Polgárháborús épületet tárnak fel Chicagóban

A 32. utca és a Rhodes Avenue sokemeletes bérházaiban ma már semmi sem utal arra, hogy egykor mintegy 30 ezer konföderációs katonát tartottak fogva, a legtöbb beteg volt vagy épp haldoklott.

Scott Demel és csapata – amely főként önkéntesekből áll – arra vállalkozott, hogy a Camp Douglas katonai tábor alapjául szolgáló 150 éves mészkövet feltörve Chicago az államok közötti háborúban betöltött fontos örökségére derítsen fényt.

„Ez nagyon izgalmas" – mondta Demel, a Northern Michigan University régésze, miközben a több mint egy évszázada nem látott darabokat vizsgálta. Miután Demel és más kutatók is több évet töltöttek a potenciális helyszínek feltérképezésével, a Northern Michigan-i, a chicagói Loyola University és a Camp Douglas Újjáépítési Alapítvány tagjaiból álló csapat múlt héten kezdte meg az ásatást.

1862-ben fogolytáborrá változott, 1864-ben pedig háborúellenes aktivisták egy sikertelen fogolykiszabadítási kísérletet hajtottak végre annak reményében, hogy az az évi elnökválasztást megzavarhassák. A háború végére több mint négyezer rebellis katona halt meg a táborban, többségüknek a nyughelye az Oak Woods-i temetőben van, ahol olyan híres színes bőrű amerikaiak vannak eltemetve, mint Harold Washington, Jesse Owens vagy Ida B. Wells.

Camp Douglast lerombolták a háború végén, a faoszlopok és a mészkőszerkezetek végül belesüppedtek a Near South Side földjébe.

Most a tudósok és önkéntesek egy kevés számú, de lelkes csoportja próbálja Camp Douglast visszahozni a városiak tudatába. „Ez talán a legfontosabb polgárháborús helyszín Chicagóban" – mondta Robert Girardi történész. Az alapítvány reményét fejezte ki, hogy egy nap az újjáépített laktanya egy múzeumként állít emléket az eseményeknek és a színes bőrűek polgárháborús szerepének.

A régészek eddig három gödröt ástak. Az első kettőben csupán néhány jelentéktelenebb tárgyakat és csöveket találtak, de semmi olyat, ami a táborra visszavezethető lett volna, jelentette be David Keller, az alapítvány igazgatója. A 2×2 méteres harmadik akna már ígéretesebbnek bizonyult.

Az erődről fennmaradt térképeket használva az ásatásvezetők tudták, hogy az épületegyüttes központi épületénél járnak. A telek egyik végénél a föld a mélyben fekete színű volt, s mészkő és tégla határolta. A fekete földrész és a téglák valószínűleg a századforduló környékén épített, mára már elbontott házakhoz tartozhattak. Azonban Demel úgy véli, a mészkő sértetlenül élte túl az évtizedeket az oldalsó udvar egykori házai között, s a Camp Douglas egykori székházát alkothatták.

„Próba-szerencse alapon kezdtünk el ásni, meg kellett találnunk a két épület között a falat, mely korábban ott magasodott, és meg is találtuk" – mondta Demel.