított bombázórajában. Az angliai csata veteránjaként több pilótatársát is ő maga képezte ki mindarra, ami fel tudta készíteni őket a bevetésekre. Hétfős legénysége is maradéktalanul megbízott benne, hiszen számtalan küldetés alkalmával vigyázott rájuk, s mindig hazavitte embereit és madarukat. Az április 16-i repülés nem tűnt különlegesnek számukra. Remélték, hogy ugyanolyan könnyen végrehajtják majd, mint a két nappal azelőtti, stuttgarti bevetést.

Azt azonban egyik gép legénységével sem közölték, hogy az ominózus bombázásra – ami során a Skoda gyár teljes komplexumát a földig akarták rombolni – még soha nem látott méretű bombázósereget küldtek a magasba. Hatszáz különböző brit bombázó-repülőgép, rajta négyezer fiatalember tartott Európa szíve felé. Plzenig körülbelül nyolcszáz mérföldet repültek. Éjjel fél kettőkor érték el a célterületet, amelyből mindössze csak annyit láttak, hogy a legelöl repülő felderítőgép egyszer csak ledobja a fényjelzőket, így tudatva a bombázócsoporttal, hogy megérkeztek. Csak napokkal később derült ki, hogy a felderítő alaposan elhibázta a célbemérést, így a hatalmas légi kötelék leginkább civil területek felett oldotta ki gyilkos terhét. A támadás áldozata lett egy pszichiátriai kórház is, majd háromszáz betegével. További ezer német katona és kétszázötven civil halt meg az elvétett bombavetésben. Azóta is a brit légierő egyik legnagyobb kudarcának tartják az április 16-i bevetést.

Alec Bone csapata erről azonban akkor még mit sem tudott. A küldetés teljesítésének tudatával megfordította Lancasterét és hazaindult. Ez az utolsó mozzanat, amit a bevetés utáni jelentésekből biztosan lehet tudni. Valamint azt az utólag beírt kiegészítést, hogy Alexander Bone őrmester gépe, s vele együtt a teljes legénység nyom nélkül elveszett. Bone anyja csak egy egysoros táviratot kapott a hadvezetéstől, amelyben azt ígérték: ha bármit megtudnak fiáról, jelentkeznek. Soha többé nem keresték fel. Már nem érhette meg fia hazatérését.

Hetven év telt el minden jel nélkül, mígnem 2012-ben egy német kutatócsoport rátalált egy szemtanúra, aki azt állította, hogy jól ismeri azt a helyet, ahová a gép becsapódott. A csoport bizalmat szavazott neki, és a kijelölt helyen rövid ásás után fémszilánkok, illetve motoralkatrészek kerültek elő. Az így bizonyságot nyert történeten felbuzdulva a területet körbekerítették és megkezdték a feltérképezését, hogy lássák, mit merre keressenek. A roncsok közül egyre több csontmaradvány is előkerült, ami arra utalt, hogy a németek nem minden holttestet emeltek ki, amikor rátaláltak a lezuhant gépre, még 1943-ban. A kutatók megtalálták azokat az archivált jelentéseket is, amelyekből kiderült, hogy a helyiek két halott britet eltemettek, a többiek holttestét a katonák szállították el. Mint később kiderült, a gépen talált emberi maradványok nagy része egyetlen férfitől származott, Alec Bone őrmestertől, aki – ahogy a lezuhanás helyszíne is mutatja – nem akarta vagy nem tudta elhagyni a pilótafülkét.

A még 1943-ban eltemetett testeket Bone őrmester maradványaival együtt exhumálták és hazaszállították Angliába. Hetven év után az elveszett Lancaster legénysége hazatérhetett, végrehajtva az utolsó bevetésüket.