Húszezer hadifogoly lett baráti tűz áldozata

Az Amerikai Egyesült Államok hadba lépésével a csendes-óceáni hadszíntéren felgyorsultak a történések. A sokáig vesztes csatákat halmozó szövetségesek hatalmas áldozatokat szenvedtek, köztük megannyi katonájuk hadifogságba esésével. Filmeknek és dokumentumfilmeknek köszönhetően képet tudunk alkotni arról, milyen kegyetlenség is uralkodhatott a japánok fogolytáboraiban. Számukra ugyanis a magát megadó katona a gyávaság és a hazaárulás jelképe volt, éppen ezért nem vették emberszámba a kilátástalan harcot feladó amerikai és brit férfiakat.

Sokszor azonban a foglyokra saját hadvezetésük jelentette a legnagyobb veszélyt. Több bizonyított eset is tanúskodik arról, hogy a hadifoglyokat szállító japán hajókat annak ellenére torpedózták meg a szövetségesek, hogy tudták, bajtársaik sínylődnek a fedélközben. Mégis győzött a stratégiai fontosság, az olykor értékes hadianyagokat is szállító hajóknak veszniük kellett. A fegyvertelen foglyokkal egyetemben.

A hírhedt japán hadifogolytáborokban raboskodók épp csak annyi élelmet kaptak, hogy éhezésük és a különböző betegségek okozta szenvedésük hosszan tarthasson. Hasonló állapotok uralkodtak a fogolyszállító hajókban is, ahol gyakorta hetekig voltak akár többszázan is összezárva, egymást fertőzve.
Noha ezen hajókat a korabeli nemzetközi egyezmények szerint a japánoknak megkülönböztető jelzéssel kellett volna ellátniuk, sok esetben nem tették meg. Más esetekben pedig annak ellenére érték őket támadások, hogy a szövetségesek tudták, mit, kiket szállítanak.

A Lisbon Marut 1942. október 1-én süllyesztette el a USS Grouper tengeralattjáró. A hajó fedélzetén nem csak japán utánpótláscsapatok utaztak, de kétezer brit fogoly is láncra verve várta sorsa jobbra fordulását. Leírások szerint e kétezer főből közel nyolcszázan vesztek oda a japán katonák mellett.
Vétlen támadás áldozatai lettek a Rakuyo Marun raboskodó ausztrál és brit foglyok is, hiszen amikor 1944. szeptember 22-én a USS Sealion II tengeralattjáró támadás alá vette a hajót, az amerikai kapitánynak fogalma sem volt, hogy több mint ezerháromszáz szövetséges bajtársát sodorta veszélybe. A Rakuyo Maru elsüllyesztésével 1159 hadifogoly életét oltották ki.

A Suez Maru 1943 novemberi elpusztításával az amerikai haditengerészet hullámsírba küldött csaknem ötszázötven brit és holland katonát is. Egyes jelentések szerint a USS Bonefish tengeralattjáró kapitánya ismerte a hajó „rakományát", ám azt is tudták, hogy a foglyok mellett a japánok számára rendkívül fontos hadianyagokat is szállítottak, amiket az amerikaiak nem hagyhattak épségben.

A sors furcsa fintora mutatkozott meg a Junyo-Maru esetében. A több mint ötezer tonnás gőzöst 1944 szeptemberében érte brit támadás. A HMS Tradewind két torpedót is kilőtt a hajóra, noha tudták, hogy fedélzetén közel hétezer hadi és civil fogoly tartózkodik. A hajó elsüllyesztésekor öt és félezer fegyvertelen vesztette életét. A túlélő japánokat és a szövetséges foglyokat végül japán haditengerészet mentette ki az óceánból, s vitte tovább a kijelölt hadifogolytáborokba.

A számtalan hasonló véletlen, illetve szándékos támadás során összesen húszezer fogságba esett katona vesztette életét.