1915. december 16.

Tót nyelvtant és szótárt vásárolok 80 kopekért. Megveszek mindent, amivel csak időmet agyoncsaphatom. Arról ábrándozok már egy esztendeje, hogy micsoda remek dolog lenne, ha szakkönyveket kaphatnék, s a kárba veszett hónapokat szaktanulmányok folytatására fordíthatnám. Soha az életben ennyi szabad időm nem lesz, és nem tudom azt kihasználni okosan, akárhogy töröm a fejemet. Az egyetlen dolog, amiben érzem, hogy haladtam, a német nyelv. Sokkal folyékonyabban beszélem, és olvasásban éppen egészen otthon vagyok benne. Ez is valami. Amióta azonban hallom, hogy semleges államokból újabban könyvek is jöttek nem tudok nyugodni, és ma feladok egy táviratot haza, melyben szakkönyveket kérek. Ha első leszek, akinek ilyenek érkeznek, ismét a szerencsémet fogják emlegetni, ahelyett, hogy példámat követnék a többiek. Egyébként más csomagot is várok hazulról, útban kell lennie. Talán a könyveket nem fogja ellopni a muszka. Ebben az egyen teljesen nyugodt vagyok.

A starsink boszniai dohányt szív, s azt hiszi buta fejjel, hogy nem ismerünk rá a csomagolásra, előttünk gyújt rá. Egész csomagrabló banda működik itt, és nem lehet a körmükre ütni. Újból néhány száz friss fogoly érkezett, a frisset azonban csak úgy kell érteni, hogy újsütetűek, egyébként biz isten, nem valami frissen mozognak. Odalent Végh Sztrányaiéknál ma kabaréest van, sajnos a Famae miatt nem mehetek le.

Az alsó bataillonnál Gerő Guszti rajztanárjelölttől András egy arcképet kap. 11 pud postáról keringenek fantasztikus hírek a táborban. Lázas izgalommal várjuk, vajon beválik-e a várakozásunk most is, mint a múltkor.