Életmentő édesség

A koreai háborúról – amelyet Harry S. Truman amerikai elnök „csak" rendőrségi (rendészeti) akciónak nevezett – méltatlanul kevés szó esik. Pedig, hasonlón az első és a második világháborúhoz,  ez a véres konfliktus is hatalmas áldozatokat követelt a szembenálló felektől.

1950 nyarán még úgy tűnt, hogy az amerikaiak vezette ENSZ-erők rövidesen pontot tehetnek a Koreát lángokba borító konfliktus végére. Nem számoltak azonban azzal, hogy a kommunista Kína az észak-koreaiak segítségére siet. Az 1950. október 19-én indított kínai offenzíva minden fronton megállította, sőt visszaverte az ENSZ-erők északra nyomulását. A kínaiak egyik legfontosabb stratégiai pontja az ország keleti részén található chosin-i víztároló volt.

A területre november másodikán érkezett meg az amerikai első tengerészgyalogos hadosztály, amely azonnal megtámadta a kínai erőket, ezzel megállítva az ellenséges csapatok további területfoglalását.
A kínai vezetés ekkor cselhez folyamodott és visszavonulást színlelve becsalta az amerikaiakat a víztárolót körülölelő hegyekbe. Az így kelepcébe csalt egységeket aztán egy otthonról megerősített kínai hadseregcsoport támadta meg. Egyes források szerint ez körülbelül 200 ezer katonát takart, szemben az ENSZ itt tartózkodó éppen csak 20 ezer fős erőivel.
Az amerikaiakat váratlanul érte az újabb támadás, olyannyira, hogy a kínaiaknak a tengerészgyalogosokat rövid idő alatt sikerült teljesen körbe is zárniuk, ezzel elvágva őket minden szárazföldi utánpótlástól. A helyzetet súlyosbította az egyre erősödő tél is…

Az ostrom már közel húsz napja tartott, amikor is a tengerészgyalogosok légiutánpótlást kértek, ám a főparancsnokság arra kötelezte őket, hogy állítsanak fel egy fontossági sorrendet, mert az intenzív harcok és a repülésre majdnem alkalmatlan időjárás miatt a szállítógépek mindössze egy kört tudnak teljesíteni. Hogy a kínaiak ne tudják meg, miről beszélnek a rádióban, minden alakulatnak, minden fegyvernek, járműnek és lőszernek megvolt a saját fedőneve. A chosin-i víztárolónál harcolók rádiósa joggal gondolta azt, hogy ez a kódjegyzék egyetemes és mindenki által ismert, ezért amikor az utánpótlást szállító egység rádiósával beszélt, a Tootsie Roll (ami egy édesség márkaneve, ám valójában a 60 milliméteres aknavetőgránát fedőneve volt) teljes készletfeltöltését kérte. A vonal túlsó végén ülő rádiós ezt mind lejegyezte és  továbbadta a szállítóknak.

A víztároló körül harcolók nagy örömmel pillantották meg az érkező gépeket, ám hamar kiderült, porszem került a gépezete. Amikor felfeszítették a faládákat azt látták, hogy gránátok helyett töménytelen mennyiségű édességet kaptak. Persze azonnal kiderült, hogy hol csúszott félre a dolog, ám a főparancsnokság továbbra is kitartott azon döntése mellett, hogy nem kockáztatnak meg egy újabb berepülést.

A tengerészgyalogosok azonban mindig is híresek voltak a „majd megoldjuk!" hozzáállásukról, s így volt ez ebben az eseten is. A farkasordító hidegben úgyis minden fejadagjuk megfagyott, így kapóra jött a magas kalóriaszámú, könnyen felforralható karamellás finomság. Mindamellett, hogy annyi édességet ehettek, mint korában soha, rájöttek arra is, hogy a megolvasztott Tootsie Roll kiválóan alkalmas a golyó ütötte lyukak betömítésére, hiszen amint visszafagyott tökéletesen zárt. Így javítottak benzineskannákat, dzsipeket és minden egyebet.

Noha az égből pottyant édesség végül nagy segítségnek számított, még a magukat feltaláló tengerészgyalogosok sem tudták megfékezni a hatalmas létszámban és elszántsággal özönlő kínai erőket. A chosin-i víztároló végül kínai, majd észak-koreai kézbe került, az ENSZ-erők pedig visszavonultak a 38. szélességi fok alá, amely végül az országhatár is lett két évvel később, 1953-ban.

A Chosinnál folytatott harcok során közel 35 ezer kínai katona eshetett el. Pontos, hivatalos számadatot sosem adtak ki veszteségeikről. Az amerikaiak ezzel szemben háromezer katonát veszítettek, köztük csaknem ezer tengerészgyalogost. A hadsereg és tengerészgyalogság sebesültjeinek száma a harcok végére 12 ezerre növekedett, amelyek egy jelentős részét a fagy okozta sebesülések tették ki.

Noha a koreai háború eseményeit az emberek általában nem ismerik olyan jól, mint például a normandiai partraszállásét, az itt harcoló tengerészgyalogosok azonban sosem felejtik el az ellenséggel és a jéghideggel való küzdelmet. A ma is élő veteránok minden évben találkozókon elevenítik fel emlékeiket. Az Egyesült Államokban ma is kapható Tootsie Rolls édességet gyártó cég pedig minden alkalommal megörvendezteti a chosin-i harcokban résztvevő tengerészgyalogosokat egy-egy hatalmas adaggal abból a finomságból, amelyet régről már olyan jól ismernek.