Eddie Slovik balladája
Szöveg: Snoj Péter | 2015. május 31. 16:28A honvedelem.hu olvasói már számos háborús hőstettről olvashattak. Voltak, akik története filmvászonra kívánkozott, voltak, akikről épp csak tudni lehetett, hogy milyen tettek húzódtak meg egy-egy kitüntetés hátterében. A változatosság kedvéért ismerjék meg Edward Slovik közlegény történetét, az egyetlen amerikai katonáét, akit gyávaságért kivégeztek.
Szabadlábon létének egy ritka pillanatában megismerkedett későbbi feleségével, akivel viszonylag kevés időt töltöttek együtt, ugyanis az amerikai hadsereg sorozásba kezdett és az enyves kezű Slovikot 1944-ben alkalmasnak találták a szolgálatra.
Texasi kiképzése után hamar a franciaországi fronton találta magát, ami korántsem volt ínyére – mint fogalmazott egy hazaírt levelében. Erről az is tanúskodik, hogy társaival még meg sem érkezett egységéhez, amit meg kellett volna erősíteniük, már kihasználta az első adandó alkalmat a dobbantásra. A front felé tartó konvojnak szét kellett szélednie egy ellenséges tüzérségi támadás miatt. A nagy kavarodásban Slovik és egy társa elbújtak és még az első bevetésük előtt megfutamodtak.
Napokkal később egy kanadai katonai rendész egységbe futottak, amely vezetőjének azt állították, hogy elszakadtak a sajátjaiktól. Az ürüggyel pár napig a kanadaiakkal tarthattak, messze-messze az arcvonaltól. Ám parancsnokaik csakhamar megtalálták a két közlegényt, akiknek szerencséjük is volt, hiszen elnézték a dezertálásukat.
Slovik azonban továbbra sem kívánt részt venni a harcban, századosának többször is panaszolta, hogy rettenetesen fél és képtelen koncentrálni a feladatára: a küzdelemre. Kérelmezte áthelyezését, de az emberhiányban szenvedő frontalakulat nem nélkülözhetett senkit sem. Eddie ezelk után ismét megszökött. Napokkal később feladta magát egy cetlivel a kezében, amin mindent bevallott és elmagyarázta, mi, miért történt. A vallomás végén pedig az szerepelt: „Ha így sem vonnak ki, újra megszököm!"
Persze Eddie Slovik közlegényt se hátra, se haza nem küldték. Hadbíróság elé került, gyávaság vádjával. Ügyét kezelő főtisztjei eleinte engedékenyek voltak, felajánlották, hogy ha visszatér a frontra, elfelejtik tettét. Ám Slovik ragaszkodott döntéséhez. Ezzel egy hosszadalmas huzavona kezdődött meg, ami során a vádlott még Dwight D. Eisenhower tábornoknak, az Európában harcoló szövetségesek parancsnokának is írt levelet, amnesztiáért esedezve. Ike, ahogy katonái nevezték talán engedett is volna, ha a levél alatt nem egy jelentés várta volna, ami összesítette az addigi dezertálásokat.
A főparancsnok végül úgy döntött, hogy példát statuál, 1944. december 23-án kiadta a kivégzési parancsot…
A második világháború során az amerikai hadvezetés körülbelül 1,7 millió hadbírósági ügyet kezelt, amiből 21 ezer esetben ítélték el bűnösnek a vádolt katonákat. Ebből mindösszesen 49 esetben hoztak halálos ítéletet, ám egyetlen kivétellel végül mindet enyhítették.
Edward Slovik közlegényt 1945. január 31-én végezték ki Franciaországban. A kivégzés híre bejárta az egész hadsereget, ám a dezertálások száma nem csökkent olyan mértékben, mint várták volna.
A gyávaságért kivégzett közlegényt helyben temették el, földi maradványai csak 1981-ben jutottak haza, az államokba, ahol néhai felesége mellé helyezték örök nyugalomra.
