Célpont: Budapest

1944 szeptemberéig sokan úgy gondolták, a harcok nem érhetik el Budapestet. Megértették, hogy a háború elveszett, ám első világháborús tapasztalataik alapján hitték, hogy német segítséggel a szovjet csapatok megállíthatók a Kárpátokban. Csak szeptemberben ébredtek rá, hogy a szovjet hadsereg gyorsan elérheti Budapestet, amikor a harcok már Erdély szívében folytak.

A nyilas vezetés november elején – amikor a szovjet csapatok délről elérték az elővárosokat – megkezdte a kormányszervek kitelepítését a fővárosból. Szálasi ekkor még úgy nyilatkozott, hogy „Budapest tartását csak abból a szempontból tartanám szükségesnek, ha erről a területről offenzív hadműveletek fognak kiindulni. Ha ezt nem akarják, akkor Budapest kiürítését feltétlen végre kell hajtani…".

A nyilas vezetőket rövid időre az is elgondolkodtatta, hogy Serédy Jusztinián hercegprímás, esztergomi érsek és Ravasz László, a református püspöki kar elnöke október 30-án felszólította Szálasit, nyilvánítsa Budapestet nyílt várossá. December elején azonban fordult a kocka. Szálasi december 10-én – Hitlernél tett látogatását követően – már azt közölte a magyarországi harcokat irányító Hans Friessner vezérezredessel, a Dél Hadseregcsoport főparancsnokával, hogy „a nagy európai gondolat jegyében kész Budapest nyílt várossá való kinyilvánításától elállni, és a fővárosnak erőddé való felhasználását többé nem ellenzi".

Ezért ragaszkodott Hitler Budapesthez

A németek nem akarták feladni a Dunántúlt az Alpesi Erőd előtere és a zalai olajmezők védelme, illetve a balkáni csoportosítás visszavonulási útjának fedezése érdekében. A pesti hídfő feladása ezért december elején sem merült fel, amikor a Dél-Dunántúl elesett. A németek ekkor még tartották a Gödöllőnél az Attila-vonalhoz csatlakozó Karola-vonalat, s ez utóbbi nyugatról történő átkarolására nem adhattak lehetőséget a 2. Ukrán Hadseregcsoportnak. Friessner november 3-tól a III. páncéloshadtest parancsnokát, Hermann Breith páncélos tábornokot megbízta a főváros harcparancsnokságával. Hitler november 23-án elrendelte a pesti hídfő utolsó töltényig, s Budapest háztól-házig való védelmét.

Sztálin nem akart ostromot

A szovjet vezetés nem tervezett ostromot. Úgy vélte, különösebb erőfeszítés nélkül bevonulhatnak Budapestre. Október 24-én – amikor a kiugrási kísérlet kudarca után tudatosult, hogy a honvédség nem vált ki az arcvonalból – döntött, hogy a 2. és 4. Ukrán Hadseregcsoport következő hadműveleti célja Budapest legyen. Sztálin Budapestet gyors támadással akarta elfoglalni, s október 28-án maga adta ki a parancsot Rogyion Malinovszkij marsallnak. A 2. Ukrán Hadseregcsoport parancsnoka azonban nem tartotta elégségesnek a rendelkezésére álló erőket és erős német tartalékokat sejtett az Attila-vonal mögött. Haladékot kért, Sztálin azonban lesöpörte kérését.

Október 29-én, Slemin altábornagy 46. hadserege a Duna-Tisza Duna–Tisza közén támadásba lendült, november 2-ára délről elérte az Attila-vonal külső védőövét, ott azonban elakadt. A menetből való elfoglalás kudarcát követő november 4-i direktíva már Budapest két oldalról történő bekerítésére, illetve a Kelet-Felvidéken lekötött 4. helyett az időközben a Dél-Dunántúlra átkelt 3. Ukrán Hadseregcsoport bevonására intézkedett a 2. mellett.

Az ostrom azonban még ekkor sem volt szükségszerű. Csapataik december végére leküzdötték a Karola-vonalat és a Margit-vonal keleti szektorát. Felmerült a kérdés: támadjanak tovább, csak a szükséges mértékben hagyva hátra csapatokat Budapest körül, vagy fordítsanak jelentős erőt a nagyváros bevételére. December végére az erők kiegyenlítődtek. A német LVII. páncéloshadtest az Ipoly–Garam közén ellentámadást indított, a IV. SS-páncéloshadtest beérkezett az Észak-Dunántúlra, a 2. páncéloshadsereg a Dél-Dunántúlra. Szergej Styemenko vezérezredes, a szovjet vezérkar hadműveleti csoportfőnöke emlékirataiban panaszkodik, hogy a „…légierő úgyszólván alig tevékenykedett…", s a sáros utak nehezítették az utánpótlást.

E kettő folyamatossága hiányában az ostrom tűnt reálisabbnak. Ráadásul Sztálin egyszer már úgy határozott, hogy Magyarországot a főváros elfoglalásával kapcsolja ki a német blokkból…